Elkezdődik a metszés. Habár nem egy háború, de nem is konfliktusmentes foglalatosság a gyümölcsfák metszése. Az egyesületi tagok között két nagy tábor alakult ki. A magát „hagyományosnak” tartó csapat főleg a fák alsó és vízszintesen álló ágát metszené le, megtartva a felfelé törő részeket, ezzel felküldve a fát a magasba. Ezt a folyamatot hívja úgy a székely, hogy a fa „felpucolása”, azokból az időkből való, mikor mindenkinek állatja volt, s a fák alatt termő széna, illetve annak begyűjtéséhez szükséges hely fontosabb volt, mint a fán termő gyümölcs, melyet úgysem tudtak épen leszedni a fa magassága miatt, hanem lerázták pálinkának. A másik tábor inkább a földön állva szeretné szedni a gyümölcsöt, ezért a termőfelületet minél közelebb próbálja hozni a talajhoz.