Egy udvarhelyi képviselné az itthoni fiatalokat az Európa Parlamentben. Az RMDSZ-jelölt Antal Lórántot nem lehet túl sűrűn látni Székelyudvarhelyen mostanában. Kampányol, méghozzá az egész országban, folyton úton van. Március 15-ét azonban itthon ünnepelte, így mi is elkaptuk egy beszélgetésre, ahol a Szövetségtől egy thai nádkunyhóig minden szóba került. 

Nyakig vagy már a kampányban, különböző városokat látogatsz meg. Hogyan éled meg ezt az egészet, milyen egy ilyen kampánykörút?

Az az igazság, hogy nem új maga a kampánykörút jelleg, inkább az szokatlan, hogy országos – ebben még nem volt részem. Szerintem attól jó, hogy lazán vesszük: nem vagyunk stresszesek, nem élet-halál kérdésről szól ez a történet. Éppen ezért több olyan kezdeményezésben is részt vettem – mint például egy főzőműsor –, amelyeken keresztül próbáljuk meg az üzenetünket eljuttatni a fiatalokhoz.

Miben más a te kampányod, mint a többi?

Nem klasszikus kampányban gondolkodunk. Persze mi is ezen keresztül akarjuk eljuttatni az üzenetünket az emberekhez, de nem azt mondjuk, amit mások szoktak, nem lehívott pénzekről beszélünk, vagy európai intézmények működéséről. Fiatalokról és fiatalosan próbálunk beszélni, lehetőséget adva annak, hogy ha kicsit másabb jellegű rendezvényeken vehetünk részt, akkor azt tegyük meg.

Az RMDSZ EP-listájának ötödik helyén vagy, ami nem bejutó hely. Ez mennyiben befolyásol?

Így van, az ötödik hely az nem bejutó, de ez a Szövetség központi jelöltjei közé besoroló hely. Öt központosított jelölt van, akik együtt kell, hogy vigyenek egy erőteljes üzenetet. Én a szövetség tagja vagyok 2000. óta, akkor lettem 18 éves, és hallok róla 1990 óta. Nagyon sokáig nem érdekelt, de automatikusan bement az agyacskámba, hogy mi a Szövetség, mi a politika, stb.

És tényleg hiszem, hogy ez egy szövetség, nem párt. Ezen belül lehetősége van bárkinek bármit mondani és csinálni, ez az ereje. Ha a Szövetség bejut az Európa Parlamentbe, az szerintem az itthon működő szövetség erejét stabilizálja, vagy akár növeli, ami azt jelenti, hogy én is és az erdélyi emberek is indirekt módon élvezhetik a hasznát.

Ez azt jelenti, hogy a bejutók azt is fogják képviselni, amit most te képviselsz?

Merem remélni. Én az ifjúsági szervezet jelöltje vagyok, s mivel az ötben benne vagyok, reflektorfénybe kerülök. Ez azt jelenti, hogy sok helyen mikrofont adnak a kezembe, rádióba, tévébe hívnak, országos, román médiában is megjelenek, és tudok beszélni olyan dolgokról, amikről eddig lehet, ha nem beszéltünk.

Én arról akarok beszélni, hogy szerintem nem minden olyan szar, mint amilyennek hisszük és mondjuk. Az is óriási probléma, hogy általában, ha öt haver összeül, arról beszélnek, hogy az élet milyen szomorú, és ez nem igaz. Rengeteg értékes fiatalt ismerek és látok, itt vannak közöttünk. A sikeres fiatal nem a gazdag fiatalt jelenti, hanem azt, aki azt csinálja, amit szeret.

Ezeket a fiatalokat kell, hogy megmutassuk, róluk beszéljünk. Ne rólam szóljon a kampány, hanem őket mutassuk meg. Egy fiatalnak lehet, ha sokszor csak annyi hiányzik, hogy valaki a környezetéből azt mondja, nincs azzal baj, hogy te traktorista akarsz lenni. Vagy nincsen azzal probléma, hogy te nem akarsz feltétlenül elmenni egyetemre. Nincs gond.

A farkaslaki Szenes Napokon volt egy fiatal srác, aki erőgéppel megfogott egy öngyújtót, és meggyújtotta. Ez egy kézműves készség, és ő egy olyan ember, aki nélkül ma nem lenne villany, nem folyna a víz, vagy nem lett volna, aki kiássa a sáncot. Azt kéne mondanunk, hogy, ne a szülők álmait próbáljuk megvalósítani, hanem a fiatalság álmainak valóra váltására adjunk keretet, lehetőséget.

