Szilágyi Kata főállásban a Székelyföldi Stúdió operatőre, de amikor leveszi az ujját a REC-gombról, hazamegy és munkához lát.

Csajokra húz csipkebugyikat, és az is előfordul, hogy letépi a ruhát valamelyikükről. Persze, csak ha nem tetszik, viszont akkor újra is öltözteti őket. A szobájában értük tetten, miközben az egyik Bubba Design rongybaba a varrógépe mellett feküdt félmeztelenül.

Otthonukat kézzel készített apróságok díszítik. Halomban állnak a különböző történetű babák szekrényük tetején, míg a munkaasztal körül színes fonalak, cérnák és anyagok sorakoznak.

A kézművességről, a rongybabákról, a munkakeresést megelőző kapunyitási pánikról és városunkba vetett reményeiről beszélgettünk.

Melyik az a munka, amelyik jobban kikapcsol? Mennyire fér meg egymás mellett a férfiak által gyakrabban művelt operatőrködés és a nőiesebbnek tartott varrás?

Igazából mindkettő kikapcsol, szerencsések a csillagaim, sok idő után jutottam el odáig, hogy megtaláljam azt a két munkát, amit igazán szeretek. Mindkettőben ki tudok fáradni, de ez a jó fajta fáradtság, ami eltölt, nem pedig a fásultság érzete.

Gondolkodtam rajta, hogy csak babakészítéssel foglalkozzam, remélem, előbb-utóbb annak is eljön az ideje. Most félig-meddig ez egy hobbi, és egyelőre ez így jó. Attól viszont félek, hogyha teljes körű munkává válik, akkor elveszíti a varázsát.

Az egyetemen fotó-film- média szakot végeztem, mégis tök véletlenül jött, hogy ezzel foglalkozzam. Ahogy elvégeztem, rögtön jött a kapunyitási pánik, és kellett valami munkát szereznem. Titkárnő lettem, mert a filmesek után nem nagyon kapkodnak az országban, pláne nem tapasztalatlan kis csitrik után.

Egy idő után Bukarestben találtam operatőri munkát, onnan átnyergeltem egy másik tévéhez. Dolgoztam egyébként a városházán is, mint kommunikációs szakember, vagyis az próbáltam lenni, sőt még marketingeztem is Kolozsváron, de az sem volt nekem való, mert nem tudok eladni.

Időközben megismertem az itthoni tévés csapatot, és miután hazajöttem, maradtam, nagyon megszerettem velük dolgozni. Elég bizonytalanul jöttem haza, mert itthon nehéz munkát találni, de egy szerethető környezetbe csöppentem, és ez nagyon szuper.

Akkor élhetőnek látod itt a jövőt?

Abszolút! És minél többen jövünk haza, annál inkább így lesz. Kolozsváron van mindenki, meg Budapesten, de ott annyira szétszóródunk, hogy nem tudjuk inspirálni egymást, míg egy ilyen kicsi városban, mint Udvarhely bárki csinál valami különlegeset, azzal sokat ad a városhoz.

Hogyan vezeted vissza a gyerekkorodra ezt a hobbit?

Az egész család kézműves típus. Ketten a nővéremmel már hosszú ideje matatunk, ajtódíszeket, karácsonyi díszeket, mindenféle mütyüröket készítünk. Pont egy évvel ezelőtt jött el az, hogy éreztem, hogy kész, nekem most ezzel kell foglalkoznom.

Jött ez a babás dolog, nem is tudom hogyan. Talán Pinteresten bukkantam rá ötletekre, inspirációkra és akkor gondoltam, milyen jó lenne varrni, de akkor a varrógéppel még köszönőviszonyban sem voltunk egymással. Na, ekkor kezdtem el az első babát, amit már nem tudok megmutatni, odaadtam az unokahúgomnak ajándékba. Akkor már láttam, hogy ez működhet.

Miért lett Bubba Design a neve?

A két unokahúgomat még édesapám nevezte bubáknak, ez így megmaradt, és mi is így nevezzük őket.

Ők segítettek abban is, hogy rájöjjek, hol kell javítani rajtuk, mert kaptak két-két darabot, és volt, hogy eltelt egy hét és lógott a feje a babának. Ezután többször is elvarrtam a kényes részeket.

A varrást teljesen autodidakta módon sajátítottad el?

