Jaj, Dia táblái zseniálisak. Még felnőtt fejjel nézve is. Gyerekkorom óta imádom az ilyenszerű térképeket, de ami kalákákon kijön Dia ecsetjéből, az messze felülmúl mindent, amit én ezen a téren életemben láttam. Legszívesebben hazahoznám ezeket a rajzokat, hogy ne verje őket az eső, ne porladjanak szét az enyészet vasfogai között. Ezen táblák java nem marad meg az utókornak, de a játszótér sem, az öltözők sem, s a lépcsők sem. Ez a fürdő itt nem az abszolút örökkévalóságnak lett újjáépítve, hanem a mának és a holnapnak. Holnapután, huszonöt év múlva, jöhet egy újabb generáció, aki átveheti majd a tudást a mostani kalákások fiatalabbjától, úgy, hogy ismét újraépíti az Apor lányok feredőjét. Az örökkévalóság mégis benne van a dologban, csak nem az anyaghasználatban merül ki, hanem a folyamatos újjászületésben, mely a fejlődés egyetlen járható útja.