Elfoglaltságai miatt nehezen jött össze a beszélgetésünk, ezért a lehető leggyorsabb tempóban veszem a kanyarokat a megbeszélt kávézó felé. Mosolyogva fogad, és akkor jövök rá, reggel nem sokat bíbelődtem a frizurámmal. Keresem a fodrász tekintetét Attila szemeiben, de ügyesen titkolja, hogy tudna mit kezdeni a kócaimmal. Azt mondják, ha valami zavarja az embert, beszélje ki magából. Így rögtön a közepébe is vágok.

Mi az első, amit megnézel egy nőn?

Mindenképp a haját, a frizuráját. Persze nem vonok le következtetéseket, csak az jár a fejemben, hogy mit lehetne átalakítani rajta. Érdekes, hogy amíg nem voltam szakmabeli, sosem volt ez szempont, aztán ez akaratom ellenére is megváltozott.

Én már azt várom, hogy a párna által „készített" frizura legyen a divat.

Most már sokat nem is kell rá várnod, egyre divatosabb a kócosság. Amikor bemutatókra járunk, azt vettem észre, minél borzasabb, minél nagyobb a frizura, annál trendibb. Igaz, ezek nem hétköznapi viselethez vannak kitalálva, ebből csak ötletet tud meríteni a fodrász, hogy az utcai viseletet egy kis színnel, formával fel tudja dobni. Ez a vonal leginkább a nyolcvanas éveket idézi, de hát tudjuk, a divat körforgásban van.

Mi volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy fodrász akarsz lenni?

Ez is érdekesen alakult az életemben. A napra nem emlékszem, amikor eldöntöttem, merre veszem az irányt, de már általános iskolában, a kamasz éveimben rájöttem, hogy mi szeretnék lenni. Kisgyermekkoromban is szerettem kreatívkodni, már a suliban is ezek voltak a kedvenc óráim.

2010-ben végeztem el aztán egy fodrásztanfolyamot, ami igazából csak a diploma megszerzésére volt elég. Nagyon sokat nem tanultam, ez csak egy négy hónapos gyorstalpaló tanfolyam volt. Még azt sem mondhatom, hogy az alapokat itt megtanultam. Ezek a tanfolyamok a leginkább arra összpontosítanak, hogy te fizess, amiért aztán kapsz valamilyen diplomát. Hogy kiből lesz valóban fodrász, az egyéni motivációtól függ.

Akkor hányan végeztetek, emlékszel-e?

Azt hiszem, nyolcan. Ebből talán ketten, vagy hárman lettünk fodrászok.

Megosztottad a vágyaidat a szüleiddel, tanáraiddal? Hogy fogadták a döntésedet?

Érdekes, hogy a barátok és ismerősök elég jól fogadták. Apum volt az, aki egy picit kételkedett a céljaimban. Nem tudom, ő mit szeretett volna, arra emlékszem, hogy próbált meggyőzni, hogy valami mást válasszak. Azt nem mondom, hogy nem támogatott, csak láttam rajta, ő nem ezt a pályát szerette volna nekem. Aztán ahogy egyre sikeresebb lettem a munkámban, annál inkább láttam, hogy végül is örül, hogy azt csinálom, amit szeretek, és jó is vagyok benne.

Én malomfalvi vagyok, és mivel egy elég fiatalos közösségről van szó, a faluban is pozitívan vették, hogy férfiként női fodrász szeretnék lenni. Kezdetben is sokan gratuláltak, és láttam rajtuk, örülnek, hogy közülük való vagyok. A mai napig, ha megyek Malomfalva utcáin, nincs olyan, hogy valaki oda ne kiáltsa, hogy mikor csinálom meg a haját.

Neked van már itt neved a városban is, amit viszonylag rövid idő alatt sikerült elérni. Mi kell egy ilyenfajta sikerhez?

Elsősorban az, hogy miként állsz az emberekhez, hogy kommunikálsz velük, miként fogadod a szalonban. A másik, hogy folyamatosan képezd magad külföldön és belföldön egyaránt. Amikor találkozom egy új technikával, mindig alig várom, hogy alkalmazzam is. A párom szerencsére megbízik bennem és az ízlésemben, ezért ő a kísérleti alanyom is. Néha nem is mondom el, hogy milyen színű lesz a haja, de sose szól, hogy ő most ezt nem szeretné. Ha utólag valami mégsem tetszene neki, azt is elmondja, és megoldjuk.

