Februárban tartott tisztújítást az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács, és Imre Gábort választották meg a szervezet élére. Azóta is pezseg körülötte az élet, összeszólalkozott már Borbáth Istvánnal, volt a csíkszeredai börtönben, ahol fülön csípett az a mondata a rabokról, miszerint „ők a társadalom söpredéke és nem kell sajnálni őket". Itt olvashatod emlékeinket a börtönből.

Gábor űrhajósnak, majd rendőrnek készült, elárulta, miért nem lett egyik sem ezek közül és hogyan lett pincér, Uber-sofőr, sőt azt is, hogyan került el a francia idegenlégió kiképzésére. Az UIET elnökével kalandjairól, az udvarhelyi fiatalságról, a 2016-os választásokról beszélgettünk. Azt is megtudtuk, politikusnak készül-e Imre Gábor.

Így bemelegítésként kíváncsi vagyok, hogy miért van az a markáns véleményed a börtön fogvatartottjairól, amit hangoztattál az általatok rendezett börtönlátogatáson?

Hogy miért markáns a véleményem? 2011 novembere mit mond neked? Semmit nem mond neked! Nekem mond.

2011. november 23-án a Patkóban megtámadtak a helyi alvilág emblematikus figuráinak a gyermekei és a melléjük csapódott fiatalok három másik fiatalt, akik nekem a barátaim voltak. Akkor voltam 18 éves, nem voltam velük, felhívtak, megkértek, hogy vigyem be őket a rendőrségre. Mikor odaértem, láttam, az orruk el van törve.

Elmentünk a rendőrségre, de kiküldtek, mert orvosi papír nélkül nem lehet feljelentést tenni. Ahogy a rendőrség előtt mentünk át az úton, megjelent az emblematikus figura, hogy „ki volt az, aki a fiával foglalkozott?". Addig ment a cirkusz, hogy a rendőrök is odakeveredtek, engem konkrétan a rendőrség előtt, a rendőrség lépcsőjén ütöttek és rúgtak meg. Elkezdődött egy perlavina.

Az említett figurák példájából is láthatjuk, hogy emberek dupla felfüggesztett börtönbüntetéssel flangálnak az utcán. Én akkor megtanultam, hogy ebben az országban nem olyan könnyű bekerülni a börtönbe, sőt egy kihívás. Ha oda valaki bekerül, nem véletlenül történik.

Minden vádlottat megillet az ártatlanság vélelme, az, hogy valaki vádlott, nem jelenti, hogy bűnös is. Akkor lesz elítélt, ha a bíróság a megfelelő procedúrán keresztül elítéli. Így bekerül a rendszerbe, törleszti az adósságát a társadalom felé, amikor kijön, vissza is kerül a társadalomba, munkát vállal stb. Nem kell a kiszabott ítéletüket töltőkön sajnálkoznunk, amikor sokan dupla felfüggesztettel szaladgálnak szabadlábon az országban.

A liberális jogalkotásnak, törvénykezésnek, és ítélet végrehajtásnak az a lényege, ha a törvények nem ismeretében hibáztál, ad egy lehetőséget, hogy többet ne kövess el hibát. Ha egy kicsit utána lapozunk a törvénykönyvekben, megtudjuk, hogy nagyon súlyos bűncselekményt kell elkövetni ahhoz, hogy valaki rögtön letöltendőt kapjon.

Lehet, sokak szerint nem humánus a véleményem, mert láttuk, valóban szenvednek a rabok a börtönben, de felteszem a kérdést, ha ezek az emberek kikerülnének, akkor nem a többség szenvedne az ő atrocitásaik miatt?

Én hiszek az ártatlanság vélelmében, tudom, hogy valaki bíró lehessen, rengeteget kell tanulnia, vizsgáznia, szerintem, ha valakinek igaza van, az a bíróságon kiderül. Romániában demokrácia van, ez egy jogállam, ami néha működik, néha nem, de én úgy látom, hogy a köztörvényes bűnözők esetében a rendszer működik. Vannak vitatható esetek, de általánosan nem mondhatjuk, hogy igazságtalan lenne, '89 előtt volt az.

Akkor mi van egy ilyen esettel, mint a Beke Istvánéké?

Anomália a rendszerben. Ez az, ami ellen kell tenni. Nekünk politikatudományokból azt oktatták, ha nincs is jogállam, nekünk követelnünk kell. Ha mi sem ismerjük el és tartjuk be a törvényeket, amik szerint alakítjuk az életünket, akkor holnapután ne csodálkozzunk a Beke-féle ügyeken. Európa keleti végén, ahol nincsen társadalmi alapja a demokratikus intézményeknek, nagyon nehéz, de nem az a megoldás, hogy törvényen kívüliek leszünk.

