Ráduly Mihály három éve látja el az Urbana Rt. igazgatói tisztségét. Ez idő alatt több száz család intett búcsút a távfűtéses rendszernek, amit ennek ellenére tovább fejlesztenek. A múltbeli hibákról, a rendszer hasznosságáról és a jövőbeni visszatérésről beszélgettünk.

Az Urbana vezetőjének miből áll a munkája, mi a tevékenysége a város életében?

A közüzemek vezetői beosztását töltöm be - 2008-ban kaptam a kinevezésemet egy versenyvizsga után. A feladatkör a közüzemi tevékenységek ellátása: amikor ide kerültem, ezek gyakorlatilag mind alvállalkozóknak voltak kiadva, kivéve a lakásgazdálkodást.

Akkor a legsürgetőbb probléma a távhőszolgáltatás volt: az ezt nyújtó alvállalkozó a csőd szélén állt, utólag csődbe is ment. Sikerült meggyőzni, hogy visszaadja a szolgáltatást, ami szerződéssel húsz évre volt neki odaadva. Gyakorlatilag a tevékenységem súlypontja ezen a munkán van.

A távhőszolgáltatás volt a legsúlyosabb állapotban, amikor átvette az Urbana vezetését. Mennyire sikerült új várat építeni a romokon?

Amikor átvettem, akkor a Tábor-negyed már igazából fel volt újítva, mind a hőközpont, mind az elosztó hálózat, de a város többi része nagyon leromlott állapotban volt távhőszolgáltatás szempontjából. Három év alatt sikerült önkormányzati beruházásokból megvalósítani például a két Bethlen-negyedi hőközpont teljes modernizálását. Az egyes központhoz tartozó, alsó Bethlen-negyedi vezetékek most már mind ki vannak cserélve és a felső negyedben is a három fővonalból egynek a munkálatai a napokban fejeződnek be. Gyakorlatilag a Bethlen-negyedi vezetékek kétharmada ki van cserélve.

Ezen kívül a Tábor-negyedi rendszerre még rá van téve egy napelemes hőenergia-generáló rész, ami besegít, úgymond ingyen energiát biztosít és az Urbana udvarán egy biomasszás hőközpont van elindítva, ami most már egy éve működik.

A másik a leválások kérdése: azzal kezdtük a munkát, hogy megkérdeztük az embereket, miért válnak le. Többségük a meleg víz problémáját jelezte, illetve azt, hogy sokat kell fizetni. A meleg víz kérdését próbáljuk orvosolni és a nehezén túl vagyunk. Az, hogy sokat kell fizetni az kérdéses, érdemes utána számolni.

Az emberek általában az egyéni hőközpontot használó szomszéd gázszámláját hasonlítják a saját közköltségi számlájukhoz. Ez a dolog nem stimmel, mert a gázszámla, bár a fűtés előállításában nyilván a legnagyobb költség, de nem minden. Ahhoz, hogy valakinek egyéni hőközpontja legyen, egyéb költségekkel is kell számolnia. Egyrészt a kazán villanyt is fogyaszt, mintegy 150-200 wattot, és azt, ha beszorozzuk a nap legalább 12 órájával, amikor üzemben van és a hat hónappal, akkor egy nem elhanyagolható költség jelentkezik. Ezt általában kifelejtik a kiadások közül.

A másik, hogy indulásból be kell ruházni, a kazán élettartama 10-12 év, utána előbb-utóbb ki kell cserélni, sőt, ez idő alatt is előfordulhat meghibásodás, ami költséggel jár. Kétévenként felülvizsgálást is igényel, ami mintegy 200 lej. Ezeket is kifelejtik az emberek, illetve a teljes kezdeti beruházást is: egy ilyen leválás 6-7000 lej nagyságrendű. Ebből a kazán mintegy 2000 lejbe kerül, 10-12 év alatt lecserélendő és vannak a kétévenkénti költségek: ezt is vissza kell osztani, hogy megkapjuk a kazán megtérülési költségét.