Úgy látod, hogy a brüsszeli képviseletnek az is fontos célja, hogy a jelenleg nem túl népszerű szakmai fejlődést segítse?

Például. Azt hiszem, hogy két RMDSZ-es képviselő az Európai Parlamentben az intézmény szempontjából óriási európai direktívákat nem fog tudni megváltoztatni, ezt lássuk reálisan. De nem erről szól, hanem, hogy egy olyan óriási politikai család tagjaként, mint az Európai Néppárt, szólhatsz, ott veled számolnak, és ezen keresztül itthon erősödik a pozíciód.

Ha kint megmaradunk, akkor Romániában is meg fogják kérdezni tőlünk, hogy hogy fungál az egészségünk. Egy EP-képviselő szerintem azzal tud nagyot segíteni, ha az ott rendelkezésére álló információhalmazt valamilyen szinten megpróbálja szelektálni, a ránk vonatkozó történeket összeszedni, és egy rendszeren keresztül eljuttatni hozzánk.

Az, hogy a politika felé fordultál, mennyire tudható be annak, hogy édesapád is politikus?

Van egy szép Kós Károly idézet, ami ide talál: azt tanultam mindenütt, azt láttam minden nagy nemzetnél, hogy az apák dolgát viszik tovább az utódok. Ez valamilyen szinten egy válasz a kérdésedre, de a politika az közéletben szereplést jelent, és egy keret arra, hogy egy népcsoport akaratát ki tudd vitelezni.

A politikát, mint sok minden mást, a napjainkban negatívan közelítjük meg. És ez nem biztos, hogy oké. Az, hogy pártok vannak, és játszadoznak a színpadon, az rendben van. Nekünk erdélyi, kisebbségben élő magyaroknak azt kellene értenünk, hogy amíg demokráciában élünk, addig politika nélkül nincs élet. Egészséges politika nélkül nincs egészséges gazdaság, és fordítva.

Egy dolog a fontos: arra próbáljunk összpontosítani, hogy ha politikai pozícióba embereket küld, akkor a választópolgár próbáljon meg picit jobban odafigyelni arra, hogy azt, vagy azokat válassza ki, akik tudnak is tenni. És próbáljunk meg mindannyian eredmény-orientáltak lenni. A politikusokra jellemzőek a nagyon szép mondatok, amik nagyon fontosak, de nem kerülnek pénzbe senkinek: kimondani, hogy autonómiát akarunk, nagyon hangzatos, de próbáljunk meg leülni, s megnézni, hogy hogyan lehet ezt kivitelezni.

És, amikor emberek kerülnek be a politikába, jó, ha megnézzük az előéletüket is, hogy valamit tettek-e le az asztalra, vagy sem. Ha tett le egy adott területen, akkor lehet, ha érdemes azzal foglalkozni, hogy döntéshozó pozícióba küldjük.

Zenekonzervatóriumot végeztél, és dobolsz, ezt a kampányban is megmutattad. Vannak terveid ezzel kapcsolatosan, vagy marad most már a politika? Esetleg valami teljesen más is jöhet?

A zene egy nagyon fontos dolog nekem. Imádom a zenét, rengeteg zenét hallgatok. Szerintem a zene nekem nagyon sokat segített, segít és fog is segíteni. Egy probléma van, fizikailag nincs időm dobolni. Most megint összeszedtem a dobszerkót, bevittem Bukarestben a stúdióba és remélem, előbb vagy utóbb le fogok tudni ülni. Vannak ilyen álmaim, hogy hatvan éves koromban, ha még lesz kezünk és lábunk, akkor fogunk zenélni.

A politikába nem is tudom mennyire léptem be valójában, de akkor fogok tudni maradni, ha sikerül értékes emberekkel dolgozni, akik ugyanezeket a célokat követik, nem feltétlenül megélhetési politikusok, hanem megengedhetik magukat, hogy a közért, a civil szférának adjanak, és politizálni csak azért fognak, hogy ezen a kereten keresztül jobb döntéseket hozzanak.

Nem tudom, hogy a politikában fogok-e maradni: én egyedül lehetek a legokosabb vagy legbutább, ha nem lesznek olyan partnereim, akikkel ezt tovább tudjam vinni, akkor nem fogom. Szerencsére nem vagyok rákényszerítve, hogy kaparjak azért, hogy maradjak. Nem kívülről próbálom osztani az észt, hogy ez ilyen vagy olyan, hanem belegabalyodtam. Nyakig.