Én próbálok bízni az intézményekben, és mindent intézményes úton elintézni. Mi az ügyet is, amiről meséltem, végigvittük, ameddig csak lehetett, 2011-től 2015-ig. Volt két terminus, kaptak egy felfüggesztett börtönbüntetést, kártérítést kellett volna fizetniük, de nem tették, mert azt hazudták, nincsenek értéktárgyaik, miközben drága autókkal, telefonokkal és készpénzzel pózolnak a Facebookon.

Én közben Kolozsváron jogot kezdtem tanulni és ott egy kisebb jogász csapattal kértük a per újrafelvételét, hogy ítéljék el őket. Amikor megtörtént, egyből kifizettek és mi ezzel elvesztettük a jogalapot, hogy a felfüggesztettből kapjanak letöltendő büntetést. Tudom, hogy dupla felfüggesztettbe kerültek egy lány elrablásáért, aztán egy idő után már kiestek a látókörömből, most nem tudom, milyen ügyeik lehetnek folyamatban.

Visszatérve a börtönlátogatásra, amikor bementünk a cellákba, nekem is jobban elkezdett verni a szívem, mert beléptünk a privát zónájukba, és tudom, ők is emberek. De nem azért mentünk oda, hogy közösen sajnálkozzunk rajtuk, és a romániai kondíciókon, hanem hogy lássuk, a bűncselekménynek és azok halmozásának van egy következménye. Azért fogom fel ilyen keményen, mert ilyen irányú a képzettségem is, és átmentem ezeken a dolgokon, látom az érem másik oldalát is.

Felejtsük kicsit el az igazságszolgáltatást. Meséld el, milyen utat tettél meg odáig, hogy az UIET elnöke lettél! Gondolom, nem mindig ez volt álmaid betölteni kívánt pozíciója.

A tudomány, az űrutazás nagyon érdekelt, eszméletlenül szerettem volna űrhajós lenni. '93-ban születtem és a 2000-es évek elején már foglalkoztatott például a globális felmelegedés. A tudományágak közül még a történelem állt hozzám nagyon közel.

A Pallóban is a művészettörténetet és a történelmet szerettem leginkább. A mai napig sokkal több pénzt költök történelmi témájú könyvekre, mint amennyit kellene.

Tizedik osztály környékén arra is gondoltam, hogy rendőr leszek, de amikor a rendőrségen megütöttek következmény nélkül, akkor letettem erről a tervemről. Nem akartam egy ilyen struktúrába bekerülni.

Mivel töriből jó voltam, elküldtek Vásárhelyre, olimpiászra, ahol második lettem és ez belépő volt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történelem karának bármely szakára. Nem kellett felvételiznem.

Közben körvonalazódott, hogy lesz Udvarhelyen helyi rendőrség, Szebenben meg indult volna egy szak, amelyen e célra képeznek közigazgatási tiszteket, csak sajnos érdeklődők hiányában nem történt ez meg.

Maradt Kolozsvár, ahol adtak bentlakást is ingyen. Egy történelmi ász ismerősöm mondta, hogy a nemzetközi kapcsolatok szak sokkal érdekesebb, így kerültem oda első körben.

A Palló egy nagyon kemény iskola, tanuljuk az általános tantárgyakat, ahogy mindenki más, még matekünk is volt egész kilenc-tizenkettőben, emellett szobrászkodtunk, rajzoltunk, festettünk, műszaki rajzot tanultunk. Volt hetente negyvenvalahány óránk.

A nemzetközi kapcsolatokon ehhez képes harmincvalahány óránk volt, néztem, hogy ez egy láblógatos hely, és én ezt vagy otthagyom, vagy felveszek még valamit. Ugye, volt érdeklődésem a jog iránt is, akkor már túlvoltunk ezen az ügyön, tudtam, mi az a büntetőjog, polgárjog és beíratkoztam egy B kategóriás jogi egyetemre. De ha már így alakult, egy olyan helyre mentem, ahol nem igazán voltak magyarok, hogy szakadjak ki a buborékból, fejlődjek román nyelvismeret szempontjából.

A nemzeközi kapcsolatokon be is fejeztem az alapképzést 2015-ben. Mondtam apunak, hogy amíg a jogot befejezem, szeretnék mesterizni. Az önállósodásnak van egy folyamata, amikor lassan el kell otthonról szakadni, ezért apum azt tanácsolta, álljak be dolgozni. Államvizsga közben annyit gondolkoztam ezen a munka dolgon, és azon, hogy meg kellene tanulnom tárgyalóképesen angolul, hogy fel is hívtam néhány Angliában élő barátomat és én is kimentem, két évet töltöttem ott.

