Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart, mondta pár éve, vagy évezrede – ki emlékszik már? – Seneca. És megtörténhet, hogy igaza volt. Mindenkinek van egy terve, míg pofán nem ütik – állította Mike Tyson, és ő tényleg tudja, hogy milyen az, ha pofán ütnek.

De a széljárástól és a pofonoktól függetlenül is valószínűnek tűnik, hogy stratégia nélkül nem tudunk célirányos napi döntéseket hozni, és esélyünk sincs jól vezetni a vállaltunkat – tudtuk meg a Hogyan kerüljük el a gyakori vállaltvezetési hibákat? című előadáson, ahol az előadók többek közt arra keresték a választ, hogy mi teszi a jó vezetőt.

Elméletileg egyszerű

Egy jó vezetőnek csak öt dologhoz kell értenie: a tervezéshez, a szervezéshez, az irányításhoz, a koordináláshoz és az ellenőrzéshez.

A sorrend nem teljesen véletlen, hiszen, ha nincs terv, nincs cél, nincs stratégia, akkor nem igazán van értelme a többi négy dolognak.

A tervezés azt jelenti, hogy mindenki számára érthető módon pontosan meghatározzuk a célokat, kitűzzük a tervszámokat és hozzárendeljük a megfelelő erőforrásokat. Az, hogy növekedni szeretnénk, csak egy vágy, és addig nem tekinthető célnak, ameddig nem tudjuk, hogy honnan hova, mennyi idő alatt és milyen erőforrásból szeretnénk megvalósítani.

Csak idő kérdése

Ha a tervezés részén túlvagyunk, akkor jöhet a szervezés. Látszólag mellékes problémának tűnik, de a legfontosabb, hogy a vezető a saját idejét jól megtervezze, és azt egyrészt ő maga tiszteletben tartsa, másrészt a csapatával is tiszteletben tartassa. Hiszen a gyenge lábakon álló vezetői időgazdálkodást egy rafinált alkalmazott könnyen kijátszhatja.

Valószínű minden vezetőnél bepróbálkoztak már legalább egyszer a „Főnök, van egy kis problémánk" – mondattal. És, ha nem vagyunk elég figyelmesek, akkor könnyen rácsalhatnak a vékony jégre.

Hiszen ez a mondat az, amivel egy alkalmazott általában feladatot delegál a főnökének. És a következő lépés, hogy a „Hogyan áll az ügy, főnök?" kérdéssel számon kéri a főnökét, aki este azt sem fogja tudni, hogy mire ment el az ideje, pedig nem is ebédelt.

A szakkönyvek ezt szerep inverziónak hívják, amiből csak úgy lehet kimászni, ha egyből tudatosítjuk az alkalmazottal, hogy a probléma nem közös, hanem az ő problémája, amit neki kell megoldania.

Inkább hagyjuk, hogy elrontsa

Hiszen abból tanulhat, de semmiképp se oldjuk meg helyette, mert akkor csak azt fogja megtanulni, hogy hogyan adjon nekünk munkát, de azt nem, hogyan oldja meg a problémákat.

A célok pontos és egyértelmű megfogalmazásán kívül az sem árt, ha a vezető tisztában van azzal, hogy miért teszik az emberek azt, amit tesznek. Az egyik legnagyobb vezetői kihívás olyan motivációs rendszert kidolgozni, amiben a célok elérése kihívást jelent, de

nem tűnik elérhetetlennek.

És tudatosítani kell azt is, hogy csak akkor tud működni az ösztönzési rendszer, ha az ösztönzött pontosan tudja, hogy mit kell tennie a célok elérése érdekében. Magyarán, az egyszerű dolgok működnek a leginkább. Csak nagyon bonyolult megvalósítani őket.

A motiválás mellett az ellenőrzés a másik fontos vezetői teendő. De itt sem szabad átesni a ló túlsó oldalára. A legtöbb kezdő vezető abba a hibába esik, hogy mindenről mindent akar tudni, de nem méri fel, hogy ez mennyibe kerül egyrészt neki, másrészt a cégnek.

Mielőtt valamit nagyon tudni akarnánk érdemes feltenni a kérdést, hogy megéri-e ezt az információt tudnom, mennyi az ellenőrzés költsége? És ha a költség nagyobb, mint a haszon, akkor

meg kell tanulni legyinteni.

Mert egy jó vezetőnek nem csak egyszerűnek, kitartónak, motiváltnak és kompetensnek kell lennie, hanem nagyvonalúnak is.

És lehetőleg egyszerre.

Hogyan kerüljük el a gyakori vállalatvezetési hibákat címmel tartott előadást Dr. Szász Levente, a BBTE magyar tagozatért felelős dékánhelyettese és Dr. Rácz Béla Gergely egyetemi tanársegéd a Harghita Business Centerben. Még hallgattuk volna őket. A figyeléshez szükséges energiát a megújult Páva éterem szolgáltatta, francia pitéjüket két kézzel tömtük magunkba. Pedig már reggeliztünk.