Szász Jenő 1996-2008 között volt Székelyudvarhely polgármestere. A 2008-as helyhatósági választásokon megyei tanácsosi mandátumot szerzett Hargita megyében, a tanácselnöki választást elveszítette Borboly Csabával szemben. Borboly által lógásnak, Szász által gáncsoskodásnak tartott hercehurca után megyei tanácsosi mandátumáról 2009 nyarán lemondott. Ezután Székelyudvarhely alpolgármestere lett, de a tisztségből a városi tanácsosok kiszavazták 2011. január végén.

Szász Jenővel polgármesteri múltjáról, a jelenlegi városvezetőről és a tisztség jövőbeli várományosáról készítettünk interjút.

Milyen volt Székelyudvarhely kommunizmus utáni második polgármesterének lenni? Milyen várost vett át elődjétől?

1996-ban Székelyudvarhely egy volt a székelyföldi városok közül. Szürke volt, gödrös utakkal, magas munkanélküliséggel, a rendszerváltás utáni nehéz esztendők alatti csüggedésben volt, pont úgy, mint az összes többi székely város. 2008-ra Udvarhely lett „a város", tehát a székelyföldi városok közül az első. Az egyik városból az első számú várost tudtuk az én mandátumom alatt kiépíteni. Erre mindenképpen büszke vagyok.

Tehát sikeres tizenkét évről beszélhetünk?

Megismételhetetlenül sikeres és eredményes tizenkét évről beszélhetünk, mert minden, ami nehéz volt, és minden ami megoldatlan volt, a legtöbb és a legfontosabb területek, amelyek megoldásra vártak, azok megoldásra is találtak.

Itt a föld/vagyon visszaszolgáltatásáról beszélhetünk. A kollektivizálás idején államosított területeket vissza kellett adni a gazdáknak. Amikor én átvettem a feladatot, akkor gyakorlatilag ez gyermekcipőben volt. '96-ig szinte semmilyen érdemi munka nem történt. '96-tól 2008-ig az embereknek visszaadtuk a földeket több mint 98-99 százalékos arányban. S mindezt úgy, hogy még digitális térképet is készítettünk róla.

Akkor ez lenne a tizenkét év legnagyobb eredménye?

Az egyik legnagyobb, hiszen visszaadtuk az embereknek, ami az övék volt. Amit elvettek a kommunisták, azt mi visszaadtuk. Az államosított ingatlanok esetében is a munkát nagyjából elvégeztük.

Vannak olyan vitás kérdések, amelyek peres útra terelődtek, és akkor ott már az idő kerekei lassabban őrölnek, mint ahogy a közigazgatási ütem elvárná, de ott is a legfontosabb intézményeket, épületeket meg tudtuk menteni. A Ferenczy család ugyan visszanyerte a városi múzeum épületét, de olyan viszonyt alakítottunk ki velük, hogy hajlandóak azt a városnak továbbra is bérbeadni, sőt elővásárlási jogot is biztosítanak. Magyarán megmenthető az intézmény.

Említhetném még az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását, a több, mint 100 hektár erdő visszaperelését, a kórházban végzett felújítási munkálatokat, a kultúra területén létrehozott intézményeket, a főiskola létrehozását, a közvilágítás megoldását, a több tíz kilométer hosszasagban elvegzett aszfaltozási munkálatokat.

A városi könyvtárat kimondottan megmentettük azáltal, hogy felújítottuk. Emlékszünk, hogy milyen volt '96-ban a Szabó Károly épülete, ahhoz képest ma modern könyvtára van a városnak, kiemelt intézményként sikerült rendezni az ügyét. A sportiskola épületéért a rendőrséggel pereskedtünk, ma a sportiskola működik benne, és az épület a város tulajdona.

Többen kifogásolják, hogy a sportiskola a körzeti labdarúgó-bajnokságnak termel sportolókat, és nem tud értékelhető eredményt felmutatni. Nem lett volna jobb esetleg pont a rendőrséget oda költöztetni, és akkor nem lettek volna olyan problémák a városközpontban, amit jelenleg egy őrző-védő cég old meg?

A rendőrség attól még nem költözött volna oda. Ami infrastruktúrájuk ma van, az az udvarhelyi rendőrséget bőven kielégíti. Nem is biztos, hogy a rendőrség tulajdonában maradt volna egyébként.

Azt gondolom, hogy amikor vagyonmentésről van szó, akkor a helyi közösségi szempontok arról szólnak, hogy Udvarhelynek legyen a vagyon a tulajdonában. Hogy azután a városvezetés esetleg úgy dönt, hogy a sportiskola mellett a belügyminisztériumnak is bérbe adja, hogy két rendőr járőrözés közben tudjon megpihenni, erről lehet beszélni, de ez a tartalmi részét illeti.