Angliában mit csináltál?

Mindenfélét. A magyar egyetemen évfolyamelső voltam, és szerettem is, ezért itthon nem díjazták, hogy kimentem, ők nem éppen így gondolták, hogy dolgozni kellene.

Két napot mosogattam, aztán előléptettek pincérnek. Tíz hónap után szereztem egy engedélyt, hogy überezhessek. Elvégeztem az ehhez szükséges iskolát, mert rájöttem, ha valamiben nem szerzek szakképzettséget, akkor kulipénzért fogok dolgozni. Persze, ha jól osztod be, ott az is jó pénz, de tudtam, hogy képes vagyok többet kihozni ebből. Így lettem Uber-sofőr Londonban. Egy kisebb francia kitérőt leszámítva, ezzel foglalkoztam 2017 októberéig.

Most is oda fogok menni, megvan az engedélyem, bérelek egy hónapra egy autót és a nyári szezonban most egyet dolgozom. Az egyetem és az UIET mellett ez egy kikapcsolódás lesz.

Mi a vagány az überezésben?

Jelenleg nemzetközi szakon mesterizem, itt rengeteg mindent tanultam a világról, az überezés pedig olyan volt, mint egy gyakorlat. A világ minden pontjáról beülnek mellém emberek. Utaztam kanadaival, aki Szaúd-Arábiában dolgozik marketing iparágban, mesélt az életéről. Utazott velem egy jázidi, egy bázisdemokráciában hívő, kisebbségben élő szíriai lány, aki harcolt az iszlám állam ellen az utóbbi években. Nincs is miért sorolnom tovább, számomra ez érdekes.

Hazajöttél! Hogyan kerültél kapcsolatba az UIET-tel?

Az még az angol kitérő előtt volt. Az egyetemen volt kötelező szakmai gyakorlat, és mivel év közben tíz hónapot Kolozsváron töltöttem, nem akartam azt is ott végezni. A megyei tanács programjára nem vettek fel, a városházáról sem hívtak vissza.

Az Udvarhelyszéki RMDSZ és az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács is meghirdette a nyári gyakorlatát és oda végre célba ért a jelentkezésem. Akkor nem ismertem senkit ott. Sajtóelemzéssel, recenziók írásával foglalkoztam többnyire.

Én a 2016-os választásokkor láttalak először az RMDSZ eredményváróján, és emlékszem, rettentő buzgó voltál. Akkor az UIET részese volt Arros Orsolya kampányának. Neked ebben milyen szereped volt?

Én 2015-től Angliában éltem. Az UIET-nél töltött praktikám után még hívtak néhány konferenciára és én az a csávó vagyok, akit ha megtalálnak egy ötlettel, aminek látom én is az értelmét, akkor hajlamos vagyok érte melózni. Többen kérdezték, hogy miért csinálom ilyen buzgósággal az UIET-et, én azt válaszoltam, ha engem odaállítotok lapátolni, azt is ugyanekkora buzgósággal fogom csinálni. Te, amikor engem láthattál, akkor Angliában éltem, nem a választásokért, hanem édesapám szülinapjára jöttem haza, és itthon töltöttem három hetet.

Ismertem a jelölteket, Gálfi Árpádot a leginkább, mert amikor volt a Gáborékkal való hercehurcája, megkerestem, hogy bármiben szívesen segítek, amiben tudok. Nyálaztuk az aktákat, a ház bontásánál is ott voltam. Én tudtam, hogy egy ilyen történet mivel jár és azt is, hogy emellé mindenki oda kell, hogy álljon.

Orsit ismertem legkevésbé a jelöltek közül, de elolvasva a programját nekem nagyon szimpatikus volt, egyébként is a változás volt a legfontosabb személyes preferenciám. Nem arról szólt, hogy ki áll hozzám közelebb, hanem kinek tetszik jobban a programja és az volt a véleményem, hogy ennek a poshadt levegőnek jót tenne egy női vezető.

Amit a kampányban felvázoltak programként, az számon kérhető volt, nekem az nagyon fontos. A számok megmutatnak valamit. Én például tudom, hogy az általunk szervezett önkéntes börzén tizenegy civilszervezet vett részt és háromszáz diák, vagy, hogy a börtönlátogatás húsz helyére hatvanan jelentkeztek. Hiszek ebben. Nem ez jelent valaminek a lényegét, de az alapját igen. Ígérni lehet, ha nem lehet leellenőrizni. Pipa, pipa, pipa. A napjaimra is bevannak osztva a teendők, ami megvan, azt pipálom, ami nem fér bele, megy holnapra. Így számonkérhető minden saját magam felé is.

