Az Ifiházba várnak 21 órától mindenkit, aki „utópisztikus hangulatú cold rockra bulizna és nem csak” – fogalmazott Monyo, polgári nevén Molnár Endre. „A jéghegy csúcsa a forró napsütésben” – egészítette ki párját, aki most már férje is, Baba alias Fazakas Ilona. "Hogy pontosan mire gondoltunk, az ma kiderül", folytatta.

Kérdésünkre azt is elárulták, hogy ők már együtt száz évesek és nem az életkorukat összeadva jött ki a szám, hanem inkább az együttlét intenzitását értették ez alatt. Értelemszerűen 1999 óta létezik a Monyó Project és a kezdetek kezdetén instrumentális zenével kísérletezett a névadó. Másfél-két év után csatlakozott Baba a bandához, azóta egy párt alkotnak, magánéletben és zenében is.

Baba színésznőként kezdte, illetve Színművészeti Egyetemre járt, amit egy év után hagyott abba személyes okokra hivatkozva. Azóta sok víz lefolyt a Küküllőn, de még a Dunán is, hiszen kettőjük találkozása után magyarországi lett a Monyó Project. Az elmúlt tíz évben alkottak, tanultak és éltek.

Ez hat lemezt, Kőbányai Zenei Studiós diplomát és nem utolsó sorban rengeteg ismerőst jelent, belőlük áll össze a mai koncert legénysége is:
Horváth Zsolt, a Deák Bill Blues Band billentyűse, Bese Csaba basszusgitáros, akinek 17 album fűződik a nevéhez, Barát Béla a doboknál (Sushi Train, T-Rogers, Future Cafe) és Szarka Zoltán.
Az est fénypontjai persze a két állandó tag, Monyó és Baba lesznek.

Baba a vokálért felelős, ő egyébként olyan nagy nevekkel énekelt együtt, mint Póka Egon, a Kőbányai Zenei Stúdió igazgatója, Berki Tamás Magyarország legismertebb jazz énekese vagy Tóth János Rudolf a Hobo Blues Band egykori tagja.

Monyó, akárcsak társa, a Kőbányai Zenei Stúdió végzettje, valamint a Buddhista Főiskola tanulója - tényleg van ilyen. A ma esti koncertet háromórásra tervezték, ahogy a banda tagjai fogalmaztak „háromórás összművészeti fesztiválra” készülnek. Lesz vetítés, állókép, mozgókép, minden ami egy nagy showhoz kell.

Terveikről is kérdeztük őket. Ez még szó szerint a jövő zenéje, de mindketten Angliába vágyódnak, ott élnének, alkotnának, hiszen mint mondták: „nagy angol zenerajongók”.