Most, 15 évvel azután, hogy először választották meg Székelyudvarhely polgármesterének, mit csinálna másképp?

Vannak hiányérzeteim. A Tamási Áron és az Eötvös József iskolák nem kerültek felújításra. A Tamási Áron felújítása bekerült egy világbanki programba, aztán mikor a visszaszolgáltatás került napirendre, a tanfelügyelőség elállt az ügytől, és a pénzt átirányította az Eötvös Józsefnek. A tanfelügyelőség jóvoltából ezt sem újították fel, de megépült a zeneiskolánk konkurens intézménye Csíkszeredában.

A világbanki pénzek műemlékértékű épületek felújítására érkeztek, és végül sem a Tamási Áron, sem az Eötvös József nem lett meg. Ez nem a mi hibánk, de fájlaljuk, mert a tanfelügyelőség térítette el a beruházást.

Későre álmodtam meg a Sport Klub felállítását, ami alapszabályzatunk szerint nemcsak teremfoci klubként kellene, hogy működjön, hanem valamennyi sportágnak a felnőtt szakosztályait kellett volna magában hordozza. De csináltunk egy országos, háromszoros bajnok csapatot, amire büszke vagyok. Mire felnőtt érmeket lehetett volna hozni más szakosztályokban, már nem volt ahova kifuttatni a jó teljesítményű gyerekeket. Őket érdemes lett volna valamennyi területen felkarolni, ami a felnőtt korosztálynak is keretet ad.

Melyek azok a projektek, amelyeket ön kezdett el, de Bunta aratta le a babérokat?

Ilyen a csereháti lakásépítési program. Romániában az elsők voltunk és a legtöbb lakás – egy főre lebontva – Székelyudvarhelyen épült. Azon ANL-s lakások, illetve a szociális lakások, amelyek épülnek vagy épültek, még mind az én kezem nyomát viselik, mert azokat én indítottam el. Újat még nem tettek hozzá.

Vagy ott a városi park: azt 2007-ben mi terveztettük meg, az én időmben pályáztuk meg a környezetvédelmi minisztériumnál, és Korodi Attila RMDSZ-es miniszter visszautasította. Ugyanazt a pályázatot újból benyújtottuk, Nemirschi PSD-s miniszter hagyta jóvá, amikor az RMDSZ nem is volt kormányon. Az más kérdés, hogy Bunta idejében kivitelezték, de az én ötletem, a mi munkánk maradt hátra. Az RMDSZ-nek semmi köze hozzá.

Más városok csak beszélnek az ivóvíz-hálózat fejlesztéséről, Udvarhelyen az utolsó beruházásokat végzi a debreceni illetőségű Aqua Nova Hargita Kft. Az, hogy ma Udvarhelyen vízmű fejlesztés van, az a mi művünk, erre büszke vagyok. Az, hogy nem fejlesztik a derítőállomást, az a mostani városvezetés mulasztása.

A Tábor-negyedi távhőszolgáltatás fejlesztései megtörténtek az én időmben, és azoknak a terveknek a folytatása megy a Bethlen-negyedben, amit még annak idején Iszlai Évával vagy éppen a Total Proiecttel, vagy az Urban Designnal mi közösen végeztünk el. Ugyanazzal a brassói kivitelező partnerrel, amelyiket mi hagytuk hátra.

Elsők voltunk egész Székelyföldön, akik városfejlesztési stratégiát készítettünk 2000-ben. 2008-ban hátrahagytam 110 000 eurót a stratégia felújítására és az integrált városfejlesztési terv elkészítésére, ami a Regionális Operatív Program városközpont rehabiltiációs pályázatának alapfeltétele volt.

Fájlalom, hogy ezt hátrahagytam, ugyanis más városok benyújtották a pályázatot, egyedül Udvarhely nem, bár csak nekünk volt EU-s pénzalapunk az elkészítésre. Azt, hogy Udvarhely meg se pályázta a tízmillió eurós fejlesztési lehetőséget, halálos bűnnek tartom – ez egy olyan lehetőség, ami örökre elment. Ez a kihagyás önmagában elég volna, hogy valaki elégtelent kapjon egy polgármesteri mandátum kapcsán.

Kisebb pályázatokat, mint például a Fogtündért már nem is említem. Emlékeznek azt is mekkora csinnadrattával adták át? Az is a mi időnkben készült.

Miért van akkor mégis, hogy mindezek ellenére a megkérdezett emberektől túlnyomó többségben azt a választ kaptuk, hogy Bunta Leventét tartják jobb gazdának, jobb polgármesternek?