Hazajöttem és felháborított, hogy úgy láttam, senki nem mer állást foglalni. A kirakatokba mindenki mindhárom jelöltnek kirakta a plakátját, legyen mindhárom polgármester. Egy demokratikus rendszerben az állásfoglalással nincsen semmi probléma. Készítettem egy saját videót, amelyben közöltem ezt a felháborodásomat, és megkeresett az RMDSZ kampánystábja, hogy nem mondanám-e el ezt másik videóban is. Elmondtam, ez a videó még ma is fent van talán az RMDSZ Facebook-oldalán. Nos, így kerültem Orsi kampányába.

Hallottál-e akkor a jelöltállításhoz szükséges aláírásokkal kapcsolatos botrányról, amibe az UIET is elég rendesen belekeveredett?

Két héttel a választás előtt jöttem haza és utána el is mentem, úgy néz ki, most valamire rá kell gúgliznom. 2016. június közepétől olyan helyen voltam, ahol nem volt lehetőségem semmilyen hírfogyasztásra. A francia idegenlégió kiképzésén.

Hogyan kerültél oda?

Erről azért nem akartam beszélni, mert nem akarom ösztönözni a fiatalokat, hogy oda menjenek. Van bennem is egy adag székely, elég sok barátom van ott, úgy voltam, hogy megyek, megnézem, ez milyen. A kiképzést elvégeztem, megsérült a vállam, ami azóta is fáj, tudtam, hogy diplomám van, a francia a negyedik nyelv, amit megtanultam az elmúlt három évben, nem vagyok én arra utalva, hogy kockáztassam az egészségemet.

Az önkormányzati választásokkal kapcsolatban azt még áruld el, szerinted miért nyerte meg Gálfi.

Nem akarok politológust játszani, nem értek a témához, az emberek őt választották. Most ő a polgármester, ezt el kell fogadnia mindenkinek, vele kell együtt dolgoznia mindenkinek. Ne mind elemezgessünk, mindenki végezze a dolgát. Szerintem nagy szerepet játszott a győzelmében, hogy hiteles volt abban, amit csinált. Az emberek bíztak benne, hogy ő igenis, a problémával foglalkozik és odaáll a dolgok mellé. Én Orsival kapcsolatban láttam azt, ha megválasztjuk, azzal beengedünk egy kicsi friss levegőt, de ez a demokrácia, nem őt választotta a többség, mi meg igazodunk hozzájuk. Mert mi okosabbnak gondoljuk magunkat, nem biztos, hogy azok vagyunk.

Egyébként ezzel a városvezetéssel van egy tendencia, egy irány, majd eldől, hogy merre vezet.

Egy kicsit térjünk rá az UIET-re, amelynek az elnöke lettél. Miért döntöttél úgy, hogy elnök leszel?

Úgy indultam először Angliába, hogy egy évet maradok, amíg keresek pénzt, aztán hazajövök és befejezem az egyetemet, mesterizek. Közben kint felhalmoztam egy csomó tudást, amiről nem mondom, hogy jobb vagy rosszabb, több vagy kevesebb, mint a másé, hanem teljesen más, mert egyszerűen teljesen más környezetben tanultam.

Gondoltam, visszajövök és aktiválok főként a tudástranszfer miatt. Szerettem volna dolgokat elmagyarázni úgy, ahogyan én tapasztaltam, például a migrációról. Nem mutogatva, hogy ezt ti látjátok jól, vagy a nyugatiak látják jól, egyszerűen megértetni, hogy a nyugati partnereink hogyan látják a kérdéskört. Engem például egy algériai és egy tunéziai tanított meg franciául, és nagyon jól kijöttem velük, ők is szerettek. Azt mondtam, ezt a tudást át szeretném adni, ne az legyen, hogy itt futkosunk körbe és próbáljuk bizonygatni az igazunkat. Értsük meg őket, és akkor talán tudjuk formálni a véleményüket, vagy ők a miénket. Olyan hatvanmilliós országokról beszélünk, mint Franciaország, Olaszország, Németország, Egyesült Királyság. Az ifjúsági szervezet egy jó csatorna átadni ezt másoknak.

