Székelyudvarhelyre érkezett csütörtökön Kelemen Hunor, az RMDSZ elnökjelöltjének kampánystábja. A politikus első körben az udvarhelyszéki ifjúsági szervezetek képviselőivel találkozott a Szabad Európa Kávéházban Verestóy Attila szenátor és Antal Lóránt, az UIET elnökének jelenlétében.

Verestóy tudja, mit jelent a Szabad Európa Kávéház, egyedül neki szabad a kávézóban dohányoznia. Egy bőrszivar elfüstölése és az elnökjelölttel, valamint Lócival való kedélyes csevegés után elegánsan lelép, holott jelenléte be volt előre harangozva. Nehezen értelmezhető ez az üzenet a fiatalság irányába. Na, de ne legyünk ennyire kicsinyesek, foglalkozzunk inkább azokkal, akik ott maradtak a találkozón.

Hová billen a mérleg?

Sokat fejlődött Lóci az EP-választások óta. Akkor még nem érdekelte az asztrológia, ezzel szemben tegnap úgy mutatta be Kelemen Hunort, mint azt a férfit, akivel egy csillagjegyben született. Mindketten mérlegek, Hunor október 18, Lóci 19-én született. Fontos tudni, hogy az RMDSZ előző elnöke, Markó Béla csillagjegye szűz, tehát ebből könnyen megjósolható a következő elnök kiléte. Valószínűleg egy skorpió lesz.

Azt is megtudtuk volna Lócitól, ha még nem láttuk volna a kampányvideót, hogy „micsakúgyhívjuk" Hunor állatorvosnak tanult, volt újságíró, költő és hosszú hajú. Az RMDSZ elnöke poénnal reagálta le a frizura témát: ahogy megkopaszodott, politikus lett belőle.

„Mit oldanátok meg, ha csak egy napra megválasztanának elnöknek? – próbálta interaktívvá tenni a találkozót Lóci, de csak a csend felelt.

„Nektek, fiataloknak az a természetes, hogy szabadok vagyunk, benne vagyunk az Európai Unióban, alig kell fékezni a magyar határnál, s ha valakinek kedve támad, akár egy nap alatt is bejárhatja Európát" – kezdte a beszélgetést Kelemen, miután a fiatalok semmit nem akartak tőle kérdezni.

Bátortalanok még. Ami érdekli őket, azt nyilvánosság előtt nem merik megkérdezni, és elég bátrak ahhoz, hogy ne kérdezzenek olyasmit, amire a politikus szívesen válaszolna, de számukra nem fontos.

Mi nem szabjuk, ők nem olvasztják

A '90-es években a Szabad Európa Rádiónál voltam újságíró. Ki tudja, mi volt a Szabad Európa? – teszi fel a tízpontos kérdést az elnökjelölt, és két-három kéz emelkedik a huszonvalahányból a magasba. Fontos tudnotok, hogy a szabadság nem volt mindig természetes azért, hogy megérthessétek, a mi generációnk miért gondolkodik és cselekszik úgy, ahogy – folytatta Hunor.

Nektek valószínűleg az lesz a feladatotok, hogy eltűntessétek azokat az előítéleteket, amelyek falat emelnek a magyar és a román társadalom közé. A románok azt hiszik, hogy az autonómiával szét akarjuk szabdalni az országukat, a magyarok pedig azt, hogy a románok be akarnak olvasztani minket. Meg kell tudnunk magyarázni, hogy miért akarunk autonómiát.

Nekünk is meg kell értenünk, hogy a ti nemzedéketek mit vár el tőlünk.

Nem hamarkodják el a lőtt medvét

Egy lány keze emelkedik a magasba. Elmondja, ő nemrég magyarázta el egy ismerősének, hogy mi a különbség az önkormányzat és a polgármesteri hivatal között, de az autonómiatervezetet nem tudná öt percben elmondani. Mikor teszik érthetővé a közemberek számára is? – Hunor igazat ad a lánynak, hogy valóban, ez az előttük álló időszak feladata lesz.

De segíteni kellene a politikusoknak abban, hogy mennyire kell leegyszerűsíteni a szöveget. Azt is elmondják majd, hogy mit jelentenek és miért fontosak az intézményesített garanciák. Ilyen paneleken – ahogy a kommunikációs szakemberek mondják.

