A Bethlen Gábor Általános Iskolában lemaradtunk az igazgató köszöntőbeszédéről, többek között azért, mert lekötött a bejáratnál elhelyezett fotósarok, pontosabban a nagyon menő Back to school szelfifa(l).

Az egynégyesek versmondása azonban mindenért kárpótolt. Olyan cukiságokat mondtak el-elcsukló hangon, valahol a sírás és a nevetés határán, vagy éppen harsányan és határozottan, mint:

„Nagyon siet Katika alig-alig várja, hogy az iskola kapuját sarkig kitárja.

Mesét ígér az új könyv sok- sok színes képpel, nem csoda, hogy Katika ilyen fürgén lépdel."

Aztán hallottunk ilyent is, hogy:

„Riadó, riadó, itt a sulihíradó. Minden terem kiadó, riadó, riadó, tanulásban ki a jó?" és „Van padtársam, pár barátom, mit nem tudok, kitalálom." Szeretjük ezeket a fiatal diákokat,

olyan optimisták még.

A kicsik műsora után a polgármesteri hivatal és a helyi rendőrség üzenetét tolmácsolták az iskolakezdőknek. Gálfi Árpád polgármester nem lehet ott mindegyik megnyitón (csak a Gimién volt ott), de azért nem hagyta jókívánságok nélkül a többi intézményt sem. Azt üzente, hogy tudja, a tanítás nem könnyű feladat, de ő partner próbál maradni, és arra törekszik, hogy a város minden iskolája egyformán jól felszerelt legyen. A diákoknak nyitottságot és érdeklődést javasolt, a tanároknak pedig azt kívánta, hogy „tudják befogni vitorlájukba a gyermekek tudásvágyát".

A rendőrség nagyon lényegretörő és rövid üzenetet küldött arról, hogy az iskolai biztonság növelését célozzák meg, aztán sikeres tanévet kívántak mindenkinek. Slusszpassz.

A beszédek és versek után az osztályok, – az elsősökkel kezdve – egy nagy, virágokkal díszített A betűn át léptek be a tanulás házába a De nehéz az iskolatáska, majd a Kis Vuk dallamára.

Amíg a nagyobbak a sorukra vártak, elárulták nekünk, hogy várták is, meg nem is az új tanévet. Jó volt a vakáció nagyon, de örülnek, hogy végre találkozhatnak a barátaikkal. A nyolcadikosok már most a román abszolválótól rettegnek, mert mi lesz, ha nem jutnak be oda, ahova szeretnének?

Mire a gyerekdalok elfogytak a lejátszóról, a diákok is mind eltűntek az iskolaudvarról, kevesebb mint félóra alatt lezavarták az egész megnyitót.

Rendőrt is hívtak

A középiskolákban kicsit hosszabbra nyújtották a startot, a refisek évnyitója egy időre megbénította a központ forgalmát is, hosszú percekig vonult az iskola udvaráról a református templomba a Baczkamadarasi diákhada, rendőr vigyázott az átkelőkre.

Mire a refisek bementek, a Tamási diákjai kijöttek a templomból, már aki bent volt. Jónéhányan inkább kint, a friss levegőn várták meg a szertartás végét.

Finom kávét főztek a Fészekben, ezt tudom elmondani az elmúlt egy óráról – vallotta be hősiesen a gimi egyik végzős diákja, de azt is rögtön hozzátette, hogy a templomba az 5-8 osztályosok meg a kilencedikesek mennek, a többiek nem is nagyon férnének el odabent.

Pedig jó lehetett a műsor, mert a városi elöljárók, akik most hátul, a sor végén jöttek, őszinte derűvel, nagyon széles mosollyal léptek ki a templom ajtaján.

A kilencedikes lányok, Diána és Andrea kicsit izgatottabban várták a mai napot, de a sulikezdésre szerintük sem lehet felkészülni: „Mondogatjuk, hogy muszáj menni, valahogy kibírjuk, mindig lesz délután, amikor hazamehetünk."

A Pallóban 1 órával és 5 perccel rövidebb a tanév

Tetszik nekünk a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola, szeretünk ide járni. Nem csak azért, mert míg a közeli iskolában már a himnuszt énekelték, mi csak akkor indultunk el otthonról, mivel a Pallóban kilenc helyett csak tízkor kezdődött az ünnepség. Hanem azért is, mert itt nincs templom, nincs politikus, így hosszú és unalmas beszéd sem a tanulás fontosságáról, meg arról, hogy a kő marad. Van viszont tündértanci, sok érdekes meg laza tanár és szülő. A cuki gyerekekről nem is beszélve.

