Kis Lajos a nyolcvanas évek elején kapcsolódott be az udvarhelyi fociba s máig nem keveredett ki belőle: 1983-ban, alig 16 és fél évesen került a Haladás felnőtt csapatába, s ma edzőként fáradozik azon, hogy a legifjabb generációk tehetségeit felfedezze, illetve megtanítsa nekik a labdarúgás csínját-bínját. Gyerekkorában olyan udvarhelyi futballistákat láthatott játszani, mint Bálint Ferenc, László Gyula  vagy László László.

„Hétévesen kezdtem focizni, az első edzőm Lőrincz Géza volt, aztán a Sportiskola, majd a Haladás ificsapatának játékosa lettem. Az akkori szabályoknak megfelelően a C osztályban két ifijátékos kellett játsszon egy mérkőzésen – az a szerencse jutott nekem, hogy az egyik lehettem" – emlékszik vissza.

A Haladás csapata 1983-ban, Kis Lajos az alsó sorban balról a negyedik

Említett év azonban nem volt valami szerencsés az udvarhelyi foci történetében, hisz a csapat kiesett a harmadosztályból. Egy évig vitézkedett a megyeiben, de rögtön vissza is jutott, s utána kezdődhetett az újabb álmodozások kora, aminek célja a néhány éven belüli másodosztályba kerülés volt.

Fazakas József edző és az akkori vezetőség olyan csapatot épített, amely minden évben a B osztály kapuján kopogtatott: sajnos az ajtó mindig csukva maradt előtte, s legtöbbször a környékbeli csapatok (Székelykeresztúr, Balánbánya, Csíkszereda, Marosvásárhely) „jóvoltából". A rossz nyelvek azonban a mai napig azt beszélik, hogy ezekhez a lemaradásokhoz néhány vezetőségi tag és játékos is aktívan hozzájárult.

„Fiatal játékosként én ezeket nem nagyon tapasztaltam. A keretünk annyira jó volt, hogy mindig tudtunk a feljutásért harcolni, de mindig elcsúsztunk, másodikok, harmadikok vagy negyedikek lettünk." – idézi fel.

A Steauát is megverték, B liga mégsem lett

Emlékezetes barátságos meccseket is vívott a csapat akkoriban, hiszen a szovátai vagy brassópojánai edzőtáborokból sok neves csapat lejött felkészülési mérkőzésre, így a román válogatott, a Bukaresti Dinamo vagy az 1986-ban a Bajnokcsapatok Európa Kupáját (a mai Bajnokok Ligájának elődje) nyert Steaua is játszott a sétatéri stadionban a Haladás ellen.

Utóbbiak elleni meccs a középpályást játszó Kis Lajos számára is az egyik legkellemesebb emlék, akárcsak a csapat és a város sportszerető közönségének. Nem véletlenül: a két és fél hónappal azelőtt BEK-et nyert Steauát 4-2-re legyőzte Udvarhely úgy, hogy Duckadamot kivéve a legjobbak játszottak a katonacsapatnál.

1986 július 23-án délután Kis Lajos Bölöni Lászlóval is vívhatott párharcot, a Haladás 4-2-re nyert

„Abban az időben nekünk is elég jó keretünk volt, fel tudtuk venni a harcot ezekkel a csapatokkal. A Steauában volt egy ilyen nagyképűség, hogy BEK-győztesként érkeztek edzőmérkőzésre egy székelyföldi csapathoz, felállnak a pályára, s megy minden. Mi megleptük őket a játékunkkal, s úgy gondoltuk, hogy nem mindennap adódik ilyen lehetőség, hogy egy BEK-győztes ellen játszhassunk. Maximálisan odatettük magunkat. Ők nem tudtak újítani menet közben és el kellett könyveljék, hogy kikaptak. Szép élmény, de még szebb lett volna, ha esetleg én lettem volna a keretükben..." – mosolyodik el.

Az emlékezetes meccset a Haladás a Kiss József – Niţu Marius, Rózsa Árpád, Dezső László, Gergely Csaba – Mihály Imre, Kis Lajos, Mán Ervin, Jére Csaba – Bodoni Sándor, Szávuj Attila (csereként pályára lépett még Szabó, Dombi, Dósa és Frunză) összeállításban játszotta le. Abban az időben ezt nem szabadott nagy dobra verni, Kis Lajosék győzelme nem lett világraszóló, a Hargita napilapban csak egy rövid hír jelezte.

