Hiába, hogy közterület, az utca látogathatatlan. Ha a kapu nyitva is lenne, bentről egy kutya ugat (minden bizonnyal a képen látható hihetetlenül veszélyes eb) és a kapun még csak egy csengő sincs, hogy az ember engedélyt kérhessen a belépésre, vagy a kutya megkötöttségi állapota felől érdeklődjön. Első két ottjártunkkor nem is sikerül kapcsolatot teremtenünk az utca lakóival, hogy megkérdezhessük, mi célból rakták a kaput, s hogyan. Harmadik nekifutásra belefutunk a kapuállítóba, Márton Sándorba.