Az égiek nem voltak kegyesek, de a megállás nélkül zuhogó eső sem mosta el az első székely díszőrségváltás ünnepélyes, emelkedett hangulatát, amelynek a sok évszázados Székely Támadt várban pénteken délután, pontban 18 órakor lehettünk szem-és fültanúi. Az országban egyedülálló eseményt nem csak az esőernyők alá bújt kíváncsi helybéliek követték, hanem néhány külföldi turistacsoport is.

A hét, vörös darabontruhát viselő fiatal és az utánuk felsorakozó tartalékosok, magyarországi kiképzőik és a csoportot kísérő Hagyományőrző Huszárok a Városháza belső udvarán gyülekeztek. Közel félórás várakozás után – mialatt az ifjú darabontok óriási önfegyelemmel, szótlanul és rezzenéstelen arccal állták a kíváncsi tömeg mustráját illetve az őket megörökítő fotósok, tévések rohamát – a hivatal előtti téren megtörtént az ünnepélyes zászlóátadás.

A Városháza előtt Bunta Levente polgármestertől vette át a darabontok zászlótartója a székely gyalogság 1601-es lobogójának másolatát. A főteret megkerülő díszmenet „Darabontok utánam!" jelszóra, katonás léptekkel, a  huszárok, az élen haladó rendőrautó valamint a tömeg kíséretében indult el a Székely Támadt vár irányába.

A menet a Tompa László utcán érkezett meg a tulajdonképpeni díszőrségváltás helyszínére és foglalta el helyét a várhoz vezető bejárat előtti lépcsőn. Az érkezőket Posta Ervin színművész és az Udvarhelyszéki Fúvószenekar fogadta és köszöntötte.

„Büszkék vagyunk rátok és, hogy vállaltátok, akárcsak egykor székely őseitek tették, ezt a nemes feladatot" – üdvözölte az ifjú várőrzőket Bunta Levente polgármester. Az elöljáró elismerő szavakkal méltatta a város jó hírnevének öregbítését szolgáló közösségi kezdeményezést, köszönetet mondott a szervezőknek, megjelenteknek és nem utolsó sorban üdvözölte az eseményt személyes jelenlétükkel megtisztelő vendégeket: Lezsák Sándort, a Magyar Országgyűlés alelnökét, dr. Zsigmond Barna Pált, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának főkonzulját és a testvérvárosok polgármestereit.

Az előzményekről szólt röviden a díszőrségváltást megálmodó és rengeteg munkával létrehozó Székelyföldi Akciócsoport nevében Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója.

A rövid ünnepi beszédeket az egyórás esemény legmeghatóbb és legemelkedettebb hangulatú momentuma, a „veres darabontok" ünnepélyes eskütétele követte. A vár hű őrzéséről szóló, veretes nyelvezeten megszólaló fogadalmat a darabontok kiképzéséről gondoskodó Szabó Vata vicehadnagy után együtt ismételték az ifjak.

A székely gúnyás tartalékosok ez idő alatt letették a Székely Támadt Vár makettjének alapkövét, ahová egy időkapszulában elhelyezik majd a Vörös darabont füzetet, amelybe az eseményen  jelenlevők gondolataikat, benyomásaikat bejegyezhették.

„Úgy érzem magam, mintha egy álomban lennék – azt a gyermekkori álmomat látom megvalósulni, amiben mindig is hittem" - fogalmazott meghatottan Fazakas Szabolcs, az első székely díszőrségváltás ötletgazdája. „Sokan azt állítják, hogy a mai fiatalokat semmi sem érdekli. Ma bebizonyosodott ennek az ellenkezője, hiszen a fiatal darabontok maximális komolysággal teljesítik feladatukat és ez egy jó példa arra, hogy igenis érdekli őket őseik történelme, sőt mától ők is történelmet írtak szülővárosukért."

A vörös darabontok az egész városközpontot érintő áramszünet miatt igazi, négy évszázaddal előtti hangulatban, gyertyafény mellett költhették el az ünnepi vacsorájukat és vehették át a 17. századi mintára készült díszokleveleiket, amelyeket, akárcsak a Székelyföldi Értéktérképeket is, a tizenhét ifjú veres darabont háromszoros „hujj, hujj, hajrá!" felkiáltással köszönt meg. S, hogy a főszervezők is passzoljanak a képbe, a darabontok „anyja", Hajdó Khell Noémi egy-egy vörös posztómellénnyel is meglepte az őrök felett atyáskodó Fazakas Szabolcsot és Miklós Zoltánt.