Képriport
Normálisan úgy kellene működnie ennek a rendszernek, hogy a vadásztársulat hall egy vadkárról, kiküld egy szakembert, az bepakolja a csomagtartójába a döglött állatokat, kifizeti Å‘ket ott helyben a piaci áron, viszontlátásra. Ha ez Ãgy működne, az emberek nem kÃvánnák a francba sem a vadállatokat, sem a vadásztársulatokat. Ehelyett mi van? A vadásztársulat vezetÅ‘je tud az ügyrÅ‘l, de nem küld ki senkit, mert úgyis kutyatámadás. A gazdák telefonálgatnak egyik vadÅ‘rhöz, az küldi Å‘ket a másikhoz, az küldi Å‘ket a harmadikhoz, mÃg végre elérnek ahhoz, aki megÃgéri, hogy majd jön. Lehet, hogy majd kártérÃtést kapnak, de csak azokra az állatokra, amelyek fülszámosak, de azokra is csak akkor, ha a nyilvántartásban minden rendben van. A kártérÃtést nem most kapják, hanem majd. Mikor? Senki nem tudja. A vadásztársulat weblapján (***link: http://www.vadasztarsulat.ro/ ***) egyetlen mukkot nem találunk arról, hogyan lehet egy vadkárt jelenteni, milyen határidÅ‘n belül kihez kell fordulni, hogyan épül fel az egész kártérÃtési procedúra. Megtudhatjuk ellenben, hogy ha farkast szeretnénk lÅ‘ni, a szezon október tizenötödikétÅ‘l március végéig tart, 1500 euró egy állat elejtése, 200 euró a sebzés és 50 euró egy hibás lövés. Valahol érthetÅ‘, hogy fontosabb nekik a vadászat, mint a vadkárok megtérÃtése, nekem is jobban esik felvenni a gyerekpénzt, mintsem megfizetni a fiam által betört ablakot. MÃg a vadásztársulatok és az állam nem tudnak gerincesen, felnÅ‘tt módjára felelÅ‘sséget vállalni a vadak által okozott károkért, csak a bevétel érdekli Å‘ket, addig vadgazdálkodásról nem lehet beszélni, esetleg csak vadértékesÃtésrÅ‘l.