Ezek az egyéni hőközpont költségei. A mi számításaink szerint körülbelül 280 lejbe kerül egy gigakalória energia, amit otthon állít elő az egyéni hőközpont. Ezzel szemben mostanig a hőenergia lakossági ára 240 lej volt gigakalóriánként. Egyértelmű a különbség, csak a 280-at nem kell ma kifizetni, mert nagy részét a leválás alkalmával előre kifizette az illető és azzal már nem számol és csak a gázszámlát veszi figyelembe. Ezt a számítást írott formában is megmutatjuk a lakóknak, akik le akarnak válni, de aki már odajut, hogy eljön a papírokat rendezni, az már eldöntötte magában és ezek az érvek valószínűleg nem győzik meg.

Egy másik dolog, ami következtetésként kiderült: azért is kisebb a szomszéd gázszámlája, mert amikor ott a csap a kezében, akkor annyit fűt, amennyiről úgy érzi, hogy ki is tudja fizetni. Egyértelműen lennebb húzza a hőmérsékletet. Az esetek többségében, aki levált, az spórol. Ez valahol normális is: ha már a kezében van a szabályozási lehetőség, akkor él vele.

Ezt meg lehet oldani távhőn is. Ez a vízszintes elosztásos módszer, amit tavaly két lépcsőházban vezettünk be, idén további háromban. A lényeg, hogy eltűnnek a szobákból a függőleges vezetékek, helyükbe egy oda-vissza vezetékpár jelenik meg a lépcsőházban és az ágazik le minden egyes lakáshoz.

A lakás bejáratához felszerelünk egy egyéni mérőórát, bent a fűtőtesteket vízszintesen össze kell kötni úgy, mint az egyéni fűtés esetén és lehet rájuk hőszabályzót szerelni. Gyakorlatilag ez a szolgáltatás ugyanazt tudja nyújtani, mint az egyéni hőközpont, mert annyit fűthet a fogyasztó, amennyit akar, az óra pedig méri a fogyasztást és csak annyit kell fizetni.

Ha jól értem, az, aki már rendelkezik egyéni hőközponttal, annak sokkal kevesebb munkálatra van szüksége, ha át akar térni a vízszintes elosztásra.

Szinte nem is kell munka. A fűtőtestek már össze vannak kötve és a kazánhoz vannak csatlakoztatva: ezt a csatlakozó csőpárt kell az ajtóig elvezetni. Bent a házban jóformán nem is kell beruházást végezni.

A tervek a biomasszás fűtés irányába mutatnak, ezt szeretnénk fejleszteni. Nem titkoltan azért, mert a gáz ára várhatóan drasztikusan fog növekedni. Van egy év tapasztalatunk, ami azt mutatja, a biomasszából előállított energia egyértelműen olcsóbb tud lenni. A gáz ára megy fölfele, de várhatóan a fa ára nem fog ugyanolyan ütemben emelkedni.

Említette, hogy amikor átvette az Urbana vezetését, akkor elég rossz állapotok uralkodtak itt. Ön szerint ez mennyire „köszönhető" az előző vezetőségeknek?

Egyértelmű, hogy a vezetés hatáskörébe tartozik, hogy egy céget gazdaságosan üzemeltessen. Ha egy cég veszteséges, akkor annak valamilyen oka van és ez az ok nem lehet egyértelműen a vezetőktől független. Elképzelhető, hogy külső okok is vannak, de nem tud minden az lenni.

Milyen elhibázott lépéseket lát, amiket jobban lehetett volna csinálni?

