A második előadó Tonk Gabriella, aki a „kincses város” szeméttelepe környékén élő pataréti romákról beszél. Ezt a kolozsvári "Budvár-negyedet" 2010-ig sikerült rejtegetnie a városnak az EU elől, akkor azonban karácsony előtt kitelepítettek a központból 200 roma személyt, és ez már csak botrányok árán sikerült. Az azelőtt betelepedők jó része sem teljesen önszántából, hanem többnyire a 80-90-es évek gazdasági válságai miatt volt kénytelen odaköltözni. Az összesen mintegy 2500 személyt jelentő „település” lakói mindenféle infrastruktúrától távol élnek, nincs közszállítás, nincs víz, csatornarendszer stb. Csak a szeméttelep, amit most zártak be, és már ez az egyébként életveszélyes jövedelemforrás sem áll a rendelkezésükre. Na, de szerencsére van a Norvég Alap és a PataCluj elnevezésű program. Bevonják a cigány közösséget a saját integrációjukba, építenek nekik házakat a városban. Tonk Gabriella szerint a cigányok iránti elutasításunk a saját tehetetlenségünkből fakad. Az egyik legnagyobb tévedésünk pedig, hogy azt gondoljuk, ők szeretnek így élni. Nem szeretnek, hanem másként nem tudnak, és ez hatalmas különbség.