Kérem, ismertesse egy-egy mondatban – és fontossági sorrendben –, hogy Ön szerint melyik az a három probléma, amelyet ha megoldana a városvezetés, akkor jelentősen javulna a városlakók közérzete.

Az első a közbiztonság, a másik a munkahelyteremtés, a harmadik pedig az infrastrukturális fejlesztés: utak, járdák, közművek, stb. Ezt nemcsak a magam feje után mondom, hanem közvélemény-kutatásokat végzünk félévente, és aszerint is jelentem ezt ki, és ezt tartom én is a legfontosabbnak.

Az Ön programjában milyen megoldási javaslatok szerepelnek ezekre a problémákra?

A közbiztonság kérdésében azt mondtuk, hogy előterjesztem a VárosŐr megalakítására vonatkozó határozattervezetet, tehát saját városi rendőrséget alakítunk és egy olyan térfigyelői rendszert alakítunk ki, amelyik modern, és több elemből áll, mint az eddigi. Az elmúlt időszakban szereltünk fel kamerákat, hasznosnak bizonyultak és ezt rendszerré kéne alakítani, modernebbé és hatékonyabbá tenni.

A térfigyelő rendszert olyanná tesszük, amilyenné a köz és a szakma kívánja, mert ez egy szakmai kérdés, ebbe nem vegyítenék politikai kérdést. Valószínű, hogy a rendőrség akkor igényelheti a felvételeket, ha bűntény után nyomoz – ennek megvannak a játékszabályai, de nincs semmilyen specifikus elképzelésem, a szakmára bízom, hogy ki mikor férhet hozzá, ki mit láthat.

Az elmúlt évek során többször megnéztük, hogy mások hogyan alakították, egyeztettünk, szabályzatokat kértünk Szentgyörgyről, és máshonnan is, mérlegeltük, hogy melyik a legalkalmasabb időpont ezt előterjeszteni. Meggyőződésünk, hogy ezt meg kell tennünk minél hamarabb, hogy a helyi tanács dönthessen ebben a kérdésben.

A munkahelyek tekintetében azt mondtuk, a legfontosabb, hogy egy innovációs felületet hozzunk létre. Ezt a megyei önkormányzattal már alakítgatjuk is. Ugyanakkor innovációs parkban gondolkodunk – ez átalakulhat egy ipari parkká, ami segítheti a munkahelyek teremtését, de ezt mindenképp a kis- és középvállalkozásokkal egyeztetve kell megtenni, mert egyfelől hasznos lehet a fejlődésnek, másfelől azért konkurencia is a vállalkozói rétegnek.

A munkahelyeket elsősorban a vállalkozók teremtik, mi csak segíthetjük. De segíteni kell: nem elég, ha azt mondod, hogy vállalkozóbarát vagy, ennél többet kell tenni. Azt mondtuk, hogy gazdasági missziókat szervezünk, hisz Nyugat-Európában számos kiaknázatlan példa van. A vállalkozók kapcsolatokat tudnak teremteni, új piacokat, technológiákat kereshetnek és ebben, ha segítünk, az rendjén van.

Szeretnénk egy vállalkozói alapot létrehozni és a szakemberhiány kezelni. Ezen kívül vannak kisebb tervezett lépések, például a nyelvoktatás terén – ezek mind a munkahelyteremtést szorgalmaznák.

A közpénzek esetén eddig is arra törekedtünk, betartva a törvényeket, hogy lehetőleg a helyi vállalkozók kapják meg a munkákat. Ezt annyira lehet, amennyire a törvény engedi, és amíg nem megy a verseny rovására ez az előnykovácsolás.

Az infrastrukturális fejlesztések tekintetében szeretnénk kiépíteni a város körgyűrű-szeleteit nyugaton, délen és keleten. Az egyik legfontosabb útszakasz a Szentimrétől Bethlenfalváig vezetne, ugyanakkor a Rét utcától a Sas utcáig építkeznénk és egyeztettem a boldogfalviakkal, hogy a terelőúton, mielőtt átkelünk a vasúton, a régi utat helyrehoznánk egészen Bikafalváig. Ők aszfaltoznák az ő területükön levő részt, mi pedig a többit.

A távfűtési infrastruktúra is hasonlóan fontos: a biomasszát, az újratermelhető energiát felhasználva egy olyan hőerőművet hoznánk létre, amelyik lehetővé tenné, hogy a távfűtési költség 25 százalékkal csökkenjen a fogyasztók számláján. Sőt, mondhatnék 30-40 százalékot is, mert ha ehhez társul a vízszintes elosztás, akkor a hatékonysága akár ekkora csökkenést is lehetővé tesz.