Annyira nem ismerem, hogy akkor hogyan volt, az adott helyzetbe csöppentem bele, de egyértelmű, hogy a rendszer modernizálása lett volna az első számú prioritás, és a visszaforgató vezetékek megszűntetése egy nagyon elhibázott döntés volt. Akkor pillanatnyilag lehet, ha megoldást jelentett, mert nem volt rá pénz és nem tudták megcsinálni, de ahogy a szolgáltatás minősége romlott, az automatikusan a leválásokat stimulálta. És ahogy váltak le az emberek, mind rosszabb és rosszabb lett a szolgáltatás.

Ez ellen kellett volna tenni: vonalakat felújítani, kazánházakba beruházni¸ jobb hatásfokú kazánokat venni. Ez a biomasszás megoldás relatív új itt a vidéken, de a gázkazánokból is lehetett volna jóval magasabb hatásfokúakat venni. Jelen pillanatban is még a Sziget, Tamási és Köztársaság-negyedekben több mint harmincéves kazánok üzemelnek alacsony hatásfokkal.

A visszaforgató vezetékek megszüntetésének az volt a visszaütője, hogy miután a fogyasztók száma csökkent, ezzel az adott vezetéken az átfolyó vízmennyiség is, így a meleg víz, ami a hőközpontból bejutott a vezetékbe, az egy idő után lehűlt. A vezetékek hőszigetelésével is gond volt, így ez relatív hamar, pár óra alatt megtörtént. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy amikor a fogyasztó a csapját megengedte, a melegvizes csapon is hideg jött, jó hosszú ideig: 5-10-20 percig.

A visszaforgató vezeték most úgy működik, hogy a fővezeték végétől egy kisebb keresztmetszetű vezeték megy vissza a hőközpontba, és van egy pumpa, valamint egy hőérzékelő. A kimenő vezetéken hatvan fokos vizet szolgáltatunk, a visszaforgató vezetéken az érzékelő beindítja a pumpát, amint negyven fok alá esik a hőmérséklet. A pumpa visszaszívja a lehűlt vizet, az újra bekerül a kazánba fűtés céljából és a hatvan fokos víz megy előre a fővezetéken. Így gyakorlatilag a fővezetékben, ami minden egyes tömbház alagsorába bejut, a víz hőmérséklete hatvan fok körül kell legyen, de legrosszabb esetben is legalább negyven.

Melyik városrész van ön szerint a legnagyobb bajban? Hol a leggyengébb minőségű a vízszolgáltatás, de nagyok a számlák? Hol a legsúlyosabb a probléma?

Nem tudok városrészt, vagy negyedet megnevezni, mert lakószövetségeken belül is eltérő a helyzet. Az idén végzett helyszíni felmérések is egyértelműen megerősítették azt, hogy egy tömbházban minél több lakás vált le, annál nagyobb az egy lakásra jutó költség. Nincsenek adataink arra vonatkozóan, hogy egy adott lakásban mekkora a fűtésszámla, mert mi a lakószövetségeknek egy számlát küldünk, amihez van egy melléklet, ez tömbházanként tartalmazza a hőenergia mennyiségét és értékét.

Mi azt tudjuk, hogy egy adott tömbháznak mennyi hőenergia-fogyasztása van, de, hogy ez a lakások között hogyan van elosztva, arról nincs információnk, mert ez már nem a mi hatáskörünk, hanem a lakószövetség dolga. Viszont azt tudjuk, hogy egy adott lépcsőházban hány lakás van távfűtésen. Olyan statisztikákat állítunk össze, hogy egy lépcsőházban egy lakásban mennyi az átlagköltség. Persze a lépcsőházon belül is vannak eltérések, hiszen változik a lakások mérete.

Volt egy elrettentő példa: panasz érkezett a Küküllő melletti tízemeletesek egyikéből, ahol volt egy kirívó eset. Az egyik oszlop tízedik emeleti lakása egyedül volt a távhő rendszeren. Az alatta levő tíz levált lakás többsége nem volt leszigetelve és kiszámoltuk, azon az oszlopon a szabadon levő csövek fűtőfelülete nagyobb volt, mint a tízedik emeleti lakás fűtőtesteinek fűtőfelülete. Tehát az adott lakás kevesebb fűtést kapott, mint amennyit a tíz lakáson áthaladva leadott a vezeték.

