Két alkalommal is megpróbáltuk kinyomozni: hol van a Székely szék? Sikertelenül. Ennek fényében joggal éreztük úgy, hasztalan volt a szék-mentési akciónk, kérdéseink megválaszolatlanok maradtak és zsákutcába jutottunk. A napokban azonban, Kakasy Botond kollégánk kíváncsiságának és Tikosi László, a városháza műszaki igazgatója közreműködésének köszönhetően, váratlan és igen pozitív fordulatot vett a történet.
A Macops Kft. Templom utcai asztalos műhelyének udvarán sorsára váró alkotást tegnap délután Tikosi László műszaki igazgató, Jakab Attila tanácsos, Kubanek László formatervező művész, ifj. Maszelka János festőrestaurátor társaságában vehettük szemügyre. Bálint Antallal, a Macops vezetőjével nem volt alkalmunk szóba állni – bár látott bennünket, autójával szó nélkül elhajtott mellettünk.
A párbeszéd két felvonásban és két helyszínen (a Templom utca végében, majd a műhely udvarán) folyt és végre fény derült az ügyben mindeddig homályos részletekre. Ahogy arra számítottunk, Tikosi László igazgató nem rejtette véka alá: a honlapunkon olvasható, személyét elmarasztaló kommenteknek egyáltalán nem tapsolt. Mint mondta, nem érti, hogy „miért van ekkora perpatvar, mikor itt van az alkotás, és vissza lehet állítani". Az igazgató a nem először hallott „mondják meg őszintén, ki áll az egésznek a hátterében?" – alaptalan kérdést is nekünk szögezte.
„Senki, a cikket az alkotás védelmében és a néhai Gubis Mihály iránti tiszteletből írtuk, figyelemfelkeltőnek, nem botrányt kavarónak szántuk" – válaszunkat láthatóan kétkedve fogadta. „Ha tudták, hogy pontosan hol van a szék, akkor ezt múlt héten miért nem árulták el? Miért titkolta Bálint Antal, illetve hogyhogy nem tudott, vagy nem akart tudni arról, hogy a cégének az udvarán van a Gubis-szék?" – kényelmetlen kérdéseink ismét felkavarták a kedélyeket, amint az is, hogy Tikosi úgy emlékezett, „mondtam maguknak, hogy a telephelyen van" választ adta korábban. Ilyen, el nem hangzott válaszra sajnos nem emlékezhettünk.
Ugyanakkor az igazgató ismételten elmagyarázta az alkotás lebontásának már jól ismert miértjét. „Mivel a rendezés során az egész földet át kellett forgatni, s a magassága miatt nagyon ingoványos (ingatag – szerk. megj.) volt. Féltünk, hogyha eldől, akkor valakit odaüt, s akkor a felelősség azé, aki a munkát kiadta. Amikor vették le én nem voltam jelen, s ki se adtam, hogy vegyék le".
„Azt, hogy ez a dolog mennyire értékes, nem anyagi, hanem eszmei szempontból nézve, nem tudom, de ha veszélyesebb, mint amennyire értékes, akkor kinek a feladata eldönteni, hogy mi legyen vele? És egyáltalán még ez az alkotás, ami most itt van, ugyanaz-e, ami az eredeti volt?" – tette fel kérdéseit Jakab, aki munkája miatt nem várta meg a terepszemle végét és elköszönt. „Leszedődött, ide kihozódott. Itt van, meg lehet nézni" – mutatott a földön fekvő, nem éppen szívderítő látványt nyújtó szék-elemekre Tikosi.
„90 százalékban megvan minden. El van korhadva az alja, a teteje. Az első lábaiból volt kivágva csak, azt lehet pótolni, a többi sértetlen. A hosszú elemeken és az összekötőkön van a lényeg, azok megvannak. Azok az elemek, amik hiányoznak vagy el voltak vágva, pótolhatók. Itt a műhelyben újat lehet csinálni, ugyanabban a méretben. Van fénykép róla, pont olyat lehet csinálni, mint amilyen volt a régi. Vissza lehet ezt állítani, csak egyszer döntse el a bizottság, hogy hová. Nem én döntöm ezt el. Ennyit erről a témáról." – zárta rövidre mondanivalóját Tikosi és munkahelyi feladataira hivatkozva sietősen távozott.
Ezzel a kérésünkre bennünket elkísérő Kubanek László és ifj. Maszelka János a visszaállítás szempontjából igen hasznos és figyelemre méltó véleményét sajnos ismét csak magunk hallgattuk meg. Meglátásuk, a szék-elemek alapos mustrája után az volt, hogy mivel az alkotás elemeinek több mint 50 százaléka épségben megmaradt, az eredeti Székely szék megfelelő szakértelemmel restaurálható. A hiányzó elemeket az archív fotók alapján méretarányosan lehet pótolni, a visszaállítása előtt legfontosabb az eredeti darabok konzerválása, egyébként a már látható romlás folyamatát nem lehet megállítani. Ez a tartósítás szakértelmet és elég jelentős anyagi ráfordítást is igényel. Ugyanakkor a technológiai műveletek sorrendjének betartása is elengedhetetlen.
„Gyakori népi eljárás, hogy a székely kapukat transzformátor olajjal vagy pakurával kenik át – ez téves és értelmetlen. Véleményem szerint egy 7-8 százalékos paraloid B72 nitrohígítós oldatába kéne tenni az egészet, hagyni, hogy azt alaposan, teljes keresztmetszetében magába szívja a fa. Ez egy szükséges, de költséges megoldás, mivel a vegyszer nem olcsó és az átitatáshoz elég nagy mennyiségre van szükség. Ennek a megoldásnak azonban nem kedvez az, ha az elemeket kiteszik az időjárás szeszélyének, a nedves fába a konzerváló anyag nem tud behatolni. Ezért lenne tanácsos télire egy belső, száraz térben elhelyezni a most szabad ég alatt levő elemeket" – fogalmazott Maszelka.
„A helyreállítás szerintem a város dolga és feltétlenül szakemberre kell bízni. Szó nem lehet arról, hogy János bácsi, aki ács, megcsinálja, mert ő már ilyet csinált. Meg kell keresni a megfelelő szakembert, egy szobrászt, restaurátort, be kell vonni a helyreállításba a múzeumot" – tette hozzá Kubanek. Szerinte a Székely széket mindenképpen oda kell visszaállítani, ahol volt "hiszen ez egy land-art alkotás, ami nem véletlen, hogy éppen természetes környezetben volt felállítva".
Kubanek szerint kár, hogy „perpatvar" és nem termékeny vita alakult ki az ügy kapcsán, hiszen mint mondta: a vélemények ütköztetése lehetőséget ad a nagy tévedések elkerülésére. Hozzátette: „a Gubis-szék kapcsán kialakult érték-nem érték vita nonszensz. A műalkotások esetében az igazi választ majd az utókor adja meg."
Kubanek véleményéhez hozzátesszük: a mi feladatunk pedig az, hogy az egyes műalkotások megbecsülésével erre az értékítéletre az utánunk jövő nemzedéknek lehetőséget adjunk. A Székely szék ügyét felkarolók segítségével megszületett cikksorozatunkkal, úgy érezzük, ezen becsületbeli kötelességünknek eleget tettünk.