Márton úr bemenetele után tárva hagyja a kaput, így bepillanthatunk a frissen "felújított" több évszázados utcába. „Tudja-e mennyibe került ez az udvar? S megcsináltuk. A kapu is. Jó sok pénzbe. Akkor nem jött senki, hogy ne csináljátok meg.” Riportunkat néhány fontosabb idézettel zárjuk. „A kapu tíz éve van már téve, s most jönnek?” „Nekem mindegy, az sem érdekel, ha lebontják, de akkor én beperelek mindenkit egyszer, ha ide be fognak jönni az emberek, s ráhánynak a lépcsőmre.” „Hát ezt most mindenki meg kell tudja a városban, hogy itt ...? Azért mert egy-két embernek nem tetszik? Hát aztán ...” „Ennek a háznak valahol udvara kell legyen, nem érdekel!” „Na mindegy, úgy intézzétek, ahogy, de úgysem fogjuk hagyni, hogy ebből utcát csináljanak.”