Hadd mutassam be az együttest: az ásónál Robi, aki félig zenész, félig jogi pályán tévelygő biodinamikus mezőgazdász, nagyon jóindulatú csávó, de nem bízik eléggé magában, ráadásul nincs sok építőtelepi tapasztalata, ezért inkább a napszámos segédmunkás szerepét vállalja fel. A nagykalapácsnál Lölő, aki maga az ész és az erő. Ő jön az ötletekkel, és ő is valósítja meg, mert senkinek nincs annyi ereje és fizikai munkával kapcsolatos tapasztalata a csapatban, mint neki. Egyébként civilben félig művész, félig mindenes, sok mindent kipróbált már az életben. A fényképezőgépnél vagyok én, de azonnal lerakom, és megyek átvenni a kalapácsot. Erőm és agyam a Lölőét nem közelíti meg, de kulcsszereplő vagyok a csapatban, mert csak nekem van gumicsizmám. A csapat további három tagját nem mutatom be, mert olvasóink már ismerik őket, a páholyban: az asszony és a két majmóca. Ők a parttakarításnál még segédkeztek, de a gátépítésnél már sok lett volna a jelenlétük, a patak közelségétől túlságosan beindul a fantáziájuk.