A szétdobált zoknik miatt csúszik le Európa?
MEGOSZTÓ
Tweet
Élő közvetítés a májusi tanácsülésről
Hol az arany? Ezen a csütörtökön, valószínűleg az...Két évig nekünk és értünk dolgozik az RMDSZ
Nem mi vettük fel, önként jelentkeztek. Meg vagyunk...Derzsi vagy Sinka?
Puszta kézzel csaptak össze a helyi...Nem elég egyszer mondani, hogy szeretlek!
ÍRTA: BALOGH RÉKA ADRIENNE
Fakanál, magas sarkú, szoknya, diploma – nők az önkormányzatokban címmel tartottak beszélgetést csütörtökön az EU-táborban Zeteváralján, ahol egy órára a szebbik nemé volt a főszerep. Legalábbis azoké a nőké, akik vezetőként letettek, vagy le akarnak tenni valamit az asztalra. A MIÉRT alelnökének, Kádár Petrának beszélgetőtársai Lőrincz Csilla, az RMDSZ nőszervezetének alelnöke és Melles Mária, Tusnád alpolgármestere, és a helyi RMDSZ elnöke voltak.
Lőrincz Csilla szerint a beszélgetés címe nem helytálló ma már, mert nem az a lényeg, hogy a dekoltázsod rendben van-e, vagy a cipőd sarka kopog-e a hivatali folyosón, a lényeg, hogy miként végzed a dolgod. Ennek ellenére az a tapasztalata, hogy mégsem veszik elég komolyan a nőket a politikában.
A nőszervezet alelnöke miután felvázolta, hogy nem fognak kesztyűs kézzel bánni a témával, a beszélgetést hallgató fiúkhoz fordult a kérdéssel, ki az, aki úgy képzelte el jövőjét, hogy a párja otthon mos, főz, takarít, miközben ő dolgozik, és eltartja a családját. Az amúgy is jóval kisebb létszámban üldögélő fiúk közül senki sem merte megkockáztatni a karlendítést, sőt a lányok sem érezték úgy, hogy a mosogató és tűzhely között ingáznának egész életükben.
Ebből az a következtetés született, hogy nem kérdés, hogy a nők is legalább olyan jól megállják a helyüket a férfiasnak kikiálltott szakmákban, mint az erősebb nem. Az viszont sokkal inkább kérdőjeles, hogy hogyan lehet a karriert és a családi életet egy modern nőnek összeegyeztetni úgy, hogy az mindenkinek jó legyen. Erre a kérdésre valahogy a beszélgetés végére sem kaptunk választ.
A férfiak egyformán vezetik az autót és az országot is
Azt mondják, a politika a társadalom működésével kapcsolatos legkedvezőbb szabályozás létrehozása és működtetése lenne. Lőrincz Csilla szerint ezt a feladatát ma már az európai politika nem látja el, valahol megbukott. Erre rámegy a választópolgárok bizalma is, a politikusok is már csak vergődnek – mondja az alelnök, aki hozzátette, hogy ebben szerepe lehet a férfias politizálásnak is. Ez annyit tesz, hogy az erősebb nem úgy vezet autót és országot is, hogy csak a célt látja, és közben nem veszi észre, mi történik körülötte. A nők szerinte ennél sokkal kifinomultabban közelítik meg a tennivalókat. Mi nem szeretjük, ha szanaszéjjel vannak a zoknik – mondja.
Lőrincz Csilla úgy látja, az esélyegyenlőség kérdéseit kell feszegetni, és az egyensúly lenne a fontos, mert anélkül elcsúsznak a dolgok. Bár javul a helyzet, de a statisztikák még mindig az aránytalanságról árulkodnak: az RMDSZ-nek négy évvel ezelőtt két női polgármestere volt, idén már öt. Több lett a női alpolgármester is, tizenkettőről tizennyolcra növekedett a számuk. Megyei tanácselnök pedig nem volt, és most sincs.
