Gálfi megérkezik az elnökétől. Már a nem tudom, hányadik ma, aki a tanú szemébe mondja véleményét. „Ha elmondod az igazat a bíróságon, ha nem, ugyanaz a nyomás megvan, nem a hallgatással szabadulsz meg tőlük.” „Csak egymásra számíthatunk. Egy embert könnyen szétcincálnak, de ha együtt vagyunk, nem megy nekik.” A fehérnép egyik kritikára sem mond semmit. Csak áll, és néz ki a fejéből. Időnként bambán mosolyog, miközben szidják, időnként csak néz maga elé, mint egy agyhalott. Ha fiatalabb generációból lenne, azt feltételezném, hogy valami tudatmódosító szert használt.