Spiró György tragikomédiája, a Prah a rendszerváltás utáni korszak tönkrement, elszegényedett „proletárjainak" drámája: a férj azzal állít haza, hogy hatszázmilliót nyert a lottón. Ebből lesz egy olyan félelem- és konfliktus-sorozat, aminek a vége csak az lehet, hogy hőseink belebuknak saját szerencséjükbe, képtelenek élni a rájuk szakadt lehetőséggel.

Dukász Péter és Szász Enikő (utóbbi székelyudvarhelyi, akárcsak az előadás díszlettervezője, Albert Alpár) megrendítő, olykor hangos kacagásra vagy sírásra ösztökélő játéka nagyon jól hozza a darabban ábrázolt figurák szerencsétlenkedését. Az esetlen, nyomorúságos konyha, ahol a másfélórás történet játszódik, kiváló ágy (ez Albert munkája) a sztorihoz, amiben a házaspárnak a gazdagságtól való félelmei abban csúcsosodnak, ki, hogy a Prah feliratú kakaósdobozból (amit a nő apja hozott egykor Jugóból) kiveszik, és nemes egyszerűséggel elégetik a nyertes lottószelvényt.

A két évvel ezelőtti fesztiválon ugyanezt a darabot a marosvásárhelyiek előadásában láthattuk – az is nagyon beletalált a DráMa felhozatalába, akárcsak a mostani.

A Csíki Játékszín tavalyi évadának egyik legsikeresebb előadása volt Tasnádi István verses tragikomédiája, a Finito. Victor Ioan Frunză rendezésében Kozma Attila játssza Blondin Gáspárt, aki olyan dologra készül, mint nem sokan: öngyilkos akar lenni, s ezt előre megtervezi.

A darabnak különös esszenciát ad, hogy a szövegek rímbe vannak szedve, állandó nevetésre késztetve a közönséget – be is jött a nézőknek. Akárcsak a díszlet, aminek a központi eleme a falusi deszkabudi (Blondin ide menekül „öngyilkoskodni"), de az előadás olyan, nálunkfelé nem feltétlenül megszokott technikai elemeket is felvonultatott, mint például az élő közvetítés.

A darab többi szereplőjének talán több oka lenne az öngyilkosságra, mégis mindenki Gáspár halálát várja, amire egy tévéshow is felfigyel (egyébként a sztár műsorvezetőt alakító Veress Albert szenzációs volt), s meg is érkeztünk a mai valóságshow-k világába: az értékeit, értelmiségét folyamatosan elvesztő kelet-európai országok mindennapjainak televízióból ismert abszurditásához, morbiditásához.

Gáspár végül mégsem akar meghalni, ebbe a környezete majdnem beleőrül, végül felesége elkezdi „leölni", s a totális káosz végén megjelenik az Európai Unió küldötte, aki elmondja, hogy ez így szép és így jó. Biztos. Csak éppen közben belerohadunk és belefulladunk a saját szerencsétlenségünkbe. Meg ebbe a mesterkélt érzelmeket árusító világba.