Igen, most már jön a család, hogy ezt a nadrágot fel kéne hajtani, ezt a blúzt át kellene szabni, szóval túlléptünk a babákon. Nem bánom. Ez egy másfajta tanulás, nem megy egykönnyen.

Egy babán már tudom, hogy mit, hogyan kell varrni, hogy szép legyen, de nem biztos, hogy egy rakott szoknyát olyan könnyen ki tudnék javítani. Jó lenne a szabás felé irányulni, és olyan ruhákat készíteni, amik nagyban is tudnának működni.

Mi a különbség egy baba és egy ember ruhájának kiszabása között?

Az ember kell, hogy tudja használni a ruhát, milliméter pontossággal kell megvarrni, mert le- és fel kell tudja venni, és nem árt, ha mozogni is tud benne. Én a babára rá tudom varrni, és rá is szoktam azért, hogy a kisebb gyerekek nehogy lenyeljék az apróbb darabokat.

Öltöztetős babára is gondoltam nagyobbaknak, ki akarok találni nekik valami gardrób szerűséget pici vállfákkal. Csak legyek túl a karácsonyi rohanáson, hogy kicsit tudjak ilyesmivel mulatozni.

Melyik volt a legkülönlegesebb babád?

Azt hiszem, az pont a legelső volt. Azért, mert kicsit tökéletlen volt, az egyik lába hosszabb, mint a másik, nem is volt rendesen megvarrva, de annyira örültem, hogy sikerült elkészítenem. Nem is akartam azt odaadni senkinek, ám az unokahúgomat egy fogorvosi látogatás előtt azzal nyugtattam meg, hogy a lilás-rózsaszínes hajú babát elvihette.

Én Barbie babákon nőttem fel, a kommunizmus után az volt a nagy szám, és akkor el is felejtődtek ezek a régi típusú rongybabák, amik édesanyámnak, nagymamámnak voltak. Pedig egyrészt nem tömeggyártás, másrészt nem műanyagból vannak. Mivel kézzel készülnek, szinte mindegyikben van egy apró hiba, amitől emberibbnek hatnak.

Az elsőre vagyok a legbüszkébb, mert nagyon-nagyon sokáig gondolkoztam azon, hogy mi is az, amit szeretnék csinálni, már-már volt belőle egy ilyen fiatalkori krízishelyzet. A mi generációnkban szerintem elég sokan vagyunk, akik tanulmányok után, de még pályaválasztás előtt tapogatózunk jobbra-balra.

Tapogatóztam én is eleget, és már kezdtem frusztrált lenni. Tudtam, hogy szeretek mütyürködni, de nem tudtam, mi az, amivel tudnék, és hogyan foghatnék hozzá.

Hogyan készül a baba, és ez mennyi időt vesz igénybe?

Négy napomba telik egy baba elkészítése, úgy, hogy el kell ugranom ide-oda, dolgoznom kell. Kipróbáltam, hogy be tudok-e fejezni egy babát egy nap alatt. Sikerült, de reggel nyolctól éjjel kettőig csak cigiszünetre álltam fel.

Ahhoz, hogy szép legyen az a baba, jól álljon rajta a ruha, ne látszódjanak rajta a varrásnyomok, idő kell. Sokszor le kell venni, újra kell csinálni, nem megy pikkpakk.

Én azt szeretem ebben a típusú munkában, hogy van előttem három anyagdarab és abból lesz egy baba, úgymond a semmiből.

Van egy standard, gyapjúval kitömött testük, mindegyik kislányra kerül egy csipkebugyi és innen kezdődik a móka, mert fel kell őket öltöztetni. A szabásmintákat én készítem. Külön-külön jönnek a ruhadarabok, a cipő, majd a fejrésze, ami utoljára kerül rá. A szemet is megvarrom cérnából. Egy dolog van, amit nem varrok fel, a pirospozsga az arcán, azt akrillal ráfestem.

A fiúbabákkal voltam picit bajban, a lányokból alakultak, szóval előbb Éva volt, utána Ádám. A neten találtam szabásminta típusokat lánybabára, azokat alakítottam át az én ízlésemre. Nem szoktam megrajzolni, mert nem is tudok rajzolni és fizikai időm sincsen rá, de azt is szeretném megtanulni.

Hogyan szerzed be az anyagokat?

