Meglátogattuk, és jól megdolgoztattuk a zetelaki iskolásokat. Még mielőtt bárki bűncselekménnyel gyanúsítana, tisztázzuk: minden az ő érdekükben történt. Csakis.

Pénteken volt az iskola másként hét utolsó napja a Dr. P. Boros Fortunát Elméleti Középiskolában, ennek apropóján beszélgettünk az újságírásról velük, főként a hatodikosokkal és a tizenegyedikesekkel.

De nem csak beszélgettünk, hiszen ez a hét éppen a nem formális tanulásról szól, inkább kipróbáltuk, hogy milyen közösen írni, szerkeszteni egy szöveget, elkészíteni a képeket. A közös munka annyira jól sikerült, hogy közzé is tesszük a beszámolójukat a rendhagyó oktatási hétről.

Kincsek és kódok

A zetelaki Dr. P. Boros Fortunát Elméleti Középiskolában március 14-18. között tartották az iskola másként hetet.

Hétfőn sporttal kezdtünk, majd utána kincskeresés volt. Sokat járkáltunk a faluban amíg megkaptuk a kincseket. A kincsek dobozokban elrejtett papírok voltak, amelyekre kódok voltak írva, és meg kellett fejteni őket.

Kedden szemétszedés volt, szerdán pedig cserkésznap. A cserkésznap abból állt, hogy akadálypályán kellett végigmenni, és utána elsősegélyt kellett nyújtani.

Én még egyszer mennék eltévedni

Csütörtökön a nárciszba mentünk, nagyon elfáradtunk mire felértünk. Hazafelé követtük az előttünk lévőket, de később lemaradtunk.

Azt hittük, hogy eltévedtünk, de aztán megláttunk egy szekerest és megkérdeztük, hogy merre kell menni. Azt mondta, hogy csak menjünk egyenesen az úton, majd meglátjuk Zetelakát.

Mentünk előre, láttunk egy falut, aminek azt hittük, hogy Zetelaka. Kipillantottunk a tetőre és az antennákról tájékozódtunk. Aztán egy kerítésen átmásztunk, és végül hazataláltunk.

Ugyanerről a kirándulásról egy másik csapat így írt:

Elindultunk hazafelé a nárciszmezőről. Követtük a tizenegyedikeseket, nehogy eltévedjünk. De lemaradtunk. Követtük az utat, útközben megkérdeztünk egy bácsit, merre vezet ez az út. Eligazított, és mi tovább jöttünk hazafelé. Kiértünk az erdőből, és nem láttunk házakat. Csak pusztát. Térerő nélkül. Telefonálni nem tudtunk, így séta közben zenét hallgattunk.

Azért volt rajtunk egy nyomás, hogy nem láttuk a falunkat. Elnéztük jobbra. Láttunk egy falut, de nem voltak ismerősek a házak. Mentünk tovább előre, és megláttuk a falunkat, átmásztunk egy kerítésen, majd egy másik útra tértünk, amin aztán beértünk a falunkba. Szerencsésen hazaértünk, és ez a nap felejthetetlen lesz számunkra.

– Ötödik óta járunk a nárciszmezőre, de még sohasem sikerült ugyanazon az útvonalon hazajönnünk, ahol kimentünk. Én még egyszer mennék eltévedni – mondta pisolyogva Péter Szidi a kirándulásról, ami a fiúknak is izgalmas volt. Ők is eltévedtek, és befele még friss medvelábnyomot is láttak.

Nem kellett tanulni

Pénteken eljöttek hozzánk az Udvarhelyi Hírportáltól, hogy megírjuk ezt a cikket. Nekem a hétben a legjobb ez az írás volt - jegyezte meg az egyik kislány.

Az volt a legjobb ebben a hétben, hogy nem kellett tanulni. Sokat voltunk kirándulni, megismerkedtünk a diákokkal és sokat nevettünk, boldogok voltunk. A legrosszabb az volt, hogy nagyon sokat gyalogoltunk és nagyon elfáradtunk, de ettől függetlenül jó volt.

Megnéztük a fedeles hidat, megismertük a falut. Kicsit csalódtunk az emberekben, amikor a szemetet szedtük, hogy mennyit szemetelnek. Ennek ellenére jó volt a szemétszedés is.

Hogy szeretnék jövőben?

Több szervezőt bevonva és kevesebb szeméttel szeretnék a jövő évi iskola másként hetet, ami egyébként jó volt, csak mások szemetét szedni kicsit unalmas, nem gyerekeknek való program – mondták néhányan arra a kérdésünkre, hogy mi az, ami nem telt annyira jól, és másképp szeretnék a következő években.

Írták: Ilyés Szidónia, Sándor Klementina, Péter Szidónia, Sebestyén Andrea, Lukács Anita Brigitta, Lukács Boglárka, Sándor Zsófia, Hajdó Kincső, András Kinga, Berze Orsolya Fruzsina, Szegedi László, Lukács Anita, Lukács Boglárka, Péter Leonora, Péter Attila.

Közreműködtek: a Bolyongó iskolaújság szerzői.