Eleve abszurdnak, rasszista-gyanúsnak tűnt, hogy egy olyan csapat tart beszélgetést a roma-magyar együttélésről, amelynek többsége az elmúlt években-hónapokban arról vált híressé, hogy történetesen cigánynak született emberek bűncselekményeit próbálja a nyilvánosság és a jog útján megfékezni és megtorolni. Kíváncsi voltam, hányadik percben hangzik el a cigánybűnözés szó, és nem kellett három percnél többet várni.

Innentől már tiszta volt, hogy a Szőke László, Gálfi Árpád és Z. Nagy István triumvirátus (a negyedik meghívott, Bokor Botond fenyédi polgármester beteget jelentett) beszélgetését a székelyföldi alvilág roma tagjaival való konfliktusa fogja uralni. A beszélgetés ehhez képest meglepően politikailag korrekt módon zajlott, amihez lehetett köze annak is, hogy a Termés utcaiakból és a velük szimpatizálókból álló közönségben ott volt az őket képviselő ügyvéd, Marosi György is.

Nem hinném, hogy kizárólag a meghívottak hibája lenne, hogy egyoldalúra sikerült az előadás és a valódi párbeszéd a meghirdetett téma kapcsán elmaradt, ezt abból következtetem, amit később Sándor Krisztina mondott.

Szerencsére jelen volt a felvidéki Pátria Rádió munkatársa, Vasik János, aki már vezetett roma kérdésekkel kapcsolatos beszélgetést, és sikerült ellensúlyoznia a bűnözéssel kapcsolatos diskurzust. A párbeszéd elmaradásához azonban nagyban hozzájárult a moderátor Z. Nagy is, aki bejelentette az elején, szerettek volna meghívni egy romaszakértőt is, de akit megkérdeztek, hogy eljönne-e, felháborodott a cigánybűnözés szóösszetételen, és távol maradt.

Z. Nagy kifejtette, olyan kényes kérdésről beszélünk, amelyet nem igazán tudunk kezelni évszázadok óta, és épp olyan kényesek, mint a Charlie Hebdo-ügy, vagy a szivárványos kérdések. Európa nincs felkészülve, hogy a menekültkérdést rendezze – ez nem csoda, hiszen a cigánykérdést sem tudta kezelni. Hogy alátámassza a kérdés súlyosságát, demográfiai adatokat sorol, megtudjuk, hogy Magyarországon hivatalosan 196 ezer roma van, a társadalomkutatók felmérései alapján létszámuk akár 500-700 ezer is lehet. Arra nem tért ki, hogy szerinte ez túl sok, vagy túl kevés. Többféle vetületből kellene megközelíteni a témát, demográfiai, szociális, kulturális szempontból is meg kellene vizsgálni az együttélés lehetőségeit, de ez nem sikerült.

Erő, izom, bűnözővért iszom!

Szőke Lászlót úgy mutatja be a moderátor, mint az a "székelyudvarhelyi származású újságíró, aki először találkozott a '90-es években bűnözés fogalmával", a fekete-feher.info blog működtetője. Szőke elmondta, hogy véletlenszerűen találkozott a témával, ugyanis egy ártatlan énblogot akart működtetni, amelyre egyszercsak feltöltött egy, a maffiózókról szóló szavazást. Abból, hogy a szavazógép kapcsán megfenyegették, azt a következtetést szűrte le, hogy a székelyudvarhelyi társadalomban valami nagyon meg van bomolva.

Ahogy egyre több ügyet hozott nyilvánosságra, úgy fogyatkozott a bűncselekmények száma. Nem tartja magát cigányszakértőnek, csak egy olyan, most már a bűnügyi újságírással is kacsintó viszonyban levő újságírónak, aki több, cigány nemzetiségűek által elkövetett bűntényt is nyilvánosságra hozott. Szerinte nem az etnikai hovatartozástól függ az, hogy valaki bűnöző-e vagy sem. A nemcigányok esetében pontosan úgy létezik a bűnözés, mint a cigányokéban: a hálózatokban sokszor a fonal másik végén egy nem cigány banda, magyar, román vagy más nemzetiségű áll.

Nem valamiféle küldetéstudat, áldozat vezérli – mondta a Magyar Nemzet újságírója, hozzátéve, hogy ő szakmailag is nagyon sokat profitál ezekből az ügyekből.

A vulgáris nyelvhasználat tudatos részéről, szerinte azon a nyelven kell beszélni, amelyet az alvilági személyek használnak, az erő nyelvén. Nem szabad félelmet mutatni, mert épp ebben, a megfélemlítésben és az erőfitogtatásban rejlik a legnagyobb erejük. A nyilvánosság és a jogi eljárás következetes végigjárása az, ami a bűnözőket, akár cigányok, akár nem, félre állíthatja.