Az igazság az, hogy én a lehető leghamarabb próbálom megtanulni a trendeket, beszerezni a hozzávalókat. Most a legfrissebb technika a balea-s módszer, ami egy továbbgondolása az ombrénak. Ennél a változatnál a tövétől a hajvégekig folyamatosan világosodik a haj, ami miatt természetesebbnek hat, mint a kontrasztos ombre. Érdekes, hogy az ombre csak egy nyári szezont tartott.

Elárulhatjuk, hogy mi ismerjük egymást. Nekem az volt a legszimpatikusabb, hogy amikor kiszálltam a székedből, nem vágytam csap alá dugni a fejem. A másik, hogy emlékeztél arra, miről beszélgettünk előző alkalommal. Szerinted a nők azért is mennek fodrászhoz, hogy beszélgessenek valakivel, hogy valaki meghallgassa őket?

Figyelek a vendégeimre, az biztos. Bár sokszor nagyon zsúfolt a program, sokan vannak, és gyakori, hogy egy kicsit várniuk is kell. De nem stresszelem magam, mert tudom, ha egyszer beült a vendég a székbe, ott biztosan jól érzi magát. Érzi, hogy figyelek rá, és szinte jó ismerősként folytatjuk a beszélgetést ott, ahol előzőleg abbahagytuk.

Igaz a nevekkel egy kicsit hadilábon állok, de amint meglátom az arcát valakinek, nagyon sok mindenre emlékszem vele kapcsolatban. Nem vagyok egy beszédes típus, de a vendégeimmel igyekszem jól kommunikálni. Ez nekem is jólesik, nem csak nekik.

Mennyit dolgozol naponta?

Hétköznaponként napi tíz-tizenkét órát, szombaton pedig délelőtt vagyok a fodrászatban. Néha kicsit nehezen bírom, de mindig szívesen csinálom.

A kedvesed hogy viseli a munkamániádat?

Eleinte az volt a gond, hogy nőkkel dolgozom, és mindegyikükkel kommunikálok is, ez persze bántotta őt. De most már túl vagyunk rajta, mert beengedtem őt is a szakmába. Most már ő is bejár a szalonba munka után segíteni, sőt ő is elvégzett egy fodrásztanfolyamot. Akár egy hajmosást, egy festést vagy szárítást is meg tud csinálni, ami bizony jól jön egy-egy zsúfolt délutánon.

Amikor már egymásra torlódnak a vállalások, szólok neki, hogy siess, mert nagyon bogra vagyok futva. Szóval, látja is, hogy sokat dolgozom, és ahhoz képest elég jól viseli. Ha nem látna bele a munkámba, talán nem tenne jót ez a hajtás a kapcsolatunknak, de így megérti.

Tudod, hány kuncsaftod van összesen?

Nem, sosem számoltam. Folyamatosan vannak vendégeim, régiek is, újak is.

Mi a legközelebbi időpont, amit most tudnál adni egy kuncsaftnak?

Egy hét múlva lenne az első szabad időpontom.

Hogy látod magad tíz év múlva?

Vannak céljaim, de a sok munka miatt egy kicsit nehéz tervezni. Most tanulom a románt és az angolt. Főiskolára is szeretnék beiratkozni, mert ahhoz, hogy továbbléphessek, szükségem van felsőfokú végzettségre is. Egy saját fodrászakadémiát szeretnék idővel létrehozni, de ez még a nagyon távlati tervekhez tartozik. Egyelőre marad a tanfolyamom.

Tartasz tanfolyamokat is? Hogy jut erre is időd?

Igen, bár úgy mondom, hogy egyelőre gyakorlati oktató vagyok. Minden kedden van a tanfolyam, olyankor a szalonban nem dolgozom, a diákokkal foglalkozom csak.

Mennyire volt nehéz saját vállalkozást indítani?

Nem volt egyszerű, nagyon sokat gondolkodtam rajta. Andi, a menyasszonyom azt mondta, ő bele se mert volna vágni ebbe az egészbe. Hálistennek én olyan természet vagyok, ha valamit szeretnék, addig megyek, amíg elérem.

