A szülő lót-fut egész nap, minden kütyüt megvesz a gyerekének, csak épp arra nem figyel, mit szeretne valójában. A terápiára szoruló gyerekek kilencven százalékának ez az érzelmi hiány okozza a problémáját – fejtette ki Szalay Zsuzsanna pszichológus, pszichodráma asszisztens az Erdélyi Életvédők Egyesülete által megtartott Lelki Egészség Napon.

A Székelyudvarhelyen 2013 óta évente megtartandó rendezvény célja, hogy felhívja a figyelmet a lelki élet rendezettségének fontosságára, és bemutassa a lélek-test-egyén-közösség közt rejlő kapcsolatokat. Az idei, a Bocskai István Közösségi Házban megtartott előadássorozaton pszichológus és családterapeuta vizsgálta a családi élet különböző vetületeit, rámutatva arra, hogy még a szakembereknek is folyamatosan kell „edzeniük" a jó kapcsolatra.

A család a gyerekünk?

Szalay Zsuzsanna többek közt a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium pszichológusaként és a székelyudvarhelyi önkormányzat családsegítő szolgálatának munkatársaként szerzett tapasztalatot a családban, gyerekvállaláskor vagy a gyereknevelés során fellépő gondok terén.

Véleménye szerint válságban van a család intézménye. Évről évre csökken a házasságkötések száma és későbbre tolódik az időpontja, de a megkötött házasságok hatvan százaléka így is válással végződik. Ez természetesen a párok tagjait és a gyerekeket is válságba sodorja, noha egy kicsit több odafigyeléssel sok megoldhatatlannak hitt gond elkerülhető lenne.

A szakember szerint a családi élet ugyanúgy szakaszokból áll, ahogyan az ember élete is. Minden új életszakasznak megvan a maga krízise, hiszen a változás (házasságkötés, gyerekvállalás, óvoda- és iskolakezdés, serdülőkor stb.) előtt megszokott viselkedésminták már nem hatékonyak, de még nem alakultak ki az újak. Ez egy védtelen, sebezhető állapot, amelyben elég könnyen félre lehet csúszni, de megfelelő lelki támogatás mellett a szakasz végére kialakul egy bizalmi állapot, amely felkészíti az embert a következő szakaszba való átlépésre.

Ezért lenne fontos, hogy a pár egy szakaszt se ugorjon ki, hiszen a házasságkötés is ilyen új korszakot teremt az életükben. Ebben a szakaszban az összecsiszolódás, a hatékony kommunikáció, a kompromisszumkészség fejlesztése kap fontos szerepet, illetve a szülői szerepre való tudatos készülés.

A kommunikációs problémák, a kapcsolat elhanyagolása sokaknál abból ered, hogy úgy gondolják, a jó házasságnak magától kellene működnie. A mi kultúránkban nehéz megfogalmazni még a magunkkal és a másikkal szemben támasztott elvárásainkat is, ezért nem tudjuk egymásnak sem elmondani, mi fontos nekünk. A tudatosság és a kommunikáció hiánya különféle családi krízisekhez vezethet, amelyeket Szalay Zsuzsanna humoros ábrákon szemléltetett.

Láthattunk például családot, amelyet „anyós pajtás" mozgat, amelyben a gyerek tévéből és más kütyükből rakott piedesztálon áll, kapcsolat nélküli szülőket, akik közt a gyerekek úgy bolyonganak, mint hajósok a szigetek között, az egymást túlüvöltő, de a másikat meg nem hallgató párokat és apákat vagy anyákat diktátor-, illetve igáslószerepben.

A gyerek boldogság is, de...

A friss házas korszak után (vagy helyett) további krízist hoz a gyerek születése, amely még akkor is sokkolhatja a párt, ha tudatosan készült a fordulópontra. „Ha megszületik a gyerek, megszületik az anya és az apa" – fogalmazott a szakember, hozzátéve, nem ugyanolyan gyors a fejlődés a két szülő esetében.

Újabb viselkedésmintákat kell elsajátítani, új szokásokat kialakítani, és a párnak egymásra kell támaszkodnia, hiszen a kis jövevény 24 órás szolgálatot igényel. Szalay Zsuzsanna szerint vidékünkön még mindig tabutéma a gyerek születésekor jelentkező lelki válság, hiszen a társadalom azt várja el a szülőktől, hogy felhőtlenül boldogok legyenek. Így még csak meghallgatni sem hajlandók a fiatal szülőket, akiknél ez az érzés lelkifurdalással is párosul.

