Most jön a legnehezebb pillanat, mikor minden lehetséges férfierőre szükség van, be kell cipelni az ágyút a helyére és fel kell rakni a talpára. Még Bálint Attila is megragadja az alkalmat, hogy lába közé vehesse pár másodpercre Gábor Áron rézágyúját. Azért elgondolkodtató, hogy egy ilyen súlyos játékszert mekkora élvezet volt árkon-bokron át cipelni a csatában. Itt most annyian cipelik, hogy többen nem is tudnának hozzáférni, s mégis szakadnak meg. Nem hiába mondja az ének, hogy „nehéz a rézágyú, felszántja a hegyet-völgyet”.