Egyre népszerűbb a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium Harmatcseppek Szeretetszolgálata: a Dévai Szent Ferenc Alapítvány udvarhelyszéki napközi otthonai, illetve a környékbeli idősotthonok lakói mellett a 4-es számú Székelyudvarhelyi Elhelyező Központ családi típusú otthonaiban nevelkedő gyerekekkel is kapcsolatba kerültek.

Kihívás az önkénteseknek

Az első, ismerkedő foglalkozást múlt hétvégén tartották meg a Refi épületében, ahol húsz önkéntes tizenkilenc nehéz sorsú gyereket fogadott finomságokkal, csapatépítő játékokkal és nagy izgalommal.

Lőrincz Edit, a Harmatcseppek idén megújult csoportjának vezetője elmondta, új kihívásként tekintett az elhelyező központ felkérésére, hogy találkozzanak és alakítsanak ki partnerséget általános és középiskolás korú gyerekeikkel. A feladatra örömmel vállalkoztak, és kíváncsian várták, mi sül ki a nagy találkozásból.

Az izgalom minden bizonnyal kölcsönös volt: a tizenkilenc elhelyező központos gyerek, valamint nevelőik eleinte megilletődve közeledtek a „házigazdákhoz", de az önkéntes diákok találékonysága és a mókás játékok révén csakhamar elkezdett feloldódni a társaság. Fél óra múlva már vidám gyerekzsivaj uralta a terepet.

A játékok menetét jórészt az önkéntesek alakították − a hátrányos helyzetű gyerekekkel való foglalkozásban már szereztek tapasztalatot, Böjte Csaba udvarhelyszéki házaiban. Ezúttal azonban újdonság volt, hogy a gyerekeknek nem anyagi segítségre, hanem főként szeretetre, elfogadásra, barátokra volt szükségük.

Nagycsaládok nevelőszülőkkel

A nevelőktől és a központ jelenlévő vezetőségi tagjaitól megtudtuk, a gyerekek családi típusú házakban nevelkednek Oklándon, illetve több közeli településen. Egy-egy házban öt-hat gyerek lakik, róluk egy-egy nevelőapa és nevelőanya gondoskodik.

A Refibe négy ház gyerekeit hozták el − ők nagyjából már ismerték egymást, ugyanis a közös kirándulások alkalmával találkoznak. A kisiskolásoktól a fiatal nagykorúakig, a megye minden szegletéből vannak növendékeik, szellemileg egészségesek és sérültek egyaránt.

A nevelők elmondása szerint minden gyereknek van legalább egy szülője, de mindannyian nehéz körülmények közül érkeztek − volt például olyan, akit kitettek az utcára. Mások azért kerültek a gyermekvédelmi rendszerbe, mert pedagógusaik felfigyeltek az elhanyagoltságukra, és jelentették az esetet a gyámügynek. Még az is előfordult, hogy valakit olyan sokáig nem engedtek iskolába a szülők, hogy évet kellett ismételnie a felzárkózás érdekében.

Példaképeket kerestek

A családi típusú házakban otthonra találnak ezek a gyerekek, fiatalok − a refis foglalkozáson is úgy tűnt, bizalmasak egymással. Jórészt Oklándon járnak iskolába, de időről-időre Udvarhelyre is ellátogatnak, színházba, múzeumba. A központ vezetőinek célja többek közt a nehéz sorsú gyerekek integrálása, ezért keresték fel a Harmatcseppeket, akik követendő példát nyújthatnak a fiatalabbaknak.

A gyerekek, akik közt a középiskolásokhoz képest meglepően kicsik is voltak, egyre bizalmasabbá váltak a refis lányokkal és fiúkkal. A csapatjátékok hatékonynak bizonyultak a bizalom kialakításában: körben állós, ügyességi feladatokkal kezdtek, amelyek sikerélményt nyújtottak a megszeppent jövevényeknek. A folyamat látványos volt: a házakból ismerős gyerekek eleinte egymást választották ki a különféle feladatokra, de aztán fokozatosan egyre nagyobb bátorsággal közelítették meg a refis lányokat és fiúkat, akikre olykor nem csak átvitt értelemben, de fizikailag is felnéztek.

Főként a kisebb gyerekeknek telt több időbe, amíg feloldódtak: amikor a csapatépítő játékok során meg kellett fogniuk a velük szemben álló önkéntesek kezét, többen kissé zavarba jöttek, mintha szokatlan lett volna számukra a mozdulat. A Harmatcseppek végtelen türelemmel, több játékon át arra koncentráltak, hogy kialakítsák a bizalmat vendégeikben. A tervük bevált, hiszen amikor a gyerekeknek magukról, illetve a kedvenc elfoglaltságaikról kellett beszélniük, egyre jobban felszabadultak.

Sok minden kiderült: a kedvenc állatokról, hobbikról beszéltek a gyerekek - megtudtuk például, hogy egyesek különösen szeretnek színházba járni. A sarokba húzódott nevelők növekvő örömmel figyelték, hogy lesz egyre vidámabb a hangulat.

Ők nem kívántak előtérbe kerülni, de érezhető volt, hogy biztos háttérként vigyázták a rájuk bízott gyerekeket, minden eshetőségre felkészülve. Aki ugyanis azt gondolja, hogy normál körülmények közt nevelkedő fiataloknak kockázatmentes a nehéz sorsú gyerekekkel foglalkozni, az még sosem próbálta.

A Harmatcseppek a változatos, szórakoztató körjátékok után újabb szívderítő programra, közös pizzázásra hívták a vendégeket. A közös kézmosás, az idegenvezetés, az ülőhelyválasztás, az étkezés előtti ima és maga a falatozás tovább mélyítette a bimbózó barátságokat. A refisek nagy testvérekként gondoskodtak a kisebbekről: aki kérte, annak ketchupot, szalvétát és más kellékeket adtak. A vidám terefere közben a nevelők is lazíthattak egy kicsit.

Önvallomás virágalakban

Alighogy befejezték az uzsonnát, Kisfaludi Viola tanítónő vezetésével kézműves foglalkozásba kezdtek. Egy-egy színes lapra felrajzolták a kezük körvonalait, majd kivágták a kézformát. Arra fel kellett írniuk, mit hiányolnak az életükből, mit szeretnének elérni, majd virágot formáztak belőle, és odaajándékozták egy másik diáknak. Azt, hogy más is látni fogja a virágjukat, nem tudták előre, így minden bizonnyal nyíltabban írtak, mint ha felkészültek volna az ajándékozásra.

Ezenkívül hűtőmágneseket és más színes apróságokat is készítettek. Az alkotás örömét az iskola épületében tett körséta egészítette ki. A vendég gyerekek jó része a hatalmas, patinás épületet látva már a helyszínen eldöntötte, hogy a református kollégiumba iratkozik majd be.

Viszonozzák a látogatást

A nap végén nehezükre esett elbúcsúzni, akárcsak a Harmatcseppek csapatának. Az önkéntesek még aznap meghívást kaptak az elhelyező központ házaiba, amelyet örömmel elfogadtak.

Lőrincz Edit csoportvezető kifejtette, minden ilyen együttműködésben szívesen részt vesznek, lehetőségeik függvényében. Mint minden alkalommal, ezúttal is sok múlik az anyagiakon, hiszen az önkénteseknek az utazásokra buszt kell bérelniük, és sehová sem mennek üres kézzel. Ennek érdekében a csoport pályázni is szokott, s időnként a cserkészek és más támogatók is besegítenek nekik.