Nem tudom, itthon hogy alakultak a dolgok, de megkerestek régi UIET-es elnökségi tagok, hogy ők támogatnák, hogy próbáljam meg az elnökséget. Meggyőztek, mert tudtam azonosulni ezekkel az emberekkel és a gondolkodásmódjukkal is, persze, előbb ki kellett számolnom, hogy az elképzeléseim mellett lesz-e erre időm. Mikor úgy láttam, igen, az volt a kérdés, sikerül-e egy jó csapatot felállítani vagy nem.

Én a tapasztalatcsere miatt idősebbekkel és fiatalabbakkal is nagyon szeretek együtt dolgozni. Sikerült összeráznom a csapatot, ahol volt lakótársam, volt olyan, akivel közös projekteken dolgoztunk, vagy éppen olyan srác, akinek a bátyját ismertem. Nem feltétlenül voltak ezek UIET-közeli emberek, persze volt aki UIET alszervezetet vitt és olyan is, aki korábban éppen egy UIET-bulin zenélt. Konzultáltunk a tagszervezetek többségével, hogy ők mit szólnának ehhez - ezekből van körülbelül 30 Udvarhelyszéken.

Csináltunk egy középiskolás kérdőívezést és ez alapján összeállítottunk egy programtervet. Ez egy iránykeresés volt, inkább párbeszédet szerettünk volna elindítani. Tudtuk, hogy nem vagyunk profik, saját magunknak volt ez egy útkeresés. Rájöttünk arra a kérdőívekből, hogy a fiatalok élményekre vágynak. Az információszomj létezik a mai generációban, és ezeket élményekkel lehet a leginkább átadni nekik.

Ezért volt a börtönlátogatás, amit megelőzött egy jogi előadás, ott a börtönben is az őrök, az igazgató, a rendőr beszélt, ezek alatt azért csöpögnek az információk. Volt egy ehhez hasonló hivatali útvesztő elnevezésű programunk, ahol a fiataloknak elmondták, hogy a megyei tanácsnál hány ember és miként hozza a döntéseket. Itt a városházán megnézhették, melyik szakosztály mivel foglalkozik. Szerintem fontos, hogy az információkat élményeken keresztül adjuk át.

A 21. században nagyon nehéz silány, tömör információkat lenyomni az ember torkán. Ez a generáció három másodperces élményekben gondolkodik. Tornai Szilárd szokta mondani, ő felel a kommunikációnkért, hogy a legegyszerűbben, a leginkább lényegre törően mondjunk el mindent.

Te voltál az egyetlen jelölt?

Igen, a másik jelöltségen gondolkozó személyt meggyőztem, hogy lépjen be a csapatunkba. Engem meg egy hároméves mandátumra választott meg egy hatvanfős küldöttgyűlés.

Ki volt ő?

Nem akarom ezt az ő beleegyezése nélkül megosztani. A lényeg, hogy kompromisszum született. Bennem most tényleg van akarat, hogy ezt csináljam, és időt is fordítok rá. Adott esetben szerintem egy ilyen ifjúsági szervezet munkája attól függ, hogy a vezető mennyire veszi komolyan. Én megpróbálom. Nem fogom a nevem adni olyan projektekhez, amiben nincs tartalom. Ahogy mondtam, a számok az alapját és a tartalom a gerincét jelenti egy programnak. Kívülről nem látom, hogy mennyire csináljuk jól, de sok visszajelzést kapunk, amelyek szerint igen.

Az nem titok, hogy az UIET az RMDSZ ernyőszervezete, ez elég nyíltan ki van mondva...

Ez a definíció nem helyes.

Érdekes, hogy ezt mondod, a küldöttgyűlésen valamelyik RMDSZ-vezető pontosan így fogalmazott.

Vannak itt fogalmi zavarok. Az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács egy társszervezet az RMDSZ-szel. Nincsenek itt hierarchiai viszonyok. Együtt dolgozunk. Együttműködünk. Reprezentálunk egy ifjúsági csoportot, nem hiszem, hogy az UIET reprezentálná az egész ifjúságot. Mindenkinek megvannak a saját differenciálódásai.

Mi reprezentálunk egy közösséget, ez a közösség a fiatalok hangját próbálja hallatni az RMDSZ-en belül. Ez egy külön szerveződés és az RMDSZ teret biztosított számára, mert ők is rájöttek, hogy a fiatalokkal szóba kell állni. Ez így néz ki strukturálisan. Hogy mi lennénk egy nyúlványa közvetlen függési viszonyban, az nem igaz. Hogy van átjárás, azt aláírom. Az UIET lehet az előszobája annak, hogy te egy RMDSZ-es közéleti szereplő legyél, de az, hogy valaki az UIET-ben tevékenykedik, nem zárja ki, hogy teljesen mást gondoljon a politikáról, mint az RMDSZ.

