A Sófalvi András vezette régészcsapat a templomban és körülötte 1973-ban elvégzett ásatás eredményeit próbálta hitelesíteni, illetve kiegészíteni. Ez sikerült is - a régi kutatás eredményeit igazolták, de teljesen „szűz" részeket is feltártak, mint például a kápolna keleti karéjában levő egykori szentély helyét.

Sófalvi elmondta, hogy a templom közepében levő két kriptát legalább háromszor használták temetkezésre, de érdekes módon a maradványokat utóbb elszállították belőle - hogy mikor, miért és kik, erre nem tudtak egyelőre magyarázatot találni. Előkerült egy bronz gyertyatartó és néhány csizmapatkó is, utóbbiak az egyik eltemetett személy lábbelijén lehetettek.

Ami a templom keletkezési, építési idejét illeti, Sófalvi szerint az idei kutatáson nem került elő olyan leletanyag vagy rétegtani összefüggés, ami az Árpád-korra utalna. Minden jel azt látszik alátámasztani, hogy a kápolna késő középkori – fejedelemség kori, ám teljes bizonyossággal nem zárható ki, hogy mégis az Árpád-korban épült.

„Ha valaki néhány évtized múlva még fog itt ásatást végezni, előkerülhet olyan lelet, ami a korábbi keletkezést bizonyítja, tehát a kérdést érdemes nyitva hagyni" - mondta Sófalvi, hozzátéve, hogy egy ásatás nem arról szól, hogy az egész területet felássuk. A templom mostani bejárata előtt is nyitottak egy kutatóárkot, de nem találtak olyasmit benne, ami több információval szolgált volna.

A keleti karéjban, az említett egykori szentélyben, a kápolna szimmetriatengelyében egy oszlophelyet tártak fel, egy ún. fogadalmi kereszt helyét, mely kövekkel volt a földbe erősítve. Betöltéséből felszínre került egy 17. század elején vert pénzérme is, amely valamelyik Habsburg-uralkodóhoz köthető. Sófalvi szerint a gyógyforrások közelségében lel magyarázatot a kápolna helykiválasztása - valaki hálából építtethette a kis templomot a 17. században vagy azelőtt.