Ezek szubjektív vélemények. Több mint három éve ő a polgármester, és az emberek hat hónapig, egy évig emlékeznek vissza, hogy körülbelül mi volt. Nem hiszem, hogy sokan emlékeznek, amikor átvágtuk a Petőfi utcát a Sziget utcával, pedig sokat jelentett Udvarhely forgalma szempontjából. Ehhez képest oda egy körforgalmat biggyeszteni sokkal kisebb feladat. De látványos.

Gyakorlatilag nem lehet a két periódust sem összehasonlítani. Ma nem kell a földosztással, ingatlanok visszaszolgáltatásával bíbelődni – ahhoz képest most festegetünk, pingálgatunk. Bunta Levente alpolgármesterként egy szeméttelepet hagyott hátra a város bejáratánál, én építtettem egy európai színvonalú hulladéklerakót a Cekend tetőre. Azt is elfelejtjük, hogy Bunta találta ki azt a zseniális megoldást, hogy a Küküllő mellé duvasszák le a szemetet másfél évtizeden keresztül.

Ami az ő tevékenységében „dicséretes", bár erkölcsileg kifogásolható, az az óriási propaganda. Ezt megtanulták: biztos a KISZ-nél, a kommunista pártnál. Ő nem restelli, ha a város pénzén kiadott újság minden oldalán rajta van.

Közpénzen megvette a városi médiapiac nagyon sok szereplőjét: a televíziót, az Udvarhelyi Híradót, a Príma Rádiót, a Star Rádiót. Közpénzekből havi apanázst juttat ezeknek az orgánumoknak: havi 6-7000 lejt fizet az Udvarhelyi Híradónak, 3-4000 lejt a televíziónak és ekörüli összeget a rádióknak – megvette a hallgatásukat.

Az én időmben, ha egy tükröt felállítottunk egy útkereszteződésben, vagy átadtunk három sportlabdát egy iskolának, arról nem tartottunk sajtótájékoztatót – ma erről egy egész újságot írnak. És az egész média erről szól, mert érdemi dolgok nem zajlanak a városban.

Azért tartják őt jobb városvezetőnek, mert a feledékenység és a propaganda vezeti őket?

A kettő együtt. És nem azt az időszakot éljük: gyakorlatilag Bunta Levente ma hátradőlhet, nem tett hozzá sokat a város fejlesztéséhez. A jó dolgokat hagyta, hogy menjenek tovább, elhallgatván, hogy ezt az elődjének köszönhetjük. Ha sportszerű, akkor meghívhatott volna a Mária Valéria épületének vagy a park avatásához, mert „Jenő, ezt még te kezdted el". Vagy mehetnénk együtt a vízműhöz látogatni, mert ez az a befektető, amelyiket annak idején kritizálta, és ki akart nyírni.

Ha önt holnap megválasztanák Székelyudvarhely polgármesterének, mi lenne a legelső dolog, amit megváltoztatna?

A szétrombolt hivatalt visszaállítanám, beleértve a közintézményeket is. Garantálnám az ügyfélbarát ügyintézést a városházán, hogy ne kelljen fél évet vagy egy esztendőt várni egy urbanisztikai bizonylatra vagy építkezési engedélyre, mert nem írják alá. A formai igazolványokat helyben adnánk ki, mint ahogy az én időmben adtuk. Ehhez visszavenném azokat az embereket, akiket kirúgtak onnan, anélkül, hogy bántanám az azóta alkalmazott embereket. Ők nem hibásak.

Visszatérnék a terelőutak kérdésére: erőltetném a terelőút megépítését a Jézus Szíve kápolnától Fenyéd határáig a Cserehát, a Tábor- és a Bethlen-negyed fölött. Ez könnyítené legjobban a város forgalmát. Nemcsak azért, mert az áthaladó forgalom gyakorlatilag nem nyomasztaná a várost, hanem azért is, mert aki Csíkszeredába akar menni a Bethlen-negyedből, nem biztos, hogy a főutat terhelné, és fordítva.

Ami talán a legfontosabb, megnézném, hogy mit tudok csinálni a munkahely-teremtés kapcsán és az emberek szociális kiszolgáltatottságának ügyében. Megnézném, hogy tudok segíteni a nyugdíjasokon, a sokgyerekes, kispénzű családokon, vagy éppen hol tudnék valamelyik szomszédos településsel közösen ipari parkot létrehozni, melyik az a gazdasági kör, amelyikkel közösen egy ilyen fejlesztésbe kezdenék, amellyel kapcsolatosan reális reményeink volnánk a további munkahelyek teremtésére.

A másik dolog a távfűtés: készítenék egy reális számítást, hogy az emberek a megvont szubvenciók mellett mit tudnak csinálni télen, és felkészülnék arra, hogy ezeket az embereket átsegítsem ezen a nehéz szezonon. Van még körülbelül kétezer család, akik rajta vannak a távhő rendszeren – velük valamit kezdeni kellene. Ha megvonja tőlük a szubvenciót a sikeres RMDSZ-PDL kormány, akkor erre valamilyen helyi receptet adni kellene.