Játszott az „Ászeában" is

A fiatal, közönségkedvencnek is számító, alacsony termetű Lajoska katonai szolgálata alatt egy fél idényt (1988-ban) a Marosvásárhelyi ASA akkori A-osztályos keretében töltött el, de az első osztályban nem lépett pályára, csak a fiókcsapatban játszhatott rendszeresen. Ott viszont állandó kezdő volt, rúgdosta a gólokat. Majd visszakerült Udvarhelyre, ahol még mindig a másodosztály volt a cél.

Állandósult a helye a csapatban, állandó volt a mezszáma (8-as), s hűségesen robotolt a középpályán hétről hétre, s alacsony termete ellenére néha megvillantotta fejelési tudását is.

1989 – gyönyörű fejesgól egy barátságos mérkőzésen, zsúfolt lelátók előtt

A rendszerváltás után a csapat nevét Haladásról Hargitára változtatták, a keret egy része távozott, kicserélődött a vezetőség is. A bizonytalanság ellenére a keret jó volt, s a közben a csapatkapitányi karszalagot is kiérdemlő Kis Lajos és társai azért harcolhattak, hogy ha másodosztályban nem is, de egy valamivel erősebb harmadosztályban játszhassanak.

A szövetség a változások után módosított a kííráson, hogy erősebbé tegye a bajnokságot. Létrehozták a nemzeti ligát, a két A-osztályt és a B-osztálynak hívott csoportokat, utóbbiba a régi C-liga első négy helyezettjei kerülhettek be.

1991 – a Medgyesi Gaz Metan elleni kupameccsen Kis Lajos is hibázott a büntetőpárbajban

„Ez sikerült nekünk, harmadikok lettünk. Volt egy ilyen elképzelés, kipróbálták, de később visszatértek ahhoz a rendszerhez, ami mai napig is van." – emlékszik vissza Lajos.

1997-ben megalakult egy új udvarhelyi csapat, a Budvár FC – Lajos ennek sikereiből és kudarcaiból is kivette a részét, hiszen az 1998. évi megyei bajnokcsapatban és az osztályozón is játszott, majd évekig ismét a harmadosztályban, illetve 2001-ben volt egy kitérője a magyarországi Tapolcára edző-játékosként, de újfent a Budvárba került vissza.

„Az első években mindenki lelkesedett, a vezetőség, a játékosok, aztán megtört a dolog, s nem tudtunk az első 5.-8.-ban megragadni, az utolsó években állandóan

a kiesés elkerüléséért játszottunk.

Nem számoltam össze, de összesen több mind négyszáz harmadosztályú meccsen játszottam a karrierem alatt."

Aktív játékosként Lajosnak a teremfutball lett az utolsó kihívása: 35 évesen lépett be az életébe a futsal, a 2003-ban bajnokságot nyert Székelyudvarhely SK játékosa lett.

„Utána még egy fél évet tevékenykedtem, majd az aktív játékot abbahagytam. 2000-ben elkezdődött az ifinevelés a Budvárnál, már akkor elkezdtem és nagyon megszerettem. Szeretek gyerekeket oktatni."

Napjainkban edzőként a sportcsarnok melletti kispályán

Lajos a felnőtt csapatnál is kapott még szerepet, hiszen a legutóbbi idény nagy részében ő volt az edzője az FC Székelyudvarhelynek – sajnos a csapat kiesett, a felnőtt csapat megszűnt, s egyelőre nem úgy néz ki, hogy a helyzet változik.

A Kis családban is apáról fiú(k)ra száll a mesterség, hiszen mindkét fia Győrben futballozik, a 22 éves Szabolcs az ETO felnőtt keretének tagja (NBI-ben még nem, de Ligakupában és a Magyar Kupában már pályára lépett), a 18 éves Zsolt pedig az ottani futballakadémiára jár.

Édesapjuk idehaza napról napra gyerekek között van - télen-nyáron, esőben és napsütésben egy a cél: olyan játékosokat nevelni, akik legalább olyan karriert futnak be, mint edzőjük, aki az utóbbi huszonöt év talán legstabilabb, legállandóbb udvarhelyi futballistája volt.