Hát én elmegyek egy babának vásárolni bizonyos anyagot és hazajövök hárommal, néggyel, öttel, de legalább már boldog vagyok, mert látom, hogy milyen lesz a következő. Leginkább itthon szerzem be az anyagokat, de voltam például Pesten és Váradon, ott találtam néhány nagyon szép anyagot. Itthon nagyon nehéz tapintásra, mintára különleges darabokat szerezni.

Mennyi az az összeg, amit egy baba anyagaira költesz és mennyiért tudnád őket árulni?

Gyapjút használok a babák kitöméséhez, aminek 35 lej körül van kilója, ebből körülbelül kijön hét baba. Az anyagok ára sok mindentől függ, amit mindenikhez használok, annak 35 lej métere, ebből másfél baba jön ki. A ruhaanyagok árát nem tudom megmondani, de olyan 50 lej körüli összeget költök egy baba elkészítésére.

Ha veszem az alapanyagokra költött ötven lejt és hozzáteszem, hogy kábé 14 órát dolgozok eggyel, akkor 150 lejért adnám. Így körülbelül 7 lejes órabéren dolgoznék vele. Van, akinek ez sok, és ezzel nincsen semmi gond, megértem, viszont van, aki azt mondja, hogy jobb egy igazi rongybaba, amit egész életében hurcolhat a gyerek, mint bármilyen 100 lejes játék, amit hamar továbbtesz.

Hozzátenném, hogy 7 lejes órabérért manapság már szinte senki sem csinál semmit. De ez nem is a pénzről, sokkal inkább a munka élvezetéről szól és arról, hogy jó látni, ahogy egy kisgyerek örül az általam készített ajándéknak.

Van-e nevük, történetük ezeknek a babáknak?

Volt már elég sokszor olyan, hogy megcsináltam valakinek egy babát, és sajnáltam odaadni, úgy megszerettem.

Sokszor a fejemben lejátszódik a sztorija az éppen készülő babának, hogy ő ki lehet, honnan jöhet, miért ilyen ruhája, mi lehet a neve. Van, amikor segítenek azok, akiknek készül a baba. Egyszer varrtam egy kislánynak egyet, és az apukája azt mondta, hogy ír hozzá egy mesét, neki így lett története.

Ha valakinek készítesz egy babát, hogyan tudod úgy összehangolni, hogy a te egyéniséged és a megrendelő elképzelése is belekerüljön?

Ki tudják ők választani, hogy milyen színű ruhája, haja, szeme és csizmája legyen.

Én ajánlok nekik különböző mintákat, színeket. Még nem nagyon fordult elő, hogy nagyon elüssenek a terveink, vagy nekem ne legyen az úgy rendben, ahogy kérik.

Volt már, hogy ugyanolyant kértek, amilyent már varrtam, viszont olyant már nem szívesen készítek, hiszen mindenkinek másat, egyedit szeretnék.

Szerinted az elképzelések inkább a szülőké vagy a gyerekeké? Előfordul, hogy a szülők beleszeretnek egy design babába, de a gyerek rá se hederít, mert igazából az felnőtteknek készül. Nálad hogy van ez?

Inkább a szülőé az óhaj, főleg ha ajándékba szánja, akkor a saját elképzelése, hogy milyent szeretne a gyereknek, de ez nem feltétlenül fedi a gyerek vágyait. Biztos, hogy jobb, ha megkérdezi a gyereket.

Mondjuk arra is volt példa, hogy a szülő megkérdezte a gyereket, hogy milyen babát szeretne, és ő pont olyat akart, mint egy előző babám. Ilyenkor elkészítem, hogy teljesüljön a kívánsága, de nem szívesen ismétlem önmagam. Kíváncsi vagyok, hogy az én babáim, hogy szuperálnak a gyerekeknél.

Nem kapsz visszajelzéseket?

De igen, eddig pozitívak voltak, bár lehet, a negatívakat el sem mernék mondani. A legvagányabb az volt, amikor kellett készítenem Magyarországra egy házasodni készülő párnak két babát, akik olyanok, mint ők.

Azt mondták, hogy a nászajándékok közül ezek voltak a legtutibbak. Vitték őket kirándulni magukkal és fényképezkedtek velük, küldték a fotókat. Egyébként nagyon nehéz képeket kikönyörögni utólag a babákról, pedig az a legszebb, amikor a gyermek kezében van és nem itt a munkaasztalomon.