Itt torkollik a Varga-patak a Küküllőbe. Kirándulásunk itt véget ér. A folyó jobb oldalán befolyó patakokat még nem jártuk végig, de azt már nyugodtan kijelenthetjük, hogy a város területén balról a Küküllőbe ömlő patakok mindegyike hiánypótló, azaz kanalizálás-pótló. Tudjuk, hogy közhelyes lenne, ha ilyeneket írnék, hogy szobrok és tűzijáték helyett inkább oldanák meg a kanalizálást. Inkább nem írunk ilyeneket. Legutóbb, mikor a városháza sajtószóvivőjével beszélgettünk a patakok ügyéről, azt kérdezte, miért nem foglalkozunk inkább azzal, hogy milyen szépen ki van virágozva a központ. Jött volna, hogy mondjuk az aranyalma történetét, mely kívül be van fújva arannyal, de belül rohad. Azaz a városháza előtt gyönyörű virágos tér, mögötte pedig eldugva csordogál lefelé a büdös fekete patak. Csak azért nem lovagoljuk meg ezt a párhuzamot, mert örülünk annak is, hogy virágosabb lett a város. Látszik, hogy amint egy projektnek van gazdája, képes működni. Már csak az kellene, hogy kerüljön a városházán egy Imolához hasonlóan motivált, lelkes ember, aki a patakok felvirágoztatását tűzi ki célul.