Ugyan melyik fiatal ne vágyott volna az amerikai élet részese lenni, főleg tinédzserként? Tizenhat évesen, egy amerikai tucatfilm hatása alatt csak úgy sóvárgunk volán mögé ülni, vasszekrényes középiskolába járni, zenekart alapítani, hamburgert zabálni.

Az álmokért dolgozni kell

Van, aki a saját amerikai álmát egészen más úton váltotta valóra. Gindele Szilárd egyetemistaként töltött ott három hónapot, csakhogy nem szurkoló lányok mozdulatait élvezve, hanem halat pucolva – többek között.

„Mindenképpen ki szerettem volna jutni Amerikába, és persze a program, ami ezt lehetővé tette, megköveteli, hogy az ember ne csak lógassa a lábát három hónapon keresztül, hanem dolgozzon is, hogy meg tudjon élni. Egy halas boltban dolgoztam eladóként, napi kilenc órát. Egyéb tevékenységeim is voltak: halpucolás, rendelések előkészítése, homárfőzés, takarítás, stb.." – meséli Szilárd a munkájáról.

Work & travel, vagyis dolgozz és utazz – nem újdonság a program, és az egyik romániai oldal segítségével öt másik országba (Kanada, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Egyesült Királyság) is eljuthatunk.

Szilárd, bár a nemzetközi programnak köszönhetően jutott el a tengerentúlra, a munkát egy barátja szerezte. Ő már negyedszer ment vissza ugyanoda dolgozni és beajánlotta Szilárdot a főnökénél.

Hogy mindez mennyibe került? 400 dollár költőpénz (bár szerinte 200 is elég lett volna) + 100 dollár lakbér + a lakás rendbetételére és a hűtőszekrény egészségesen teli állapotára költött pénz. Ebből a szempontból nem voltak problémák: „Ott nem havonta adták a fizetést, mint ahogy Romániában szokták, hanem hetente, így anyagi gondok nem voltak" – számol be a pénzügyekről.

Megkérdeztük, miért pont külföldön próbált szerencsét. A válasz egyszerű: ott jobban lehet keresni. Három hónap, 4 000 dollár – ez Szilárd mérlege. Persze,

a pénz nem minden

Amerika nyelvet tanulni is kiváló hely. Szilárd szerint könnyebb volt angolul érvényesülni, mint gondolta, de volt pár szakszó, amit meg kellett tanulnia (érdemes elgondolkodni egy halas boltban fellelhető szakszavakon).

„Ha a hétköznapjaid nem csak a folytonos munkáról szólnak, akkor ez a lehetőség nagyon nagy tapasztalatszerzés is egyben. Ebből a szempontból mindenképp megérte. Ugyanakkor hálát adok az Istennek, hogy a háromhónapos kintlétem nem csak a munkáról szólt, mint sokaknak, akik ezzel a programmal jutnak ki. Rengeteg helyen voltunk a barátaimmal. Olyanokon, amiket addig csak tévében láttam".

Élmény volt bőven: az először kipróbált bungee jumping egy híres vidámparkban, a US Open és az Amerika-Brazília barátságos mérkőzést, amit élőben követett végig. Ugye nem is rossz?

Persze az államokban sem minden fenékig tejfel. Sokaknak büdös a munka, de nem csak azoknak, akik kerülik. Három hónapon keresztül naponta halat szagolni bizony kellemetlen, bár Szilárdnak sikerült megszoknia.

Kijutni sem mindig egyszerű: a programban való részvétel rengeteg papírmunkát igényel, sokat kell a nagykövetségre járni. Szilárdnak szerencséje volt: szülei anyagilag támogatták az álmát, így az adminisztráción kívül egyéb problémái nem voltak.

Szerinte sokan félnek belevágni, félnek az ismeretlentől, vagy épp nincs lehetőségük 1 800 dollárt költeni – Szilárd ennyit fizetett, hogy kijuthasson.

Másképp is lehet

A Work & Travel programon kívül számos pénzkereséséi lehetőség adódik a tapasztalatra éhes fiataloknak. Már említettük az Európai Unió EURES oldalát (azoknak, akik Európában maradnának), de ott van a studenttravel.ro is, amely az Egyesült Államokon és Anglián kívül Új-Zélandnak, Görögországnak, Németországnak és Kanadának közvetít.

Külön program szól az au-pair-ről, de a munkán kívül léteznek csereprogramok úgy egyetemistáknak, mint középiskolásoknak. A Work & Travelnek van egy Go independent! változata, ami azoknak szól, akiknek már megvan a munkahelyük, csak el kell oda jutniuk. Az ügyintézésről, utazásról, költségekről mindent megtalálunk részletesen az említett oldalakon.

Szilárd tapasztalatai szerint mindenképp megéri a külföldi kaland, már csak a kövér pénztárca miatt is. Nem mindenki ilyen szerencsés, egyesek alacsony keresettel térnek haza, de tapasztalattal és élménnyel mindenképp gazdagodnak. Éppen ezért, ha ilyesmit forgatunk a fejünkben, gondoljuk át, mi ér meg nekünk többet, és ne hamarkodjuk el a döntést, nézzünk jól szét a lehetőségek között.

Bár jól esett – még ha csak gondolatban is – a tengerentúlra utazni, ideje visszahuppanni Székelyföldre, és tovább boncolgatni az udvarhelyi lehetőségeket. A következő részben a másik oldal nyomul, vagyis munkáltatók kapnak szót. Ideje megtudni miért is olyan nehéz itthon diákmunkát kapni.