„Diáklány nyári munkát keres. Gyerekfelvigyázás, takarítás, bármilyen munka..." Ugye ismerős? Talán nem ő az egyedüli, aki akár apróhirdetés szelvények tömkelegét töltögeti és teszi be a hirdetők postaládájába, vagy tölti fel online azért, hogy egy kis plusz zsebpénzt keressen. Keressen, de mire? Diákként.

Nem érzem helyesnek leszűkíteni a kört csak a diákokra, azon belül is csak középiskolásokra, ugyanis ha körülnézünk, kérdezősködünk, temérdek fiatal rohangászik akár a városban, akár Erdély-szerte azért, hogy állást találjon. Nem ártana azonban tisztázni előbb, hogy mégis mit jelent a diákmunka fogalma.

Ha egy kicsit beleássuk magunkat a román munkaügyi törvénybe, akkor ott rábukkanhatunk a diákok, illetve egyetemisták alkalmazására vonatkozó szabályokra. Szezonmunkára diákot csakis vakációban (és maximum 60 napra) alkalmazhatnak. Ami a korhatárokat illeti, a törvény szerint egy fizikai személy 16 éves korára válik igazán munkaképessé, de leghamarabb 15 éves kortól lehet dolgozni, azt viszont csakis egy munkaügyi szerződés, valamint szülői beleegyezés feltételével.

Az igazán nehéz, vagy veszélyes munkára csak 18 éven felüliek alkalmazhatóak. Ami a munkaidőt illeti, a 18 éven aluliak maximum napi hat órát (azaz heti harmincat) dolgozhatnak, a „felnőttebbje" pedig megengedheti magának a heti 40 (maximum 48) órát is, azaz a napi bűvös nyolc órát.

Szóba került tehát a szezonmunka, ami az iskolai szünidőkben való munkavállalást jelenti, de gyakoriak a bedolgozások, házimunkában való segédkezések (legszerencsésebbeknél helyben, családban) stb. Aztán ott vannak az egyetemisták, akiknél gyakori munkának tekinthető a fesztiválozás, nyári szabadegyetem, diáktáborozás is, s ezt nem is kell tovább magyarázni, ugyanis recepciónál, információs pultnál, vagy akár a sörcsap mögött, de már komolyabb szervezőként is megtalálhatjuk őket. Egyetemistáknál szóba jönnek a szakmai gyakorlatok (Anno hogyan is mondták szüleink? Inasévek?), ami azonban most nem igazán tartozik az általunk boncolgatott diákmeló-típushoz.

Másféle munka az önkéntesség, melyre, nem meglepően, másfajta szabályok vonatkoznak (s ha már az önkéntesség évét írjuk, akkor szinte reflex-szerűen, mindenhol felmerül a téma). Az önkéntes munka nem csak a Vöröskeresztnél betöltött segélyszolgálatot jelenti, sem azt, hogy elmegyünk Szomáliába éhezni, és ez az, amit a legtöbben félreértenek.

A fiatalságnak ma már számtalan lehetősége van önkéntes munkát kipróbálni, s hogyha elkezdi valaki élvezni azt, amit csinál, azt is elfelejti, hogy jobb lenne vele pénzt keresni s talán a későbbiekben nagyobb hasznára válik a tapasztalat, mint gondolná. Nem kötelező az EVS-el (European Voluntary Service) elutaznunk szállás, étel és zsebpénz ellenében egy másik országba, elég, ha belépünk egy helyi ifjúsági szervezethez, diáktanácshoz, vagy akár alapítványhoz, és még sorolhatnánk az önkéntesség színes palettáját, amit egy ilyen kisvárosban is fel lehet lelni.

Ha már szóba került a tapasztalat, az élmény és társai, na meg nem utolsó sorban külföld is, itt van a pénzen kívül a következő ok, amiért egy fiatal munkát vállalna. Nem egy helyen hívják fel a figyelmünket azonban, hogy a külföldi munka (mely legtöbb esetben Angliában, vagy az Egyesült Államokban kerül – nem meglepően, az angol nyelvtudás miatt) nem tesz milliomossá (a túl sok költség miatt), de annál nagyobb profitot jelenthet a munkatapasztalat és a nyelvtudás.

Amennyiben Európában maradnánk, az Unió EURES portálja igazíthat útba bennünket, ha pedig egy amerikai gyerektáborba vágyunk (de lehetünk pincérek, recepciósak, házvezetők, de még szakácsok is), akkor a CCUSA román közvetítői oldalára érdemes ellátogatni. Ezek a melók azonban túlnyomórészt egyetemistáknak szólnak.

Diákmeló, szezonmunka... hívhatjuk akárhogy, manapság a diákok egy része a nyári „hawaiikodást" egyre gyakrabban kész feladni, amennyiben kap egy valamire való állást a nyári szünet idejére. Vagy éppen az exkluzív lazulásra kell pénz? A bulizás, nyaralás mellett a család támogatása, tanulmányok kifizetése, vagy más megélhetési okok is vezethetnek a korai munkavállaláshoz, de ott lapulnak a tapasztalatszerzés, a társaság, vagy a referenciaszerzés is a lehetséges célok között – erről árulkodik legalábbis a magyar felsőoktatási portál, vagyis a felvi.hu felmérése.

Mi is akkor a helyzet az itthoni diákokat illető álláskereséssel, állásajánlatokkal? Egy kis böngészés, hirdetők átbújásának eredménye a következő (talán kisebb hiánnyal is bíró) lista: takarítás, gyerekfelvigyázás, fagyi árulás, pincérkedés, kutyasétáltatás, kerti munka, bevásárlás, házimunka, besegítő munka, panzióban való munka, főzés, s azt hiszem, el is érkeztünk a satöbbi részhez.

Ami magukat az állásajánlatokat illeti, elég gyakori az internetes hirdetések között az otthoni, számítógépes munkára keresett diák (ahol a megadott keresetet mindenki saját szabadidejét beosztva, feláldozva növelheti), ugyanakkor bedolgozásra szóló hirdetésekre is bukkanhatunk néha.

A nagy kérdés viszont: hogyan is induljunk el? Legtöbben nem is az apróhirdetések közti keresgéléssel kezdik, hanem az ismerősökön keresztüli kérdezősködéssel, majd jön a kopogtatós módszer, avagy minden, normálisnak tűnő munkahelynél érdeklődünk.

Azt már mind észrevehettük, hogy a sült galamb nem mindenikünknél repdesik a szánkhoz legközelebbi zónában. Pontosabban: nem igazán tudjuk, hova jelentkezhetünk, milyen feltételekkel, egyáltalán, hol induljunk el? Ha nem akad jó ismerős, családtag, mit várjunk el a helyi munkáltatóktól, cégektől?

Erre keressük mi is a választ az elkövetkezőkben, abban a reményben, hogy minél világosabb információkat szedjünk ki Székelyudvarhelyből, a diákmunka lehetőségeit illetően. Hogy az itteni diákok miért keresnek, hogyan kapnak, illetve miért nem kapnak évről évre munkát, elmondják ők maguk, hiszen e cikkel elindult sorozat következő epizódjaként, magukat a diákokat kérdezzük, aztán, ha minden a terv szerint megy, a munkáltatók sem menekülnek a kérdések elől.

A sorozat további részei:

Vadásszunk diákmunkát Udvarhelyen
Van meló, nincs meló