Példaként a Pui családot hozta fel, akik az ügyeik nyilvános kiteregetése és a bírósági eljárások után megérezték az idők szelét, és megtanulták, hol a helyük. A kezdeti fenyegetés után már ők maguk hívják fel Szőke Lászlót, hogy pontosítsanak egy-egy velük kapcsolatos témában, és azt mondják, „ha hülyeséget csinálok, nyugodtan írd meg". A nyilvánosság önmagában nem megoldás, kellenek hozzá a hatósági eljárások is – mondta Szőke.

A helyi maffiaszakértő az udvarhelyi főügyészt is kiemelte, hogy nagyon hasonló (ál) érvekkel próbálja meg lezárni az ügyeket, és már az is kezd körülvonalazódni, hogy kik a rendőrségen azok, akik szeretik lebeszélni az embereket a feljelentésről. A főügyész nyugdíjba akar menni hamarosan, és addig meg akarja úszni a lebukást, de Szőke nem hagyja, mert többek közt az ő ügye is nála van.

Közösen a Gábor-terror ellen

Gálfi Árpád egy közösség képviselőjeként került konfliktusba egy olyan roma családdal, aki nagyon rányomta a bélyegét erőszakos cselekedeteivel a bethlenfalviak életére. Amióta 2010-ben odaköltöztek, nincs nyugta a szomszédságnak az erőszakos cselekedetek, lopások miatt. Gálfi a közösség élére állt, és elérte azt, hogy következetesen fellépnek az egyetlen lehetséges úton, a jog útján a bűnelkövetők ellen. Addig, ha fel is jelentette valaki őket, a fenyegetések, a félelem miatt hamarosan visszavonta.

Nagyon fontos lenne a hatóságok támogatása mind a városvezetés, – mind a rendőrség, mind az igazságszolgáltatás részéről – hiszen sokszor az előbbi két intézményben akadnak el a folyamatok. Előfordul, hogy a rendőrségen beszélik le a feljelentőt arról, hogy panaszt tegyen, vagy az ügyészségen zárják le az ügyet valamilyen mondvacsinált indokkal. Például bizonyítékok hiányában ejtettek rengeteg feljelentést, ezért magán detektívcsoportot fogadott a közösség, és így 13 feljelentésből 8-at érvényesnek ítéltek, a többi 5-öt pedig elévülés miatt utasították el.

A városvezetés részéről az anyagi és erkölcsi támogatás lenne fontos, hiszen a bírósági eljárások jelentős pénzösszegbe kerülnek. Az udvarhelyi polgármester 2000 lejt ajánlott fel kizárólag a Gálfi Árpád által elindított ügyek támogatására, amit az önkormányzati képviselő elutasított. A közösség támogatását arra hivatkozva, hogy magánszemélyeket nem finanszírozhat, elutasította a polgármester – mondta Gálfi.

A tanácsos szerint a romákkal kapcsolatos negatív előítéletek legyőzésében sokat segítene, hogy ha ők maguk is kiközösítenék a bűncselekmények elkövetőit. Szerencsés eset a bethlenfalvi olyan szempontból, hogy a terrorizált roma szomszédok is csatlakoztak a Gábor család rémtetteinek megakadályozására létrejött csoporthoz, így nem lehet diszkriminációs, etnikumközi konfliktussá minősíteni az ügyeket. A közösség kohézióját egyébként a lakossági fórumok alakították ki, és ma már akár 200-300 ember is mozgósítható perceken belül, ha valaki a csapatból veszélyben van – mondta Gálfi.

Magyar cigányok kellenek

Vasik János, témában jártas rovatvezető, olyan vidékről érkezett, ahol jelentős a roma közösségek lélekszáma. A felvidéki Rozsnyóhoz közeli Krasznahorkaváralján a romák és a magyarok száma nagyjából egyenlő. A Pátria Rádió munkatársa szerint konfliktusok ott is vannak, az uzsora és a strichelés jelensége azonban főként a roma közösségen belül van, amibe a hatóságok nem akarnak beleavatkozni, de nem a nemzetiségek közötti feszültség határozza meg a hétköznapokat. Bűnözés szempontjából a „fehér maffia" a veszélyesebb, amelyet magyarok és szlovákok alkotnak.

A romaellenesség fő szítója Besztercebánya kerületben Marian Kotleba szélsőséges nacionalista politikus, aki néhány éve még a Kossuth-szobrot köpködte és le akarta dönteni, most a cigányok kerültek a célkeresztjébe. A probléma az, hogy a magyarok hamar elfelejtették, hogy nemrég még a magyar közösséget támadta a kerület elnöke, és sokan csatlakoztak a párthoz.