Az UIET-tel is voltak eredményeink, mert rendszerben gondolkodtunk, és megszerveztük. Jól működött, eredmények voltak, és ezt szeretném tovább vinni. Az embereknek nagyon sok negatív előítéletük van az én személyemet illetően, de ezekkel próbálok nem foglalkozni, és megyek előre. De csak addig tudok menni, amíg politikai szempontból lehetőségem lesz.

Ha újraélhetnéd az életed egy pillanatát, melyik lenne az?

Mikor a franciaországi Belfortban a kolozsvári Gaio dzsessz big band-del kimentünk egy fesztiválra, amit mi nyitottunk meg. Akkor ültem egy olyan dobfelszerelés mellett, amilyet se azelőtt, se azután nem láttam. Előttünk két hónappal a Red Hot Chilli Peppers játszott azon a színpadon, nagyon komoly hangosítók voltak, és adtunk egy egyórás koncertet, ahova visszatapsoltak – na, ez volt az a pillanat.

A zene az egy olyan dolog, ha jól csinálod pénzt is adnak, és vissza is tapsolnak.

Mi az a tulajdonság, amit a legjobban kedvelsz a másik nemben?

Azt, hogy általában mindenre, amit a férfi mond, azt mondják, hogy nem. És szeretnek bolhából elefántot csinálni, sokszor elkomplikálják a dolgokat.

Kinek a tehetségét irigyled a legjobban?

Tony Royster Jr.-ét. Ő egy fekete gyerek, akit azt hiszem 11 évesen leültettek egy dobszerkóhoz, és olyat dobolt, hogy beszarsz. Ha én vagyok ő, most a dolgok másképp lennének.

Melyik a kedvenc könyved és miért?

Az olvasás egy olyan kérdés az életben, amiről főleg az elmúlt időben az idő hiánya miatt lemaradtam. De évente szoktam olvasni, általában szabadság alatt, akkor egy, de inkább két könyvet próbálok ledarálni. Ami most nagyon bennem él, azt 2013 nyarán olvastam ki, ez a Behálózva, Barabási-Albert László könyve. Nagyon tetszett, mert egy csomó minden, ami le van írva benne, azt éreztem én is magamon. Alapjában az élet és az emberek közti viszonyok működését magyarázza és definiálja.

Most olvasok egy könyvet, amit kampány alatt be is akarok fejezni. Egy török írónő könyve, A szerelem a címe, de nem a klasszikus értelemben vett szerelemről szól, hanem az emberek közti viszonyt próbálja magyarázni, hogy mennyire egyszerű az élet, és mennyire elkomplikáljuk, és sokszor milyen rosszak vagyunk.

Hová költöznél legszívesebben és miért?

Két hely van, az egyik Amerika, olyan szempontból, hogy az egy nagyon pörgős világ, de szerintem ott igaz az, hogy a semmiből lehetsz államelnök. Azért mennék oda, mert ott, ha valamiben jó vagy, és ez lehet a hamburgersütéstől az atomfizikáig bármi, ha látják, hogy csillog a szemed, akkor támogatnak, tolnak előre.

Nálunk fordítva van: ha azt látják, hogy egy kicsit jobb vagy, mint a másik, akkor összefognak, és próbálnak a szarba nyakig belenyomni. Tény, hogy Amerika vadkapitalista világ, ahol hajtani kell, mint az állat, de mindenhol kell hajtani, mert munka nélkül nincs sehol semmi.

A másik hely az Ázsia. Vagy Kínába, vagy Thaiföldre. Szerintem egy nagyon érdekes világ, és egy papucsban ott nagyon jól el lehet lenni. Oda már úgy mennék, hogy nem akarnék csinálni semmit. Egy kis, thaiföldi, bambuszból épített házikóban olvasnék, és zenét hallgatnék. Nagyon sok zenét.

Ki játszana téged az életedről szóló filmben?

Az a magyarországi gyerek, akit én ugyan életemben nem láttam, de már többen megállítottak, mert az X-Faktorban, vagy hol, akkordeonon (harmonikán – szerk. megj.) játszott, s szinte be is jutott a döntőbe. Állítólag brutálisan hasonlít a gyerek hozzám (Szabó Ádámról van szó – szerk. megj.). Biztos ő lenne.

Nem feltétlenül a hasonlóságra gondolok. Kit szeretnél, hogy játsszon?

Azt nem tudom. Azért az az igazság, hogy én nem vagyok egy igazán nyitott könyv. Sajnos egy olyan világot élünk, ahol, ha túlságosan megnyílsz, akkor szétszednek, ezért oda kell figyelni. Marad a harmonikás.