A kadicsfalvi gyilkosság óta eltelt egy hónapban rengeteg találgatás, megerősített vagy meg nem erősített információ látott napvilágot.

Dósa Zoltán pszichológust, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem székelyudvarhelyi kihelyezett tagozatának docensét kérdeztük arról, hogy van-e lelke a gyilkosnak, és ha van, milyen, hogy könnyebben felismerhessük a környezetünkben élő késfenőket.

Mi lehet a pszichológiai háttere egy ilyen gyilkosságnak? Mi az, ami ilyen esetben elpattintja a húrt?

Ha arra a pillanatra gondolunk, mikor a gyilkosság gondolata megfordult a fejében, akkor nagyon konkrétan felvetődik a tervezettség kérdése.

Ha előre tervezett volt, akkor felmerül a súlyos pszichopátia gyanúja. Ha hirtelen felindulásból tette, akkor ez volt a visszautasítás nyomán kialakult frusztrációra adott primitív válasza.

Laikus emberben is ez az egész úgy csapódik le, hogy nem normális, amit tett – teljességgel nem normális és döbbenetes. Az, hogy ezt pszichológiailag hová fogják besorolni, hogy beszámítható volt-e, szerintem többnyire az előre kiterveltség fonalán fog eldőlni.

Ebben az esetben szerintem az történhetett, hogy volt egy tervezettség a dologban, viszont a forgatókönyv nem úgy zajlott, ahogy a támadó elképzelte. A frusztráció miatt – mert arról tudomásunk van, hogy az áldozat ellenállt, és védekezett – elborult az agya, elveszítette az önkontrollját.

Tudni kell, hogy ezek az emberek alapjáraton is nagyon nehezen tűrik a csalódottságot, a sikertelenséget. Nem muszáj valakinek diagnosztizált pszichopatának lennie ahhoz, hogy pszichopátiás tüneteket mutasson.

Tehát egy teljesen normális embernek is elborulhat az agya, ha olyan helyzetbe kerül?

Igen. Vannak álcázott őrültek, akik közöttünk élnek és életvitelükben normálisnak tűnnek. Ez az eset erre tipikus – egy kisvárosban csendesen, lapkihordóként él, éli a szervezettnek tűnő életét, de közben egy más szálon ördögi terveket sző.

Az egész eset kapcsán nem tudom elhatárolni attól, hogy milyen köröknek és szervezeteknek volt a tagja az illető – ahol ez a fekete-fehér gondolkodás az abszolút érvényes, a vagy így-vagy úgy.

Higgadtabb emberek számára teljesen természetes, hogy ha van egy vélemény, akkor azt vagy elfogadom, vagy nem, érvelek érte vagy ellene, viszont nem lépek fel támadólag azokkal szemben, akik nem úgy gondolkodnak, mint én.

Jellemző, hogy a zárt és szélsőséges gondolkodású embereknek, ha valami nem jön össze, valaki akadályozza őket, sosem magukban keresik a hibát, hanem mindig másokban.

Ha például a nők utasítják vissza, akkor a nők a libák, kivétel nélkül mind kurvák, és hasonló beteges általánosításokra és előítéletekre épülő világba rendezkednek be, azaz képtelenek saját esetlenségüket belátni és felvállalni. A lekicsinylés, a megvetés azért bizonyul hatékony védekezési mechanizmusnak, mert ha a másikat értéktelenné teszi, akkor védi és igazolja önmagát.

Amikor megtörténik egy ilyen eset, jön egy fázis, amikor az ember rájön, hogy mit tett, jön a megbánás. Mi az a folyamat, ami ilyenkor lezajlik?

Ennél az esetnél nem vagyok biztos benne, hogy megtörtént. Elképzelhető, hogy nem, elképzelhető, hogy megtörténik. Ha valóban pszichopátiás eset volt, akkor a megbánás elmarad. Ezek az emberek sosem másokat féltenek, csak önmagukat, még akkor is, ha esztelenül cselekednek. Nagyon egyszerűen jellemezve nem szeretnek, nem szoronganak, és nem tanulnak. Nem tanulnak a korábbi tapasztalataikból.

És ha mégis megbánást tanúsít?

Tudjuk, nagyon kegyetlenül járt el – információink szerint visszament a tett helyszínére és akkor égette el a holttestet, gyakorlatilag meggyalázta. Ez megint súlyos antiszociális cselekedet.

A halottal így bánni – teljesen megdöbbentő. Egy jóérzésű emberben ez borzalmas viszolygást kelt.

Ilyen értelemben megbánásról nincsen szó, inkább arról, hogy eltüntetni a nyomokat. Menteni akarta a saját bőrét, nem azt, hogy valamilyen módon felelősséget vállaljon.

Ezeknek az embereknek igen sérülékeny a féltett egójuk, ezért óriási energiákat képesek mozgósítani arra, hogy szilárd személyiségük látszatát megőrizzék. Nagyon jó álarcokat használnak.

És azért mondom, hogy veszélyesek ezek az emberek, mert nem kevesen élnek közöttünk, s egy jó intellektus mellett kellemes emberként is megélhetjük a társaságukat. Jó szervező, jó beszélgetőpartner, jól megjátssza azt, hogy szeret, hogy karitatív lélek, jól manipulál embereket – közben meg az ő célja, az ő kitervelt élete egy egészen más, önző és gonosz szálon fut, amiben másoknak csak annyi szerepük van, mint egyszerű tárgyaknak.