A három évvel ezelőtt megalakult nőszervezet Lőrincz Csilla szerint ígéretet kapott, hogy a munkájuknak kézzel fogható eredménye lesz, és a szebbik nem több szerephez juthat a politikában. Szerinte ehhez képest néhány településen a nőszervezetek eredményes tevékenysége kifejezetten kontraproduktív volt, ami a jelöltséget illeti. Vagy nem jutottak egyáltalán jelöltséghez ezek az aktív nők, vagy a lista végére sorolták őket.
Kötelező kvótát a nőkért!
Ahol viszont állóurnás szavazást tartottak, és így a nőknek is reális esélyeik voltak, ott a közösség befutóhelyre sorolta őket. Így történt ez Csíkszeredában, ahol a négy női jelölt közül hárman sikerrel jártak a választásokon. Az alelnök szerint a kérdés egyik megoldása a kötelező kvóta bevezetése lenne minden előnyével és hátrányával együtt. Ez persze nem azt jelentené, hogy a nőknek nem kellene továbbra is bizonyítaniuk.
Melles Mária sem kereste az alkalmat arra, hogy a politikai élet aktív szereplője lehessen, tudta, hogy sok feladattal jár. Elmondása szerint négy évvel ezelőtt valósággal győzködni kellett, hogy vállalja az önkormányzati képviselői jelöltséget, majd később az alpolgármesterséget. Nem bánta meg, mert addig is érdekelték a közéleti dolgok, és ezt a fajta építő jellegű munkát jogászként is nagyon szereti.
Az alpolgármester elmondta, a városnak egyáltalán nem jelentett problémát, hogy nő került ebbe a székbe. Inkább neki voltak belső vívódásai, amikor fiatal nőként lett egy olyan generációnak, akinek tíz éve esetleg még csókolomot köszönt.
Lőrincz Csillának viszont azt nem volt egyszerű lenyelni, amikor neki is volt esetleg véleménye helyettes intézményvezetőként, mégis többször elhangzott a „Lasă, dragă!" mondat egy idősebb férfi főnöke szájából. Szóval Bukarestben egy székelyföldi magyar nőnek legalább háromszorosan kell ügyesnek lennie ahhoz, hogy elismerjék az elvégzett munkát – mondja az alelnök.
Ne a nőiességedet, az eszedet használd!
Ilyenkor természetesen kell egyfajta önbizalom is, de a beszélgetőtársak egyetértettek abban, hogy nem nőként, hanem emberként van szükség erre a tulajdonságra. Melles Mária például érzett annyi önbizalmat magában, hogy újdonsült helyi elnökként ébresztgesse a szétesett RMDSZ-t, de ezt a döntését nem az határozta meg, hogy nő vagy férfi.
Lőrincz Csilla szerint már nem azt a világot éljük, amikor a székely ember egyszer elmondja a feleségének, hogy szereti, és ha valami változik, akkor szól. A nők igénye megváltozott, és a vezetőknek kötelessége lenne figyelembe venni a társadalmi realitásokat egy-egy döntés meghozatalában. Egyszóval nem válasz az egy önkormányzati vezető részéről, hogy van harmincnégy játszótere a városnak, és az azokat mindennap használó édesanyák figyelemfelhívása ellenére ő úgy látja, hogy mindegyikük rendben van.
Persze előnye is van annak, ha női vezetőként teszi a dolgát valaki, Melles Mária szerint például a szebbik nemnek kifejezetten jobb a problémamegoldó készsége. Lőrincz Csilla viszont nem emlékszik arra, hogy valaha is arra koncentrált volna munkavégzés közben, hogy előnyt kovácsoljon a nőiességéből. Elmondása szerint komolyan úgy gondolja, hogy az esélyegyenlőségen van a hangsúly és az asztalon, ami mellett a mindennapi teendőit végzi az ember.
A beszélgetés vidám hangulatban záródott, és azzal a konklúzióval, hogy mi nők igenis harcoljuk ki a nekünk járó tiszteletet, és érezzük legalább egyenlőnek magunkat a férfiakkal.
Csak kifelé menet tűnt fel az EU-tábor bannerének két fiatal férfi figurája. Mint Európa fiataljainak megrajzolt képviselői.
Hozzászólások | Szabályzat |