Melyik esztendőben és milyen stílusban épült a polgármesteri hivatal székhelye, az egykori Vármegyeháza? Milyen egyedi, felbecsülhetetlen értékű műkincseket rejt a Ferences templom? Mikor tették le a katolikus és református gimnázium és mikor az egykori kisdedóvó, a Mária Valéria épületének alapkövét?

A város legszebb műemléképületeit vehetik szemügyre és a fenti kérdésekre is választ kapnak mindazok az udvarhelyiek, akik szeptember 17-én, szombaton délelőtt felcsapnak turistának és nem sajnálják az időt arra, hogy többet megtudjanak azokról az épületekről, amelyek mellett naponta elvezet útjuk.

A Kulturális Örökség Napjai második kiadásának apropóján a rendezvény ötletgazdájával és idegenvezetőjével, Kovács Árpád művészettörténésszel, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársával készítettünk egy, a rendhagyó városnéző sétára hangoló interjút.

Önnek köszönhető, hogy a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont szervezésében Székelyudvarhely idén másodjára kapcsolódik be a Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozatba. Miért tartotta fontosnak, hogy Székelyudvarhely ne maradjon ki a sorból?

A csatlakozás miértjéről annyit, hogy szakmámnál fogva is nagyon érdekesnek találtam a programot, elsősorban azért, mert épületekről, műemlékekről van szó. Egy világvároshoz, mint például Budapesthez, de akár erdélyi, patinás múltú nagyvárosokhoz, mint Nagyvárad vagy Kolozsvár, viszonyítva Székelyudvarhely ugyan csak elenyésző számú műemléképülettel dicsekedhet, de ez korántsem jelenti azt, hogy nincs amit látni, megóvni, amire büszkének lenni.

Ez a program kiváló lehetőség arra, hogy a városlakók is plusz információkat szerezzenek azokról a műemlék épületekről, amelyeket naponta látnak, amelyek előtt elsétálnak. A gond az, hogy ezekről sok esetben még annyit sem tudnak a városban élők, mint egy idelátogató turista.

Az épített örökség, a műemléképületek állnak a KÖN fókuszában, ennek jegyében szerveznek programot is. Tavaly a témához kapcsolódó konferenciák, előadások voltak, idén egy, sokkal inkább a nagyközönségnek szóló, barátságosabb és szellősebb, de ugyanakkor érdekes és tanulságos programmal készültek.

Nem akartunk ismét egy moderált érdeklődésre számot tartó konferenciát vagy egy szakmabelieknek szóló összejövetelt. Tavaly ezt kipróbáltuk, de úgy éreztük, hogy az átlagemberek számára sokkal érdekesebb, ha a helyszínen – és nem egy vetítettképes előadáson – mutatjuk be Székelyudvarhely építészetét. Az a fontos, hogy aki itt él Udvarhelyen, valóban be tudjon kapcsolódni és egy kicsit többet tudjon meg azokról a műemlék épületekről, amelyeket naponta lát.

Az idei rendezvény tehát nem véletlenül kapta a Séta Székelyudvarhelyen nevet.

Valóban nem. A séta lényege, hogy bemutassa a dualizmus korában (1867-1918) Székelyudvarhelyen megvalósult nagyszabású építkezések ma is látható eredményét, azokat a patinás épületeket, amelyek megmaradtak. Más városokkal ellentétben itt nem a középkori, a történelmi városközpont maradt fenn, hanem azok a korabeli, gyönyörű műemlék épületek, amelyek a mai városközpont arculatát uralják.

Ezekről alig-alig tudunk valamit, az idősebbek még inkább képben vannak, de a mostani középiskolások szinte egyáltalán, hiszen ezek a műemlékek nem szerepelnek a tananyagban. A szeptember 17-re, szombat délelőttre tervezett műemléksétán ezekhez az épületekhez szeretném elkalauzolni az érdeklődőket. Úgy gondolom, hogy a kellemest a hasznossal egybekötve az előbb említett információhiányt valamelyest tudjuk pótolni és ugyanakkor egy erre meglévő, valós igényt is kielégítünk. Természetesen ezt az idézőjeles idegenvezetést sem tudományos, okoskodó és idegen szavakkal teletűzdelt előadásnak, hanem egy kötetlen, közvetlen és jó hangulatú beszélgetésként képzeltem el.

Honnan indul a rendhagyó séta és kiknek az érdeklődésére számít?

A Merkúr áruház mellett található székházunk előtt lesz a találkozó. Ide két csoportot szeretnénk verbuválni: délelőtt 9 órakor főként a diákokat várjuk, déli 12 órától a felnőtteké lesz a terep. Igaz, most tanévkezdéskor kicsit nehéz bevonni az ifjúságot, de bízom abban, hogy akit érdekel, az eljön. A tanárok, tanítók segítségével népszerűsítjük a programot, de egyetlen nebuló számára sem tesszük kötelezővé a részvételt.

Ön lesz az idegenvezető. Merre kalauzolja a kíváncsiskodókat?

A Kossuth utca – Városháza tér útvonalon haladunk és közben megnézzük kívülről, belülről a református és a Szent Miklós-hegyi templomot, az egykori vármegyeházát, és azon belül a Szent István termet. Aztán a Benedek Elek Tanítóképzőt és a Tamási Áron Gimnáziumot is szemügyre vesszük.

Szívügyem és sokat is foglalkoztam vele, így egy kicsit hosszabban időzünk és egy tartalmasabb előadást fogok majd tartani a Ferences templomban. Egyébként szokás egy kis zászlóval megjelölni azokat az épületeket, amelyeket ezen a napon meglátogatnak – nekünk egy lobogónk van, ezt a Ferences templomra tűzzük ki.

A sétán résztvevőket egy, erre az alkalomra készülő leporellóval is meglepjük. Ez tartalmazza a programot, a meglátogatott műemléképületek fotóit és rövid leírását. Ebből lehet otthon ismételni a látottakat, hallottakat.

A műemlékvédelem gyermekcipőben jár, számos példa van erre városunkban is. Kicserélt nyílászárók, az eredetire már nyomokban sem hasonlító, átépített homlokzatok és még lehetne sorolni a példákat. Van ennek a programnak egy, az illetékeseknek szóló üzenete, figyelemfelkeltő célja is?

Természetesen van, kutatásaink eredményei egyébként elérhetőek a kiadványainkban is, de ennek a rendezvénynek a célja sokkal inkább az, hogy a városlakókban tudatosuljon, hogy melyek azok az épületeink, amelyek értékesek, amelyeket eredeti állapotban meg kell őrizni, védeni és amelyekről gondoskodni kell.

Végül, de nem utolsó sorban, ne feledkezzünk meg arról, hogy a kétnapos rendezvény szeptember 16-án, pénteken délután 5 órakor egy képzőművészeti kiállítással indul.

A székelyszentkirályi születésű, Segesváron élő képzőművészre, a Homoródszentmártoni Alkotótábor művészeti vezetőjére Sz. Kovács Gézára azért esett a választás, mert a prioritás az volt, hogy udvarhelyszéki képzőművészt mutassunk be a közönségnek. Másfelől pedig azért, mert a festészete nem elvont, absztrakt, modernkedő, hanem az udvarhelyiek számára könnyen befogadható tájfestészet. Mint mondtam, a célunk az volt, hogy a kétnapos rendezvényt ne magunknak, a szűk szakmának szervezzük meg, hanem a nagyközönségnek.