Belépő lehet. Helyben vagyunk, Te szeretnéd-e, ha neked mondjuk, ez lenne a belépőd?

Nem. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy nincs a politikának megbecsültsége ebben az országban. Jelen pillanatban nem tudnám elképzelni magam közszereplőként. Nem azt mondom, hogy tíz év múlva sem. Soha nem mondom, hogy soha. Én húsz évesen sem tudtam volna elképzelni magam az UIET élén, talán a külföldön töltött idő tett sokkal hajlékonyabbá. Sokszor nem tudhatod, mit hoz az élet, a különböző helyzetek.

Az egyetemen, beismerem, sokszor röhögtük azt, akinek nem ment egy adott tantárgy, nem tudott beszélni a pulpitusnál, azt mondogattuk, nem baj, majd főzöd a kávét. Na, én Londonban főztem a kávét. Ez, amit csinálok most, az tapasztalatszerzésnek nagyon jó, mindennel is foglalkozunk: online kommunikáció, marketing stratégia, üzleti terv írása.

De vége lesz. Hol látod magad azután?

Az nagyon messze van. Most jelenleg mesterizem is, nekifutottam újra a jog harmadévének, mert korábban nem fért bele az időmbe. Egyelőre ezeket szeretném bejezni. Most az UIET mellett a mesteri az elsődleges, és ha lesz rá még ambícióm, beiratkozom doktori képzésre is. A vállalkozásfejlesztés, a külkereskedelem is érdekel. Meglátjuk. Az UIET ilyen szempontból, ahogy mondtam, nagyon jó, hogy a saját készségeimet fejlesszem, kapcsolati tőkét építsek, megtanuljak tárgyalni.

Azt aláírom, hogy az UIET-ben jelenleg is vannak olyanok, akik közéleti szerepre törekszenek, és ehhez segíti is az UIET, ha látjuk, hogy ügyesek. Viszont olyant is ismerek, aki volt UIET-esként most pályázatmenedzsmenttel foglalkozik vagy kommunikációs szakember. Ez nem egy egyenes út, vannak lehetőségek.

Azért látszik, hogy a fiatalként UIET-ben tevékenykedők politikusok lesznek, mert a közélet az médiaszerepléssel is jár, ezért ezek a figurák előtérbe kerülnek. Tehát most azt mondom, hogy nem, de űrhajós sem lettem, egyiptológus sem, pedig nagyon szerettem volna, tehát lehet, most belövöm, hogy nem leszek közszereplő, és melléfogunk...

Ez akkor eléggé nyitva maradt... Azért is kérdem, mert már az RMDSZ tisztújító küldöttgyűlésén is megmutattad magad, amikor Borbáth Istvánnal összeszólalkoztatok, ez mi is volt pontosan?

Változás kellett, Derzsi László megválasztása egy változást hozhat, a személyével szerintem egy nagyon pozitív figura és csapata állt össze a városi RMDSZ élére. Sok mindent lehet mondani az RMDSZ-ről, szerintem olyan, mint egy rossz család, de a miénk, örököltük. Egy tanárom fogalmazta meg nagyon jól, azt mondta, van a nagy RMDSZ és a kicsi RMDSZ, mert akik most az ellenzékben vannak, azok is onnan indultak valamikor.

Én egészen mostanáig nem voltam a szervezet tagja, most úgymond állást kellett foglalni. Az állásfoglalást itt ne úgy értsd, hogy A vagy B mellé állok, hanem, hogy tudtam, változtatni akarok. Most ezért kitöltöttem egy tagsági ívet, de ha mondjuk, nem fizetem a tagsági díjat, jövőben automatikusan törölnek, tehát ez nem jelenti azt, hogy vérszerződést kötöttünk. Meglepően sok fiatal mondta azt, hogy őt ez érdekli és eljön velünk.

Borbáth úr éppen azt sérelmezte, hogy túl sok fiatal arcot lát, többet között az enyémet is, és mi történt a szervezettel, hogyan hullott így szét. Én ugyan nem készültem beszélni, egy fekete bőrkabátban mentem, de eddig is elmondtam a véleményem már Imre Gáborként, most talán még hangsúlyosabban UIET-elnökként. Elmondtam, hogy én azt sérelmezem, hogy a múlttal nem szakítottak. Borbáth úr szerintem kellene, hogy örüljön, hogy van egy csomó fiatal, mert nem az kell, hogy legyen a kérdés, hogy újítunk-e, a kérdés az kell, hogy legyen, hogy milyen gyorsan.