A párkapcsolatot komolyan próbára teszi ez az időszak: a nő szociális tere beszűkül, folyamatosan fáradt, ezért akár saját magát, akár nőiségét, akár a férfit is hanyagolja. A gyerek tulajdonképpen „befurakodik" a két szülő közé, ilyenkor a feladatokat meg kell tudni osztani, hogy a család életéből az apa se záródjon ki, és az anya is számíthasson az apára, megbeszélhesse vele érzéseit.

Az anya, mint istennő?

Az előadás egyik leghangsúlyosabb témája az a fordulat volt, amikor a szülés által nőiségében megerősített anya a bezártságból, a gyes után visszamegy dolgozni. A szakember szerint ebben az időszakban ugrásszerűen megnő a válások száma.

Először is, a nő előtt „kinyílik" a világ, nagyobb önbizalommal és erősebb nőies kisugárzással tér vissza a társadalomba, ezzel akár magára vonva a férfiak figyelmét. Másodsorban az apában bizonytalanságot kelthet, hogy az anya is visszatér a dolgozók, a kenyérkeresők csoportjába. Harmadrészt az anya-gyerek szimbiózis felbomlik, a gyerek az otthon után a világot is kezdi megismerni, s ez az anyának olykor fájdalmas lehet.

A gyógyulás a családon is múlik

Ahol Szalay Zsuzsanna befejezte az előadást, onnan folytatta Papp Adolf családterapeuta: a családi életnek az egyénre gyakorolt hatásáról beszélt, főként az egészség-betegség témakörét boncolgatva.

Statisztikai adatokkal alátámasztva kiemelte, hogy a krónikus betegségek sokkal stabilabbak azokban a családokban, amelyekben jól kezelik a konfliktusokat, és hogy a családban élők átlagéletkora magasabb, mint az egyedül élőké. Mindezek egyik magyarázata, hogy a család hatalmas örömforrás lehet.

Az elmúlt évtizedek kutatásai szerint az egyedül élő nők mortalitása 50, a magányos férfiaké 250 százalékkal magasabb a családban élőkénél. A házasságban élő, mellrákban szenvedő nők kétszer hosszabb ideig élnek a betegség után, mint a hajadonok – ismertette a szakember.

A család egy rendszer, a gyerekek benne alrendszerek – fogalmazott a szakember. Tapasztalatai szerint, ha egy családtag valamilyen betegség tünetét produkálja, az végigmegy a teljes családon: a tünetre mindenki reagál, attól függetlenül, hogy beszélnek-e a problémáról vagy sem.

A betegség hátterében sokszor valamilyen lelki probléma áll. Lehet például „felmentés" bizonyos kötelezettségek alól, és a felbomlóban lévő család összetartására tett kísérlet is: ha például a szülők sokat veszekednek, válni készülnek, vagy az egyik szülő sokat van távol, előfordul, hogy a gyerek megbetegszik, s ilyenkor a szülők összedolgoznak, a gyerek gyógyulására figyelnek.

A párkapcsolati problémákra először a nők reagálnak, például allergiás megbetegedésekkel, emésztőszervi gondokkal vagy migrénnel.

Foglalkozása: beteg

A betegségre való hagyatkozás lehet örökölt dolog is: ha valaki az egyik szülőtől azt látta, hogy a „foglalkozása" a betegség, amely révén az egész családot irányítani tudja, felnőttként segítő szindrómában szenvedhet vagy ő maga is továbbviszi a családi mintát, és eljátssza a beteget, amelyhez „megmentő" társat talál.

A szakember szerint vidékünkön még mindig élnek azok az évszázados beidegződések, hogy a beteg embernek nincs értéke, ezért sok családban nincs az embereknek „joga" betegnek lenni. Ez sokaknál ahhoz vezethet, hogy addig hajtják magukat, amíg összeomlanak.

Mindezek megelőzésében fontos szerepe van annak, hogy az ember érezze, szeretik. Ez a téma azonban a családterapeuta szerint bonyolultabb, mint gondolnánk, hiszen nem elég szeretni a másikat, azt meg kell tanulni hatékonyan a tudtára adni.

Az egyik kínaiul, a másik oroszul beszél

Sok pár ott hibázik, hogy úgy gondolja, a szeretet kifejezése majd megy magától, ezért nem is beszélnek róla, miközben nem azt adják a másiknak, amire vágyik. A párkapcsolat nem úgy működik, mint a lottózás, hogy egyszer megnyertük a főnyereményt, és az kitart életünk végéig – fogalmazott a családterapeuta. Szerinte mindannyiunknak van egy "szeretetkondérunk", amely ha tele van, minden megy magától – az ilyen családokban kevesebb a betegség is.

