A belvárosi református templom fekete ruhás közméltóságokkal, a szenátor volt és jelenlegi kollégáival, magyarországi, illetve romániai politikusokkal telt meg. Tiszteletét tette többek közt az első padban helyet foglaló Szili Katalin, és Antal Lóránt, lehetséges szenátor-utóddal fogot kezet az utcán a volt belügyminiszter, a rendszerváltás utáni román politika Verestóyhoz hasonlóan nagy öregjének számító Vasile Blaga.

A gyászmenetben találkozhattunk Viorel Hrebenciuc-kal. Klaus Iohannis államelnök koszorúját Adrian Muraru hozta, és itt volt még Bogdan Olteanu, Claudiu Manda, valamint számos diplomata, köztük Jordánia nagykövetségének képviselete, Verestóy ugyanis a Jordániával való nemzetközi kapcsolatokért felelős parlamenti csoport tagja volt.

Az utcán az eső ellenére is kisebb tömeg gyűlt össze a végtisztességet tevő választópolgárokból, pályatársak és ellenfelek is megjelentek a végső búcsún.

Családja, fia és felesége, menye, valamint testvére és annak hozzátartozói fogadták a részvétnyilvánítást, míg az RMDSZ egykori és jelenlegi választott köztisztviselői díszőrséget álltak a koporsó mellett. A temetési szertartás előtti percekben a ravatalnál régi pályatársai, Markó Béla, Frunda György, Borbély László és Kelemen Hunor álltak.

„Úszik a koporsó, zene a vitorla"

A szertartás előtt Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben versét hallhattuk Pál Boglárka, a Tamási Áron Gimnázium diákjának tolmácsolásában, majd kezdetét vette az istentisztelet.

Az egyházi beszédet Kántor Csaba, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese mondta, aki Pál apostol korinthusiakhoz írt levelének 54, 55 és 57. verseire építette beszédét, mellyel emlékeztette az egybegyűlteket arra, hogy az embernek nem csak földi, hanem örökélete is van. Azt azonban hogy az istentől kapott 60-70-80 földi évünket, melynek nagy része fáradsággal, nehézséggel és küzdéssel telik, hogyan töltjük, mire szánjuk, tőlünk is függ. A szenátor, aki tősgyökeres székelyudvarhelyi családból származott és felmenői közt református püspök is volt, életét a közösségre áldozta – hangoztatta a tiszteletes.

A szertartást a Legato Egyesület kórusa tette emelkedettebbé Kodály Zoltán Stabat mater című művének előadásával.

Ha át kellett bújni a tű fokán

Majd a pályatársak búcsúbeszéde következett. Elsőként Markó Béla szavait hallhattuk, aki elmondta, Verestóy Attila a legrégebbi kollégája volt, „padtársak voltunk úgymond a szenátusban". Amikor Verestóy György, a szenátor őse volt a püspök, mást jelentett a Tündérkert, mint napjainkban, de hasonlóságok azért voltak. Kelet és nyugat között kellett lavírozni, tárgyalásokat folytatni Bethlen Gábor Erdélyében is – emelte a nagy fejedelem szintjére Verestóyt Markó utalva arra, hogy a szenátor tárgyalási képességeit még ellenfelei is elismerték.

Verestóy sosem hagyta cserben a szövetséget, sosem jött vissza a kapott feladat után félóra múlva mindenféle kifogásokkal, hanem tűzön-vízen keresztülvitte azt, ha a tű fokán kellett átbújni, akkor átbújt – mesélt a volt elnök az elhunyt parlamenti teljesítményéről.

Hozzátette, lelkes és nyugtalan székelyként Verestóy mindig, a legnehezebb helyzetekben is átlátott a bonyodalmakon és tudta, mit kell tenni. Azt is tudta, ahhoz, hogy a tárgyalásokon valamit elérjen, a politikai ellenfél nyelvezetét érteni kell.

„Sok árulózást le kellett nyelniük" azoknak, akik kitartóan hittek a magyar-román párbeszédben, a méltányos egymás mellett élésben – hangoztatta Markó, majd megrázta a vészcsengőt.