Ő kommentált valamit, amikor elmondtam a mondandómat, hogy én talán túl fiatalon veszítettem el a szüzességem, vagy nem a lányokat szeretem. Én már ültem le, de ez megcsapta a fülem, felszöktem és megkérdeztem, hogy „maga homofób?". Itt háborgunk azért, mert minket, kisebbséget valaki valamiért cseszeget, akkor nem fogok neki én sem, hogy cseszegessek egy másik, történetesen szexuális alapú kisebbséget.

Elég temperamentumos voltál, amikor ez az eset történt. Szerinted ez mennyire fontos erény egy közszereplőnél, és mik azok a további erények, amik fontosak lennének?

Ahogy elmondtam, nem törekszem közéleti pályára.

Akkor nem rólad beszélünk. A kérdés továbbra is marad.

Amit helyesnek gondolunk, amellett ki kell állni. Ehhez kell, hogy temperamentumos legyen az ember, ugyanakkor higgadtan kell tudnia kezelni a problémát. Ezért sem törekszem politikai pályára, nekem tíz-húsz év kell, amíg ahhoz eléggé lecsillapodok.

Szerinted a csillapodással együtt nem megy el az ambíció és a fiatalos energiakészletek?

Nem! Nem hiszem, hogy egyetlen egy személy meg tudna egyedül változtatni bármit is, dühvel, és forradalmi kitörésekkel. Szerintem a lassú előrehaladás, biztos, határozott lépésekben visz valami fele.

Mik azok az erények, amikkel feltétlenül rendelkeznie kell egy politikusnak?

Legyen eszméletlenül jó szervező és hálózatépítő. Szerintem egy jó politikusnak nem kell értenie mindenhez, meg kell találnia mindenhová a megfelelő szakembereket, és ezek munkáját nagyon jól kell tudnia monitorizálni. És ki is kell tudnia rúgni a nem megfelelőeket.

Ezen kívül a nyitottság. Nem azt mondom, hogy mindent fogadjon el, amit más mond, de mindent hallgasson meg. Nagyon fontos a kommunikáció is, meg kell találni mindenkivel a közös szót, és szavatartónak kell lenni.

Te mit gondolsz, miért van rengeteg fiatalnak ellenérzése a politikával szemben? Sokan a környezetemben ki nem állhatják a politikát és a politikusokat.

Én sem szeretem őket. Az a baj, hogy vagy te foglalkozol a politikával, vagy a politika kezd el foglalkozni veled, mert ha valakiknek sikerül lebontaniuk a jogállamot, onnan már a bőrünkre megy a játék. Szükség van a működő jogállamra, mert az garantálja a privát szféránkat.

Eljátszottuk a 20-as években és az 50-es években, hogy nem érdekel a politika. Volt, akit nem érdekelt a politika akkor, amikor a világháború után bejöttek a kommunisták s a fasiszták. Lehet, ha megpróbáltad volna útját állni, vagy csak meghallottad volna, miről beszélnek, könnyebben át lehetett volna vészelni és nem lett volna akkora a szovjet hadseregnek a nyomása.

Én azt értem, hogy rossz, hogy nem foglalkoznak vele, de nem ez a kérdés, hanem, hogy mi vezethetett ide és mi lenne rá a gyógymód?

Nem tudom, ezt nyugaton sem tudják. A nemzetállamok létrejötte óta az emberek nem érzik, hogy nekik részt kellene venniük a politikai döntéshozásban, azt érzik, hogy nincs a szavuknak súlya. Ezt egy velünk született jognak kellene pedig tartanunk, mi fiatalok, mert voltak olyan generációk, akik ezért harcoltak, lehet épp az a baj, hogy túl könnyen adják, és nem látjuk az értékét.

Sajnos, sokan hangot adnak a szkepticizmusuknak és a negativitásuknak és ez is gyűlöletet szül, pedig politikai pártot kívülről nem lehet megváltoztatni, csak belülről, azzal, hogy megbeszéljük az ügyeinket.

Nyugaton is működik ez az elszigetelődés, hatalmas a bevándorolt, idegen massza, akik közül nagyon keveseket érdekel az ottani belpolitika. Az identitás zilálódik szét, és nem csak nálunk. Amúgy éppen Magyarország egy jó ellenpélda, ahol hatalmas részvételi arány volt a válaszásokon, hetven százalék. Romániában a következő parlamenti választásokkor nem tudom, lesz-e negyven. Itt, a közvetlen környezetünkben is vannak olyan ellenpéldák, ahol nagy a szavazati kedv, ahol jó vezetők vannak, ott mennek az emberek és szavaznak.