Sok párkapcsolatban épp az a gond, hogy ez a szeretettank nem tud feltöltődni. A mindennapok stresszhelyzeteiben lemerülünk, és nem úgy mutatjuk ki a szeretetünket, ahogy az a párunknak jó, vagy egyáltalán nincs kapcsolatunk vele.

Gary Chapman amerikai házassági tanácsadó 1992-ben publikálta az öt szeretetnyelvvel kapcsolatos kutatásait. Elmélete szerint mindenkinek van egy fő szeretetnyelve, s abból érzi leginkább, hogy szeretik.

A szeretetnyelvek:

 

Elismerő szavak: a dicséret sokak számára többet jelent a cselekedeteknél.
Minőségi idő: van, akinek a másik osztatlan figyelme, az egymásra figyeléssel töltött idő a legfontosabb, például egy beszélgetés vagy egy közös vacsora.
Ajándékozás: apró ajándékokkal, meglepetésekkel is kifejezhetjük a mindennapokban a szeretetünket. Nem számít az anyagi érték, egy kis édesség is elég lehet a boldogsághoz.
Szívességek: azok az apró szolgálatok, amelyekkel a másik életét megkönnyíthetjük, például mosogatás, főzés, bevásárlás.
Testi érintés: ölelés, hátba veregetés, kézfogás, simogatás – sokan ettől érzik igazán jól magukat. A gyerekeknek különösen fontos.

 

Papp Adolf ismertetett egy esetet, amikor egy önkéntes arra vállalkozott, hogy egy koraszülött osztályon naponta ölébe vegye a kisbabákat: a csecsemők elhalálozási rátája 50-ről 5 százalékra esett vissza az érintések hatására.

S mivel a negatív kapcsolat is jobb, mint a semmi, a magát elhanyagoltnak érző fél gyakran cirkusszal hívja fel magára a figyelmet. A sértő jelzéseknél viszont a fül becsukódik, ezért a veszekedés mondanivalóját a másik fél nem érti meg.

A hatékony megoldás az, ha a több szeretetet igénylő félnek van bátorsága kérni, a célozgatások és játszmázások helyett. Ha például egy nő azt mondja a párjának, hogy jó film megy a moziban, abból a férfi nem érti meg azt, hogy a nő moziba akar menni – fogalmazott Papp Adolf. Szerinte a férfiaknak töviről-hegyire el kell magyarázni, mire van szükség: mindez olyan, mintha az egyik fél kínai nyelvet beszélne, a másik oroszt. Meg kell szokni, gyakorolni kell, hogy szokássá váljon.

Elkövetjük a szüleink hibáit?

A legértékesebb örökség, amelyet a gyerekeinknek adhatunk, a jó párkapcsolati minta – vonta le a következtetést Papp Adolf, hozzátéve, a tapasztalat azt mutatja, hogy a lelki munkát, amit mi nem végzünk el, a gyerekeinknek kell végigkínlódniuk. Sok párkapcsolatban probléma, hogy olyan dolgokat kérnek egymástól, amellyel a szülők mulasztását próbálják helyrehozni.

A szülők hibás döntéseit sokszor a gyerekek is elkövetik, még ha látják is, hogy nem jó, amit tesznek – pusztán azért, mert azt a sémát már ismerik, és biztonságosabbnak érzik, mint egy újjal kísérletezni.

Épp ezért nehéz a „régi" házaspárok tíz- vagy húszéves beidegződéseit is kijavítani egy-egy terápián: sok gyakorlást igényel, hogy a sorozatosan felmerülő hibákra ne a megszokott, hatástalan vagy romboló taktikákkal válaszoljunk, hanem új, működő stratégiát dolgozzunk ki.

A szakember saját párkapcsolatát hozta fel példának: felesége is pszichológus, ennek ellenére nekik is meg kellett tanulniuk azt, hogyan szánjanak időt egymásra. Minden héten fenntartanak maguknak egy kis kettesben töltött időt, amikor a gyerekeket „lepasszolják", és a párkapcsolatukkal foglalkoznak, illetve azzal, amire nekik maguknak szükségük van.

A gyerekeknek is jobb, ha látják, hogy béke van a szülők közt – mondta el Papp Adolf, hozzátéve, az ő gyerekeik már odáig jutottak, hogy ha kezd feszült lenni a hangulat, ők javasolják a szülőknek, hogy töltsenek időt kettesben. Tapasztalatuk szerint már akár napi tíz perc is elég a lelki feltöltődéshez.