Huszonnégy: Nagy súly nehezedik rájuk, meg kell védeniük a magyarok kereszténységét. Ha nem sikerül, majd átállunk muzulmánnak. Sajnos, Szász Jenő, kereszténységünk egyik fő oltalmazója nincs a képen, de vajon miért érzem én úgy, hogy azok, akik a „keresztény” szót ma legkönnyebben a szájukra veszik, azok lennének az elsők, akik lehúznák a koszos zoknijukat a mecset előtt, lábat mosni „nemzetünk megmaradásának zálogaként”? Ezer éve is érdekből lettünk keresztények, ugye, hogy ne faljon fel a keresztény Európa. És hősök, szentek lettek azokból, akik a népre ráerőltették az új rendet. De az is lehet, hogy nem kell majd az iszlámot magunkra öltenünk, elég lesz ortodoxnak átállni, ha Orbán elég becsületesen kifényesíti addig Putyin hátsóját. Teljesen mindegy, hogy milyen rendszer jön, a fontos az, hogy tudjunk úszni az árral. Mindig fog akadni közülünk valaki, aki az épp aktuális hatalom trikolórját nyakába akasztva, mosolyogva koccint az aktuális vezérrel az aktuális uralkodó nép nemzeti napján, és mit ad Isten, övé lesz a fényes jövő, ő lesz a helyi góré, az ingatlanharácsolás kiskirálya, neki lesz majd pénze székely zászlós úszómedencét építeni a háza udvarára. Mindig lesz majd valaki, aki elővegye a tarsolyából Boldogasszonyt, és elmondja, ünnepnapokat élünk, valamiért épp köszönettel tartozunk annak a hatalomnak, aki jobb híján vizet pumpál az ő székely zászlós úszómedencéjébe.