Amikor eldöntöttem, hogy saját szalonom lesz, akkor még nem is volt meg az anyagi tőkém hozzá. De úgy gondoltam, valahogy csak lesz, és akkor kezdtem el többet dolgozni. Igazából még most sem tudom, miből tudtam ezt a szalont megnyitni.

Akikkel a szalonban dolgozol, tőled bérlik a széket, vagy alkalmazottaid?

Ők csak bérlik a széket, de volt alkalmazottam is. Sajnos ő kiment külföldre szállodát takarítani. Az igazság az, hogy nagyon sok munkát és energiát belefektettem én, hogy az én kezem munkáját tanulja meg és akkor jó csapattá válhattunk volna. Nem esett jól a döntése, megmondom őszintén, és most nem is tervezem, hogy valakit felvegyek magam mellé.

De a kollégának, akikkel a szalonban dolgozom, ha bármi kérdésük van, nagyon szívesen segítek továbbra is. Annál is inkább, hogy az én tanfolyamomon végzett ő is. Nekem is érdekem, hogy a szalonnak jó híre legyen.

Mi kell szerinted ahhoz, hogy egy fiatal itthon maradjon?

Két éve kaptam egy ajánlatot Franciaországból, amin el is gondolkodtam. Bár szívesen megyek külföldre tanulni, de nem tudnám az életemet kint elképzelni. A fodrász szakma olyan, hogy nem elég pár hónapra kimenni, ott is kellene élni. A másik probléma, hogy ha mégis hazajönnék, újra kellene építenem a kuncsaftkörömet. Egyszóval a jövőmet kint kellett volna terveznem, ami elég messze áll tőlem. Arról nem is beszélve, hogy itthon is szüksége van az embereknek egy stabil fodrászra, akit bármikor felhívhatnak.

Mindenképp ki kell menni külföldre a mai fiatalnak, hogy lásson világot. De azt mondom, legyen mindenkinek egy konkrét célja, hogy mivel szeretne foglalkozni. De ez egy olyan dolog legyen, amit szeretne is csinálni. A legtöbb fiatalon azt látom, hogy elvannak, de nincsenek terveik. De ha csak gondolat szintjén is van meg a cél, akkor se adják fel. Ha pedig kimennek külföldre, az legyen a fontos, hogy megteremtsék az anyagi feltételeit annak, hogy itthon valósítsák meg az álmaikat. Szerintem ne maradjanak kint, keressenek pénzt, és jöjjenek haza.

Te hová szeretnél eljutni?

Olaszországba. Már csak azért is, mert a hajápoló szereket gyártó cég, amelyikkel dolgozom, többnapos szakmai utakat szervez.

Mindig csak a szakma, ugye? Amikor Magyarországon jártál, mit tapasztaltál, mi a különbség a kinti fodrászok attitűdje és az itthoniaké között?

Nyugatabbra sokkal nyitottabb mindenki a trendek iránt. Itthon is azok lennénk mi fodrászok, de nagyon nehéz hasonlóan nyitott vendéget is találni a terveinkhez. Így a visszafogottság miatt, nem tudunk olyan felszabadultan kreatívnak lenni. Na jó, nem mondom, volt, hogy a fiatalabb generációból sikerült egy kis rábeszéléssel belevinni a vendéget az újba. Ehhez tudni kell, hogy add el az újdonságot, és kell egy jó fodrász is a kivitelezéshez.

Mi volt a legextrémebb kérés hozzád a frizurakészítés terén?

Volt egy olyan visszajáró vendégem, aki egy eseményre készült, de én még nem tudtam, mit szeretne. Általában fotót hoznak vagy küldenek az elképzelésekről, de nála nem volt ilyen. A legnagyobb meglepetésemre a hölgy egy pálmafát kért a feje tetejére.

Szép hosszú haja volt, de hirtelen fogalmam sem volt, hogy kezdjek neki. Aztán végül a feje tetejére kis copfokat kötöttem, megtupíroztam, eligazgattam, és a lényeg, hogy nagyon tetszett neki. Bár egy kicsit furcsa volt az egész, a munka maga a végére nekem is tetszett.

Mi a legjobb reklám a fodrásznak?

Szerintem a vendég, aki végigmegy az utcán az új frizurájával. Nekem az élő reklám jött be a legjobban. Van Facebook oldalunk is, de nem nagyon használjuk, mert szájról szájra jobban terjed a hír.

Szoktad egy kicsit terelgetni a vendégeid kéréseit, ízlését?

