Sanyi bácsi villájára támaszkodva, „APA” biztonságában ült az árnyékban. Kortyolt egyet-kettőt a borból, majd ismét rímekben kezdett beszélni. Be is teljesült, amire vártam, nem kellett őket fél szóval sem kérni, a hétköznapokhoz tartozó rajz és vers ma sem maradt el.