Nem megoldás az, hogy többezres közösségeket telepítsenek ki. Az egymás mellett, együtt élés a lehetséges jövőkép. Agócs Gergőt idézi, amikor azt mondja, hogy nem biztos, erőltetni kell a romák integrációját, a romák és a magyarok évszázadok óta egymás mellett élnek, időnként vannak konfliktusok, de jól kiegészítik egymást. A cigányok a paraszti társadalomban olyan mesterségeket űznek, amelyekre a magyar lakosságnak szüksége van. Akkor létezik romakérdés, ha azt csinálunk belőle.

Annyira különbözők nem vagyunk.

A szociálisan hátrányos helyzet ledolgozását az oktatáson keresztül lehet megvalósítani, a hatóságok a gyűlöletkeltés helyett hatékonyabban kellene, hogy fellépjenek a családvédelem témakörben, akár európai uniós alapokból lehetőséget kell teremteni arra, hogy kitörjenek a szegénységből. Hiszen az átlag romának is ugyanaz a célja, a vágya, mint az átlag nem romának: biztonságban és jólétben nevelhesse fel a gyermekeit, legyen három szoba, állás, autó és a gyerekek tudjanak iskolába járni, tudjon nyaralni menni stb. A felvidéki helységben romák is elzavarták maguk közül a rendbontó családot. A zűrös családok, egyének esetében a problémák jelentős részét el lehetett volna csípni rögtön az elején, az iskolákban kellett volna fellépnie családvédelemnek a lógós „kölkek"-kel szemben.

A rendőrségnek és az államigazgatásnak nem kellene legyintenie a kisebb bűncselekményekre.

Szlovákiában az jelenti a legnagyobb veszélyt, hogy egyre több roma hagyja el anyanyelvét, kultúráját és használja váltónyelvként a szlovákot a magyar helyett, így többek között magyar nyelvű tan- és identitásápoló intézmények szűnhetnek meg.

Sándor Krisztina: a cigányok többsége rendszeresen lop

Amikor már majdnem lenyugodtam, hogy nem lesz itt hátborzongató cigányozás és előítélet-turbózás, megszólalt Sándor Krisztina EMNT ügyvezető elnök, Tusványos politikai programkoordinátora, aki nem volt ilyen kíméletes a cigányokkal. Szerinte ez az egyik legfontosabb téma a táborban. Erdővidéken és Udvarhelyszéken különösen kényes kérdés a cigány-magyar együttélés, és ezzel elkezdődött a szaloncigányozás a részéről. Személyes történettel is jött, olyan roma csalókról beszélt, akik Udvarhelyszéken az idős emberek régiségszámba menő tárgyait, a hagyományos székely relikviákat nagyon olcsón megveszik az idős emberektől. Az ő nagyapja is 100-200 lejért szabadult meg két almáriumtól, amelyet Krisztinának vissza kellett vásárolnia. Meg olyan cigányasszonyok vannak, akik segítségüket ajánlják fel, majd kihasználják az idős parasztembereket.

Vidéken fokozottan érvényes az, hogy a polgármesteri hivatalok, a rendőrség megpróbálják lebeszélni a falusiakat a feljelentésről a tyúklopásos esetekben. „Udvarhelyszéken és Erdővidéken, ahol gyarapodóban van a cigány közösség, és sajnos a többségük szociális segélyből él és rendszeresített módon jelen vannak a kisebb-nagyobb lopások a közösségben, elviszik a hagyományos értékeinket a padládától az almáriumig, és jó esetben adnak egy 100-ast, 200-ast az idős bácsinak, és működik a hálózat" – mondja Sándor.

„Egy másik nagyon fontos probléma, hogy hogyan győzöd meg azt a fiatal családot, aki a faluban él, és úgy dönt, hogy szeptembertől beviszi a gyermekeit városba, mert egyre több cigány gyermek van az osztályban, és nem szeretné, ha olyan típusú beszédmóddal, viselkedéssel találná szembe magát a gyereke. És órákat, estéket, hétvégéket töltünk el ezekről a kérdésekről beszélgetve, és ez egy nagy veszély a falvainkra nézve. Beleértve azt is, hogy szépen tudunk beszélgetni a vidékfejlesztési tervekről, és vannak lehetőségek, de ezzel a típusú veszéllyel számolni kell, és úgy érzem, hogy nagyon sok mindent elhallgatunk, és a politikai korrekt beszédmód is többnyire gátol abban, hogy erről őszintén tudjunk beszélni, anélkül, hogy sztereotípiákat erősítsünk fel. (...) Annak nagy értelme nincs, hogy fejlesszük a falvainkat és a csűrön túli részről elhordják azt, amit esetleg oda szeretnénk értékként felgyűjteni nemcsak a magunk szórakoztatására – nyilván" – mondta el a roma-magyar együttélésről a véleményét Sándor Krisztina.

Lehet, hogy nem hallotta az előadást?