Megérkezik a vadőr, Bálint Ervin. Már nem erőlteti a kutyakáros változatot, pedig eddig telefonban „bizonyítékai” voltak a vadásztársulatnak arról, hogy ez kutyakár és nem vadkár. Állítólag a vadőr reggel lefotózott kint a határban egy kutyalábnyomot az egyik döglött kecske mellett. Ezt most is elmondja párszor, de már nem „bizonyítékként”, hanem inkább olyan nem kimondott bocsánatkérésként, magyarázkodásként. Első ránézésre elismeri, hogy ez farkastámadás volt, és hozzáteszi azt is, hogy ki lesz fizetve.