Igen, muszáj is, mert nem mindig válik előnyére a vendégnek az elképzelése. Azt szoktam mondani, hogy a stílus maradhat, csak egy kicsit hozzá igazítjuk. Ebbe bele is mennek általában, sőt el is várják, hogy elmondjam a véleményem.

Nem az a jó fodrász szerintem, aki minden kívánságot teljesít, hanem, aki ránéz egy fejformára, a kuncsaft hajára, és tudja, mi a legjobb, amit ki lehet hozni belőle. A gyorsaság is a minőség rovására mehet. Ha a vendégnek kevés az ideje, megpróbálom a maximumot kihozni magamból és a frizurából, de nem tud tökéletes lenni. Legalábbis az én szememben nem.

Fontos szempont az is, hogy a vendég elmondja, hová készül, milyen lesz a ruhája, amihez a frizurát megálmodta. Ettől függ, hogy kiengedve hagyjuk-e, kontyot válasszunk-e, jobban rögzített vagy lazább legyen-e a frizura. Jobban szeretem, ha már kisminkelve jönnek a hölgyek, mert jobban mutat a frizura is a sminkkel együtt. De, mondjuk, a sminkes is azt szereti, ha már kész van a frizura mielőtt munkához lát.

Ismered a nőket kívül-belül, de mit gondolsz, mi kell, hogy fontos legyen egy férfinek a külsejét illetően?

Legyen ápolt mindenképp, és a hajával is foglalkozzon. Ezzel már félig nyert ügye van egy nőnél. Egyébként úgy látom, hogy a férfiak is egyre inkább törődnek itthon is magukkal. Férfifodrász is vagyok, és látom, hogy az erősebb nem is kéthetente jár fodrászhoz, sőt azt is kérik néhányan, hogy a szemöldöküket is igazítsam meg.

Bár szinte sejtem a választ, megkérdezem: van hobbid?

Semmilyen sportot nem űzök, ezért maradt a munkám a hobbim. Ahogy tartja a mondás is, arra van időd, amire szakítasz. Nekem a munkámra van időm.

Ez segít-e abban, hogy a magánéletedben se légy stresszes?

Talán igen, valamilyen szinten. Régen nem dolgoztam ennyit, akkor a szabadidőmben is jobban éreztem magam. Most már van, hogy amikor hazaérek, annyira tele van a fejem, hogy nem szeretnék semmit csinálni, nem szeretnék gondolkodni, csak ülni és nézni. A leginkább ezzel a csendes félórával tudom levezetni a stresszt. Ilyenkor van egy üres doboz a fejemben, amibe beülök, és relaxálok. Nem tudom, miért, de ez jólesik, és erre szükségem is van.

Mikor voltál utoljára szabadságon?

Hú, két éve, azt hiszem. Tavalyelőtt nyáron egy hetet. Tavaly nyitottam a saját szalonomat, ez anyagilag is, és mindenféle téren egy nagy váltás volt az életünkben. Eddig mindig azon aggódtam, hogy mi lesz a vendégeimmel, de, mivel idén lesz az esküvőnk, azt hiszem, ki fogok venni egy kerek hónapot. Szerintem mindenki meg tudja oldani valahogy a frizuragondokat.

A magánéletedben mire vágysz?

Elsősorban két gyerekre vágyom, ebben Andival is egyetértünk. A kislánynak a neve is megvan már. Érdekesek vagyunk mi ketten, nagyon előre is képesek vagyunk tervezni. Megtapasztaltam ugyan, hogy ember tervez, Isten végez, de szinte csak pozitív értelemben.

Kevés kudarc ért eddig, és azokból is tanultam. Ráadásul optimista is vagyok. Andi pesszimistább típus, de mindig sikerül felemelnem az optimizmusomhoz őt is. Kiegészítjük egymást, és ez így jó. Bár van a mondás, hogy bal lábbal kelt fel valaki, de én kipróbáltam a jobb és a ballábas felkelést is, és nem történt semmi. Így nem hiszek a babonákban sem.

Mindeközben a kávé és a tea is kihűlt, de megérte. Attila a vőlegényi öltönyéért rohan tovább, én pedig a szerkesztőségbe. Egy fránya fekete macska miatt megtorpanok ugyan, de aztán mégis rábízom magam a sorsra. Pláne, hogy jobbról balra szaladt át előttem.