Számos eleme van az infrastruktúra fejlesztésének: további körforgalmakat szeretnénk létrehozni, például az Ikos mellett, a terelőút (Nicolae Bălcescu utca) és a Bethlen utcák találkozásánál. Elkezdtük az óvoda építését Bethlenfalván, ami a tanügyi infrastruktúrához tartozik, szeretnénk újabb óvodát vagy bölcsődét létrehozni a Csereháton, hisz ott több mint 250 fiatal család vár erre.

Versenytársai programjában van olyan programpont, amelyet Ön is szívesen támogatna? Kiében és mit?

Átolvastam a Csedő programját és ő azt mondja, szeretne egy mosolygósabb várost: négy évvel ezelőtt én is azt mondtam, hogy mosolygós Udvarhelyt szeretnénk, és ezt mindenképp tudom támogatni.

A Tankó programjában számos olyan elem van, ami az enyémben is fellelhető, például az infrastruktúra fejlesztése, a közbiztonság. Ha egy húron pendülünk és egyféleképpen fogalmazzuk meg a célon túl a kivitelezést is, akkor lehet közös munka és azt tudom támogatni, ami ésszerű ötletként jelenik meg.

Szász Jenő programját nem ismerem. Láttam egy-két elvetemült ötletet, például törvénytelen és kivitelezhetetlen, hogy kazánokat vásárolunk 2500 családnak – én ezekkel nem akarok foglalkozni, mert olyasminek tűnik, mint amikor azt mondta, hogy rendelkezésünkre áll a pénz a csereháti épület megvásárlására.

Mi az, amit csak Ön tud megadni a Székelyudvarhelyieknek?

A tapasztalat és egy becsületes, rendes városvezetés – ezt a kettőt együtt csak én tudom megadni.

Ha ma kezdődne a kampány, akkor mit csinálna másképp?

Jobban hangoztatnám, hogy egy olyan kampányra van szükség Udvarhelyen, amelyiknek a tervekről kellene beszélnie és nem vitára van szükség, hanem elképzelésekre, valós tervekre.

És lehet, hogy megkeresném Attilának az aranykoporsóját és újratemetném.

Ha Ön nem indulna a választásokon, akkor kire szavazna a versenytársai közül, és miért?

A Csedő kacsájára. De a kampánystábom valószínűleg nem szeretné, ha válaszolnék erre a kérdésre.

Kit tart igazi versenytársnak és miért?

A gazdasági válság az igazi versenytárs és azok a kihívások, amelyekkel szembe kell néznünk nap, mint nap, azok a problémák, amelyeket meg kell oldanunk. Én minden egyes versenytársat komolyan veszek, és ennek megfelelően tisztelettel viszonyulok hozzájuk.

Kisgyerekkorban, arra a kérdésre, hogy mi szeretnél lenni, ha nagy leszel, elég kevesen válaszolják azt, hogy polgármester. Önt mi motiválta abban, hogy polgármesternek jelöltesse magát?

A kilencvenes évek elején, miután nagyon sokat segítettem a '89-es események után, egy kicsit kiszálltam a közéletből, mert túl nagy volt a lökdösődés, könyöklés, azt mondtam, hogy ez nem nekem való. Elmentem a magánszféra irányába: állami helyen is dolgoztam mint mérnök és délután magánvállalkozókként céget építettünk.

'91-ben viszont már úgy gondoltam, hogy nem a pálya széléről kell bekiabálni, hogy hogyan kéne futballozni, hanem, hogyha ötleteid, elképzeléseid vannak, akkor meg kell próbálnod azokat kivitelezni. Így álltam be a közéletbe.

Persze nem azt fogalmaztam meg, hogy polgármester szeretnék feltétlenül lenni, hanem azt, hogy változtatni szeretnék. Ez tetten érhető már a líceumban és azelőtt is, mindig próbáltam szervezni dolgokat, a gimnáziumban például fotólabort és kosárlabda-bajnokságot. Én nem elszigetelten, egyedül élem meg a létemet, hanem tetszenek az olyan kihívások és eredmények, amelyek a közjót egy kicsit előrébb viszik. Mindaddig fogom csinálni ezt a közéleti munkát, amíg eredményeket lehet felmutatni.

Ha kifogná az aranyhalat, mi lenne az első kívánsága?

Az, hogy lehessen még három kérésem. Először megkérdezném egy közvélemény-kutatásban, hogy a városlakók mit szeretnének, a második, hogy szeretnék egészséget és békességet magam körül, harmadikként pedig, hogy mindaz, amire kampányban azt mondják, hogy az enyém, az lehessen az enyém.

Pöttyös vagy kockás?

Az ingem kockás.