Képriport
Az installáció valamelyik ügyeskezű leányka alkotása, sajnos nem emlékszem, hogy pont kié, de az asszony nem is örülne neki, ha minden ügyes leánykára tökéletesen emlékeznék. Itt véget ér mai képriportunk, mellyel nem vagyok teljesen megelégedve, de 50 képbe ennyi fért. Több épÃtmény, sok ember maradt ki a képekbÅ‘l és a szövegbÅ‘l, sok jó történet, sok hasznos információ. Például még el szerettem volna mesélni, hogy azért kellett új, magasÃtott lépcsÅ‘sort épÃteni a domboldalba, hogy az emberek ne tapossák szét a hajszálcsöveket, melyeken felfele jön a gáz, de azt is elmeséltem volna, miként történt meg, hogy Kalapos Kálmán, miután nem sikerült megásnia az alagutat Japánba, kidöntött egy kidönthetetlen régi belebetonozott táblaoszlopot, s csodás forrást fakasztott a helyén, melyet nem meglepÅ‘en Kálmán-forrásnak neveztek el még halála elÅ‘tt. Még van egy tucatnyi dolog, ami bennem maradt, de az is lehet, hogy jobb lett volna nem Ãrni semmit, csak rakni egy linket a bÅ‘vebb képválogatásra, s hadd beszéljenek a fotók. Ez van, a lényeg az, hogy a kaláka jó volt, szerencsésen ki is pihentük, s az, hogy nem fejeztük be teljesen, az csak kifogás az újra találkozásra, mert most szeptember végén, 25-étÅ‘l 27-éig folytatódik a buli, fÅ‘ként helyi erÅ‘kkel, azt a néhány befejezetlen dolgot kell befejezni. Aki szeretne jönni, tÅ‘lem elkérheti Para Zoli számát, hogy bejelentkezzen.