Ha változtathatna a lakószövetségek rendszerén, tevékenységi körén, akkor mit változtatna?

A távhőszolgáltatás szempontjából a hőenergia elosztási módozatát változtatnám meg, olyan értelemben, hogy az és annyit fizessen, amennyi szolgáltatást kap. Beleértve azokat a lakásokat is, ahol áthaladnak ezek a vezetékek. Ezeket mi felmértük és kiszámoltuk, hogy a lakások szigeteletlen csövei a tömbház fogyasztásának hány százalékát képviselik. Nagyon jó volna, ha ezt a lakószövetségek figyelembe vennék és ráosztanák ezekre a lakásokra, vagy odahatnának, hogy ezen lakások tulajdonosai megfelelő szigetelést alkalmazzanak.

Most körülbelül 2500 család van a távfűtés rendszeren. Van-e olyan szám, és ha igen mennyi, ami alatt már nem éri meg távfűtést szolgáltatni? Van esély arra, hogy megszűnés közelébe kerüljön a rendszer? Van vészforgatókönyv egy ilyen esetre?

Nyilván minden rendszernél nézik a hatásfokot. Egy ilyen számot szerintem nagyon nehéz volna meghatározni, lévén, hogy nem egy rendszerről van szó, hanem városi viszonylatban hat hőközponthoz tartozó ugyannyi negyed lakásairól. Sőt, a szigeti esetén kettőről, ugyanis a Kuvar-negyedit leállítottuk és ezt is a szigeti szolgálja ki. Ez azért történt, mert gyakorlatilag egy utca választja el a két negyedet és logikus volt, hogy ahhoz csalatkoztassuk és nem mindegy, hogy két független kazánházat kell működtetni vagy egy helyen megtermeljük és egy nagyobb területet tudunk kiszolgálni.

Akkor arra is van esély, hogy egy hőközpontra összegyűl több negyed, kevesebb hőközpont marad és akkor azt könnyebb lesz felújítani?

Igen. Az elképzelés is az volt, hogy város szinten egy vagy maximum két hőközpont legyen. Az egyik a közüzemek udvarán, a másik pedig a Kuvar hőközpont helyére volt elképzelve. Az egyik ellátná a Kuvar, Sziget, Tamási és Köztársaság negyedeket, míg a másik a Bethlent és a Tábort.

Bár az idei leválási számok nem vetítenek ennyire negatív jövőképet, de tegyük fel, hogy annyira alacsony lesz a távhőt használók száma, hogy már nem lehet fenntartani a rendszert. Akkor ők honnan fognak fűtést kapni?

Minden attól függ, hogy hol vannak ezek a lakások. Ha egy relatív behatárolható területen, ami egy vagy két rendszeren keresztül elérhető, akkor akár meg is oldható. Amennyiben ezek szétszórva lennének az összes jelenlegi negyed területén, akkor kicsi a valószínűsége, hogy tudna működni, mert az egész várost egybe összekötni nagy beruházás lenne.

Lát esélyt arra, hogy visszahozzanak embereket a távfűtési rendszerre?

Igen. Gyakorlatilag, amiket elmondtam, abból én ezt a következtetést szűröm le. Folytatva ezt a beruházást, modernizálva a hálózatot, csökkentve a veszteségeket, áttérve a biomasszára a hőenergia ára olyan szintre tudna csökkenni, hogy akár a jelenlegi gázárral is tudna vetekedni. Sajnos a gázár növekvő tendenciát mutat és előbb-utóbb a mérleg a távhőszolgáltatás felé fog billeni. Egyértelműen a vízszintes elosztás az, ami feltétlen szükséges ahhoz, hogy a visszacsatlakozás kecsegtető legyen.