És nem utolső sorban: megállitanám a varos általános rendezési tervének mostani változatát. Eleve rossz, nem szolgál egyébre, mint egy-ket ingatlanügynök meggazdagodását segíti. Nem lehet csak azért kiterjeszteni a város belterületét, hogy dombokra lehessen építkezni, aztán infrastruktúrálisan óriási terhet róni a város nyakába. Ezt mindenképpen megtenném, még akkor is, ha a jelenlegi polgármesternek új albérletbe kellene is költöznie.

És most nincs lehetőség ezeket a számításokat véghezvinni és segítő kezet nyújtani?

Most, hogy onnan gyakorlatilag elzavartak bennünket, semmilyen adatot nem adnak át, a számok ismeretének hiányában csak elviekben lehet megoldásokat körvonalazni. Konkrétan számokkal alátámasztani akkor lehet, ha ezeknek az ember a birtokába jut.

Eldöntötte már, hogy indul-e jövőre Székelyudvarhely polgármesteri székéért?

Nem döntöttem el, sokmindentől függ: a választójogi törvények alakulásától, attól, hogy sikerül-e az erdélyi magyar rendszerváltás ügyében együttműködést kialakítani az EMNP-vel és az SZNT-vel. Azt tudom, hogy a Magyar Polgári Pártnak mi a dolga, és hogy ezen belül nekem komoly feladataim vannak.

Azt gondolom, hogy az erdélyi magyar rendszerváltás mindenek feletti szükségesség, mert oda kerülünk, hogy több mint húsz évvel a rendszerváltás után az emberek fejében nincs rend, és ugyanazoknak a posztkommunistáknak a hatalmát kell eltűrnünk, akiket '90-ben le akartunk váltani. Ha még további 15-20 év eltelik, el is fogjuk felejteni, kik voltak a kommunisták és azoknak a gyerekei, és a mocsok újratermelődvén, úgy elfoglalják majd a közélet valamennyi területét, hogy esélye se lesz a rendszerváltásnak.

Ez akár Udvarhelyre is igaz. Ma, amikor egy kisebbség nem a nemzeti és keresztény értékrend mentén szerveződik és építi a jövőjét, akkor gyakorlatilag esélytelen a mai globális kihívásokkal szembenéznie. A román nacionalizmus és a globalizmus által terjesztett internacionalizmus szorításában vagyunk: ezen belül nekünk gyökeret kellene verni. Ezt nem lehet másként, mint a nemzeti és keresztény örökségünkre alapozva. Rendszerváltásra van szükség Udvarhelyen is.

Kit tart ön most a legalkalmasabbnak Udvarhely következő polgármesterének?

Az biztos, hogy Buntát nem. Minden rossz tulajdonság bennevan, ami egy vezetőnek nem jó: buta, bizalmatlan és „bőcs", tehát öntelt. Ez egy olyan egyveleg, ami alkalmatlanná teszi őt, hogy közéleti szerepet töltsön be.

És ha nem Bunta, akkor ki?

Bárki más, csak ő ne. Úgy csinál, mintha elfelejtettük volna, hogy ki volt. A gimnáziumban nem lehet úgy beszédet mondani 2011-ben, hogy azt mondja, „ezelőtt harminc évvel, amikor az első díszbeszédemet tartottam ezen a placcon". Ez jól hangzik, de a régi osztálytársak nem felejtették el, hogy azért, mert KISZ titkár volt, az osztály utolsó tanulója. Ez az a butaság, amit csak ő tud, ezt más nem tudja megcsinálni.

Aki akkor KISZ titkár volt, az ma nem jó városvezetőnek. Valahol húzódjon meg, de ne lásson el közéleti szerepet, mert rosszul néz ki. Ameddig ezek tolakodnak, lehet, hogy mások nem férünk oda, és az a sorsunk, hogy húsz évvel a román rendszerváltás után magyar rendszerváltást kell sürgetni.

Egyébként van egy-két név a tarsolyomban. Még nem tudok előrukkolni vele, mert nem erősítették meg, hogy akarják-e vállalni. Olyan ember van, aki jó polgármester lenne. 2008-ban Péter Péterrel sokat beszélgettünk, kértem nagyon, hogy vállalja. Lehet, hogy az ismertsége miatt befutó tudott volna lenni.

Buntáról azt hittük, hogy a megyei tanácstól jön haza, ért a közigazgatáshoz. Kiderült, hogy ott se csinált semmit, mint ahogy itt sem, csak szerencsés mandátuma van, mert utánam következik. Utána ismét nehéz lesz, mert ő nem hagy hátra semmit. Azt nem kell fölavatni, amit ő hagyott hátra.

Fotó: Kakasy Botond