Nem lehet-e, hogy épp a vezetők, politikusok minősége miatt van ez a közömbösség, vagy éppen gyűlölet?

Abban igazad van, hogy a politikai vezetők minősége csökken. Ilyen a helyzet 2018-ban. Válságban vannak a demokráciák.

Mit gondolsz, 2018-ban mennyire van szükség a jobb és baloldalra, ezeket elfelejtve nem lehetne megoldásokra törekedni?

Én nem hiszek abban, hogy jobb és baloldal, hiszek abban, hogy mindkét oldalon vannak értékes gondolatok. A szociális érzékenység nem zárja ki a nemzeti érzést és fordítva. A centrum a legegészségesebb. Ez a pluralizáció azért volt jó, hogy egymás ellen hangolják a társadalom különböző csoportjait.

Így végezetül térjünk vissza egy kicsit a fiatalokhoz. Az UIET elnökeként, egy sor felmérés után, hogy látod, mi az itteni fiatalok legnagyobb problémája?

Azt látom, hogy van kedv és tudásszomj, szerintem az a legnagyobb problémájuk, hogy nem figyelnek rájuk. A 2000 körül szülöttekről beszélek. Azt a rendszer, amibe beleszülettek, nem ők építették, de ezzel az eszköztárral kell nekik felnőniük. Kicsit kaotikus a helyzet, mert a szüleik sem találják hozzájuk az utat, szerintem jobban kellene rájuk figyelni, többet adni a véleményükre.

Amióta hazajöttem, találkoztam olyan kritikai gondolkodású 17-18 éves fiatalokkal, akik politikusokat és politikai szlogeneket ironizálnak, megismertem köztük olyant, aki tőzsdézik, olyant, aki weblapot fejleszt. Csodálkozom rajtuk. Erre fogunk koncentrálni, hogy ezt kiaknázzuk. Nem fogunk világot váltani, de helyi szinten tudunk ezeknek a fiataloknak segíteni és ők is tudnak nekünk. Én nagyon pozitívan látom ezt, szerintem ez a generáció meglepetés-generáció lesz.

Annak idején azt mondták, mi vagyunk az utolsó rendben lévő generáció, és ezután nem lesznek erdélyi magyarok, és nem lesznek normális emberek. Kérdem, milyen emberek fognak születni, olyanok, mint E.T., nagy fejjel, kis végtagokkal, telefonnal a kezükben? Hülyeségeket azért ne beszéljünk. Mindig is volt a „bezzeg a mi időnkben", ez kábé ugyanaz, csak amióta van Facebook és mindenki elmondhatja a véleményét, ezek nagyobb mértékben szembejönnek.

A Facebook hírfolyamával kapcsolatosan az jut eszembe, amit a bemutatkozó sajtótájékoztatótokon, a fake news-szal kapcsolatban mondtál. Hogy elsődleges célotok, hogy a fiatalok tanuljanak meg szelektálni a hírek között. Ezt hogyan szeretnétek elérni, és te személy szerint hogy szelektálsz?

Rólam azt kell tudni, hogy mindent elolvasok. Nem vagyok annyira rendben a magyar belpolitikával, de amikor van időm, vagy érdekel egy téma, mindent elolvasok a 444!-től a 888-ig, bár annak ismerem az újságíróit és fogom a fejem tőlük, de ennek ellenére is hiszem, hogy valahol középen van az igazság. Azóta gondolom így, mióta átéltem személyesen eseményeket, hogy láttam, az udvarhelyi média fele így, fele úgy közvetíti.

Ahhoz hogy te tudj szelektálni és informálódni, kell lennie egy alaptudásodnak. Sajnos. Ha leírják neked, hogy brit kutatóintézet, de nem írják, hogy melyik, akkor nem biztos, hogy az valóban brit kutatóintézet.

Mindamellett nem árt tudni, hogy melyik média milyen nézőponton keresztül figyeli a világot. Egy hatalmi ág lett, hogy befolyásolják az embereket. Nagyon fontos lenne a szabad sajtó, az, hogy mindent le lehessen írni. A közmédiának a tájékoztatás lenne a lényege, de már megláttuk azt is, hogy nem olyan jó, ha a közmédia tájékoztat. A fake news-nak nem az a célja, hogy elhitesd a saját imádat, hanem hogy elnémítsa a többiekét.

A következőkben szeretnénk egy online is elérhető szórólapcsomagot összeállítani, a közösségi média fogyasztásával kapcsolatban, alapszabályokról. Még nagyon sokat kell gondolkodnunk, hogyan adjuk át, de dolgozunk ezen.