Arra figyelmeztetett, omladozik a demokrácia, és egyre többen vitáznak már az égben az RMDSZ-alapító értelmiségiek és politikusok közül, akiknek még vigyáznia kellene a mai nemzedék munkáját azért, hogy ne ismétlődhessen meg a történelem.

Az RMDSZ volt elnöke legrégibb politikustársa ravatalánál mintegy megvonta a szövetség eddigi 30 évének mérlegét is. „Utólag talán az is könnyűnek látszik, ami a maga idején minden energiánkat és képességünket igénybe vette" – mondta.

– Nélküle kevesebbek lennénk jogok és intézmények tekintetében. Szerepet vállalt 1998-99-ben az anyanyelvi oktatás törvényes kereteinek megváltoztatásában, majd 2011-ben is. Nem sikerült mindent megoldanunk, de mindent megtettünk, amit lehetett, és ezt az érdemet senki sem veheti el tőle – hangoztatta Markó, majd a püspök-ős soraival zárta beszédét.

Nem tudott lassítani

Kelemen Hunor, jelenlegi RMDSZ elnök szintén a szenátor megbízhatóságát és kitartását emelte ki. Több ember életét élte le 64 év alatt, mondta. Verestóy frontálisan állt szembe minden kihívással, és kémikusként mindig tudta a helyes arányt.

Azt gondolta, Székelyföld jövője két pilléren, a gazdasági felemelkedésen, illetve az identitásőrző intézmények létén alapszik, és mindkét pillérért tett is. Utolsó hónapjaiban is beruházásokat akart hozni Udvarhelyre, a helyi kézilabdacsapatnak harcolt ki pénzt. Tudta, nem hős áldozatokra, hanem bölcs harcosokra van szükség.

Kelemen említette, hogy Verestóynak a fiatalok között beceneve „az öreg" volt. Amikor először meghallotta, a dühtől elvörösödött, majd miután lenyugodott, kijelentette, ez nagy kiváltság, ezt ki kell érdemelni.

Az RMDSZ elnökének akkor csuklott el a hangja, amikor a politikus családjára terelődött a szó. Hogy a közösségre szánt időt, amit a közéleti ember a családjától külön tölt, nem lehet visszahozni, csak szeretettel kompenzálni.

2016-ban arra biztatták, ne induljon többé a választásokon, akkor azt ígérte, a mandátum felénél átadja a helyét az utána következőnek – árulta el Kelemen Hunor.

Nem viszonyult a jövőhöz, hanem előidézte azt

Bíró Barna Botond, az Udvarhelyszéki RMDSZ ügyvezető elnöke a szavak mestere és a tettek embereként méltatta a néhai szenátort, aki nem várta, mit hoz a jövő, hanem előidézte azt, és akinek Bethlen Gábor szavai voltak a mottója: „Nem lehet mindent megtenni, amit kell, de mindent meg kell tenni, amit lehet”.

Szerinte még nagy szükség lett volna a szenátor biztonságot jelentő személyére, tapasztalatára és tudására. Az ügyvezető elnök is megemlítette a szenátor halálával válságba került kézilabdacsapatot, valamint azt, hogy Udvarhelyszéken talán nincs település, amelynek megvalósításainak legalább egyike ne volna a szenátor nevéhez köthető.

A temetőben könnyek közt búcsúzott mentorától, és fogott kezet Markó Bélával.

A beszédek után a 90. zsoltár eléneklésével fejeződött be a templomi szertartás, hogy aztán elinduljon a gyászmenet a lezárt Bethlen Gábor utcán át a belvárosi református temetőbe.

A szenátort a ravatalozóval szemben nyugvó ősei, Verestóy Dániel és Vass Katalin, valamint Verestóy Lajos és Burszán Margit sírjában helyezték örök nyugalomra. Mivel Verestóy Attila tartalékos ezredesi rangot viselt, koporsója sírba helyezésekor a 385-ös számú Hunyadi János Tüzérségi Zászlóalj tagjai adták le a magasrangú katonai díszfokozattal rendelkezőknek kijáró három tiszteletlövést.