Vésők csattogtak, vesszők csapkodtak, s legfőképpen vidám népdalok csengtek csütörtökön a Móra Ferenc Általános Iskola rendezvénytermében, ahol az Iskola másként hét alkalmával egész kis kézműves műhelyt üzemeltek be az udvarhelyszéki népművészek.

A kézműves tevékenységre egész héten hozták a diákcsoportokat, akik másfél óránként váltották egymást. Az iskola több mint ötszáz diákjából négyszáz már biztosan megfordult itt – mondta el Tifán Irén igazgató, aki maga is ismert kézműves.

A tevékenységekbe bevont kis és nagy diákok is ugyanolyan érdeklődőknek bizonyultak: legalább nyolcféle tevékenység közül választhattak a rendelkezésükre álló időszakban, ezért sokan asztaltól asztalig jártak, hogy minél több helyen alkothassanak. Volt szövés, gyöngyfűzés, gyurmaékszer-és babakészítés, szobrászat, fafaragás és vesszőfonás, de varrott üdvözlőlapot is készíthettek az érdeklődők.

Anyák napjára szorgoskodtak

A kézművesek igyekeztek olyan feladatokat kieszelni, amik akár húsz perc alatt is teljesíthetők: egyszerű szívecske- és virágmintát lehetett a képeslapokra varrni, illetve egysoros karkötőkön meg lehetett tanulni a bonyolultabbnak tűnő, virág alakú gyöngydíszek elkészítését is.

A gyerekek közül sokan a közeledő anyák napjára készültek, és gőzerővel gyártották az ajándékot édesanyjuknak. Ha nemes a cél, nem számít az áldozat, így egy-két apróbb, tűszúrásos balesettől sem riadtak vissza a gyerekek, míg elkészültek a gondos munkával.

„Hét virágot kell fűzni, ha anyunak, s hatot, ha magatoknak készítitek a karkötőt" – magyarázta a gyöngyfűzést és a gyurmaékszerek elkészítését oktató kézműves hölgy. Asztalánál mindig volt legalább három-négy gyöngyfűző, és a hátuk mögött, a dobozban több mint ötven gyurmamű jelezte, hogy az előző napok is hasonlóan forgalmasak voltak.

A kilencéves Krisztina elégedetten nézegette a csuklójára felkötözött virágos, fehér-rózsaszín gyöngyékszerét, és ahogy felállt az asztaltól, már megfogadta, hogy otthon készít még.

Különösebben nem különültek el a fiúk a lányoktól a kézműveskedés terén: ugyanolyan hévvel szobrászkodtak vagy faragtak a lányok is, mint a fiúk, de kislegény kezében is láttunk rongybabát.

Sőt, Bedő Gizella tanítónő is beült vesszőfonást gyakorolni, és erősen sajnálta, hogy nem lesz ideje kipróbálni az összes tevékenységet.

Értékelték a muzeális kincset

A legnagyobb kedvencnek egyértelműen a szövőszék bizonyult – tudtuk meg az igazgatónőtől. S valóban: a 68 éves, székelyvarsági Józsa Margit néni szőttesekkel díszített standjánál olykor nyolcan is figyelték a szövés folyamatát.

A szövőszék már 270 éves, sok generáció dolgozott rajta – meséli tulajdonosa, aki már közel harminc éve sző, és jó pár éve jár kiállításokra is a muzeális értékű, még mindig tökéletesen működő alkalmatossággal. Amíg mesél, időnként igazgatja a rongycsíkokat a kisiskolás Renáta előtt, de hagyja, hogy ő húzza át azokat a szálak között. Rongyszőnyeg készül, amit a tevékenységek lejártával ki-ki hazavihet.

Ahhoz, hogy a rongycsíkot át lehessen húzni a fonalak között, le kell nyomni a lábítót, s akkor a nyüstök szétfeszítik a fonalakat. Amikor a rongy a helyére került, a bordát jó mérgesen meg kell rántani, így simul bele a csík a szőnyegbe. Kézzel, lábbal, szájjal, szemmel is dolgozunk – magyarázza a néni a kislánynak, akinek nem kell kétszer elmondani az utasításokat. Háta mögött kikerekedett szemű fiúk és lányok szótlanul figyelik, hogy alakul a szőnyeg.

Mindenre jó a rongyszőnyeg

A munka jól halad, Margit néni is lazít kicsit, engedi, hogy a kislány egyedül dolgozzon. Közben elmeséli, hogy sokan voltak testvérek, de ő az egyetlen, aki megtanulta a szövést. Testvérei azt mondták, elég, ha egyikük tudja a szakmát – neveti el. Ő meg is szőtte a testvéreinek is azt, ami kell a háztartásba.

Nő a mű, Margit néni elvágja a rongycsíkot, és újat készít elő. Jó ez a szőnyeg, kiszolgál húsz-harminc évig – mondja, majd közelebb hajolva odasúgja: régebb ilyennel takaróztak az emberek. Nem lehetett készen kapni az ágyneműt, de jobb volt ez a fajta, mint a mostaniak. Amit lehetett, az emberek elkészítettek otthon, és jól megéltek. Most mindent meg lehet vásárolni, de így is kínlódnak eleget – összegezte lényeglátón.

Büszkén mutatja, mi mindent készített a régi és kissé tákolt, de működő szövőszéken. Terítők, ágyneműk, sőt, egy kis székely ruha is díszíti a standot, különféle mintázatokkal, amelyekre a népnyelvben mind külön kifejezések léteznek.

Szedelőzködik a csoport, velük én is. Az egyik kisfiú ölében vesszőből font emléket, több szobrocskát, papírrepülőt és egy rongybabát is szorongat. Mennyi kézzelfogható eredménye lehet másfél órának!