Ráadásul 5 perces késéssel kezdték az idei tanévet, így nekünk egy órával és 5 perccel kevesebbet kell idén iskolába járni. Juhé!

Tíz előtt pár perccel egy tűt le lehetett volna ejteni, de felvenni már alig a kis művészek Petőfi Sándor utcai épületének udvarán.

A kettes sorok, élükön a tanítókkal és oszikkal az udvar két oldalán, egymással szemben állnak. Baloldalt a nagyok, jobboldalt az elemisek. Közöttük egy-egy szál piros szegfűvel felvértezett harcos kedvű gyermek áll egymással szemben. Ők alkotják a virágos kaput, amelyen át beérkezik az előkészítősök serege. Addig is, amíg ellátják e nemes feladatot, kipróbálják, hogy meddig bírja a virág, ha kardoznak vele.

Az iskola egy diákja volt a műsorvezető, ő köszöntötte a jelenlévőket, és ő mondta el, mi után ki következik.

Először a kilencedikeseket köszöntötte az iskolában, majd felszólította a tavalyi negyedikeseket, hogy mivel már ők is nagyok lettek, vonuljanak az ötödikesek helyére. Végül behívta az addig a kapu előtt várakozó előkészítősöket, akik tanítóikkal, Incze Violával és Jakab Teklával együtt elfoglalták a helyüket, míg a szülők és nagyszülők könnyeztek. A szülők miután kikönnyezték magukat, megjegyzéseket tettek. Volt, aki azt tette szóvá, hogy milyen szűk a hely – válaszként megkapta, hogy a belvárosi iskolák már csak ilyenek –, más meg azt, hogy ezek a gyermekek tizenöt percig sem tudnak csendben maradni. Ja, ők sem.

Miután mindenki a helyére került, derűs mindennapokat kívántak az új gyerkőcöknek. Gedő Krisztina Enikő 4. B osztályos tanuló köszöntő beszéde után Sala Kincső és Márton Anna Barbara negyedikes tanulók az Iskolakezdés című verset mondták el. Röviden, de velősen.

A három fontos dolog

Végül Porsché Éva igazgató kapott szót. Amikor a tanulókhoz szólt, három megjegyzendő dologra hívta fel a figyelmet, ami ahhoz kell, hogy minden reggel mosolyogva léphessék át az iskola küszöbét.

Az első, a legrosszabb, hogy idén is nagyon komolyan kell tanulni, a második, hogy a tanulmányokban és a művészetekben hozzák ki magukból a maximumot, végül a harmadik, talán a legfontosabb üzenet: az iskolában kialakult barátságokat, közösségeket ápolják és erősítsék. A szülőknek megígérte, vigyáznak legdrágább kincseikre, és arra kérte őket, hogy működjenek együtt az iskolával.

A pozitív és az eltérő véleményeket egyaránt osszák meg a pedagógusokkal, hiszen ugyanúgy örülnek a dicséretnek, mint a gyerekek, és ők sem tévedhetetlenek. A tanároknak, tanítóknak meg együttműködést, közös célokat, eredményeket, valamint a tanuláson, tanításon túl élményeket kívánt, amik ugyanúgy építik a személyiséget és a közösséget, mint a leckék. Vagy valami ilyesmi.

Ezután azt is megtudtuk, hogy mi mindennel gazdagodott a vakációban és a pályázatok révén az iskola: lettek új szekrények, megújult a könyvtár, a földrajzkabinet és új helye lett a művészettörinek és a textilnek. Az ötödikesek új tanmenet szerint tanulnak majd, sok óraszámmal. A héten már elkezdődnek a Határtalanul pályázat tevékenységei, a látogatások.

Szűk 15 perc alatt véget ért a tanévnyitó ünnepség, mindenki az osztályterembe vonult, hogy átvegye a könyveit, (ideiglenes) órarendjét, és mindent, mi szükséges a mosolygósan komoly, élményekkel teli tanuláshoz. Amit apró pillangókkal a hasunkban, de alig vártunk.