Például udvarhelyen úgy néznek rád, mint egy lőtt medvére, ha az autonómiáról beszélsz. Minek kell, hát itt mindenki magyar? Ez a vita hosszú ideig fog tartani mind a magyar, mind a román társadalomban – nyugtatott meg az elnökjelölt arról, hogy nem fuserálják el az autonómiát.

A hosszú hajtól a nyakkendőig

Ahogy az állatorvosok mondják, elkapta a lóvírus. Aki egyszer megszerette a lovat, az egész életében rajongani fog érte – válaszolt arra a kérdésre, hogyan lett politikus. Esze ágában sem volt beavatkozni a politikába, amikor '97-ben, egy vasárnap délelőtt felhívta az RMDSZ akkori ügyvezető elnöke, Takács Csaba, hogy elvállalná-e az államtitkári tisztséget a kulturális tárcánál.

Elvállalta, azzal a gondolattal, hogy kipróbálja, aztán pár év múlva visszamegy Kolozsvárra. De hamarosan érezte, hogy megfertőzte a politika. Két év múlva az utolsó befutó helyen indult Hargita megyei képviselőjelöltként, és befutott.

Jó, de mi fertőzte meg? – kérdeztek vissza, amire Hunor válasza a következő volt: rájött, hogy szereti, tudja és értelmét látja csinálni. Ahhoz, hogy valaki jó politikus legyen, több kell, mint karriervágy. Valami hivatásszerűség.

A mi időnkben a fiatalokat egyből bedobták a mélyvízbe,– Na, ússzál bazmeg! Kápálózzál. Mi meg kápálóztunk. Volt, aki feladta, azt kiállították a partra száradni, a többi megtanult úszni. Tévedés azt hinni, hogy a fiatalos energiával meg lehet mindent oldani, a politikába kell a tapasztalat is. Viszont, ha csak idősek politizálnak, akkor egy idő után rutinszerűvé válik a dolog – próbálta mindenképp felépíteni a generációk közti hidat az elnökjelölt.

Aztán arra is rákérdeztek, hogyan tud időt fordítani a magánéletére egy politikus. A hobbi ki van zárva, a barátok közül főként azokkal tartja a kapcsolatot, akik maguk is politizálnak, a többiekre csak ritkán jut ideje. A politikusnak pedig olyan párt kell választania, aki elfogadja, hogy a családi élet terén több teher hárul rá, előfordul, hogy egy héten csak egyszer látja a párját. – Hétfő reggel láttam utoljára a gyermekemet, és ma este fogok újból találkozni vele" – mondta Kelemen.

A szirénázás szerelmesei

Milyen érzés folyton SPP-sekkel körülvéve járni?– érdeklődött Lóci.

A miniszterelnök-helyetteseknek és a Legfelső Védelmi Tanács tagjainak jár a megkülönböztetett figyelem. Meg lehet szokni – közölte a politikus. Ha szólsz nekik, akkor leveszik a fényeket, nem viszik annyira túlzásba az őrködést. Vannak olyan politikusok, akik kifejezetten szeretik, s ha nem jut nekik, akkor szenvednek.

Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy annak az embernek egész hátralévő életére ki van kövezve az útja, aki politikai pályára lép. Az kevesebbeknek jut eszébe, a politikusnak mennyire attól függ a sorsa, hogy szavaznak-e bizalmat neki az emberek, vagy sem. Akad olyan volt RMDSZ-es képviselő, aki félbehagyta a pályáját, és negyvenvalahány évesen teljesen újra kellett kezdenie: kimaradt a rendszerből, és nem voltak meg a tanári fokozatai sem.

Kellett 3-4 év, amíg újra munkába tudott állni az eredeti szakmájában – ecsetelte a politikai pálya árnyoldalait a politikus. Még mondott valamit a közéleti szerepvállalásról is, a fiatalok bársonyforradalmáról meg arról, hogy a kisebbségi politikus kicsit több mint a többségi. Mert olyan dolgokat is el kell végeznie, amiket egy többséginek nem.

Ha nem szavaznak bizalmat, vagy úgy érzed indokolatlanul bántottak, meg kell inni egy pohár pálinkát, elvonulni valahová a hegyekbe, vagy aludni rá egyet. És akkor higgadtan újra lehet kezdeni. A politika nem a gyors döntések műfaja.

A szép beszédet szép közös fotóval zárták, majd a politikus átsietett egy másik rendezvényre, melyen felnőttekkel társalgott a romániai társadalom bizalomvesztéséről, intézményes garanciákról. De ezt már csak a közleményből tudjuk.