Képriport
Nagy az embermozgás a kalákában, Rozi szigorúan számon tartja, melyik nap kik jönnek, és kik mennek. A megyei tanács alkalmazottjainak szépszámú csoportja immár hagyományszerűen kijön egy napra segíteni, vágnak nekünk fincsi gyeptéglát, Matyi bácsi felügyelete alatt. Nagyon szeretik Matyi bácsit, de az egész kaláka rajong érte. Halálos fenyegetést is kapok, hogy végem van, ha nem rakok be egyetlen képet sem Matyi bácsiról. Hát most mit tegyek, ha az asszony nem választott be egyet sem? Matyi bácsit azért szeretjük, mert mindenhez ért. Pontosabban mindenhez is. Ez itt a kalákában még csak a fotósról mondható el, de ő is csak inasa lehet Matyi bácsinak. Elmesélem legkedvesebb kalandomat Matyi bácsival erről a kalákáról. A képen látható Rozival, miután egy hétig ettük egymás agyát keményen, hirtelen kibékülünk, s összeölelkezünk. Szempillantás alatt ott terem Matyi bácsi és szétszed minket halálkomolyan, hogy nem jó, hé, le kell állni, mert nem helyesen ölelkezünk. Azt úgy kell, hogy bal kéz felül, jobb kéz alul. Ezt meg is jegyezzük, utána már csak szakszerűen ölelkezünk, és szállóigévé is válik a „bal kéz felül”.