„Konok ember: sem a régi itteni rendszer, sem az utána jövő rendszer - már Magyarországon - nem tudta megtörni" - így jellemezte Lőrincz György író a csütörtök késő délutáni könyvbemutatón Czegő Zoltánt, aki 73 évesen, 22 év magyarországi tartózkodás után idén hazaköltözött Erdélybe. Hozzátette, hogy Czegő néhány évtizeddel korábban költőként is különutasnak számított az akkori erdélyi magyar lírában. Czegő erre kijelentette, hogy tulajdonképpen emigrált Magyarországról Romániába: már évek óta nem érezte jól magát abban a környezetben, ahol csupán a disszidálás utáni években, 1988 és 1994 között volt jó számára. Ottani lapoknál dolgozott, de a kilencvenes évek közepétől kevés írása jelenhetett meg. Közben írt öt regényt is, ebből három megjelent - Időrianás című regénye az Irodalmi Jelen jeligés pályázatán különdíjat nyert több mint kétszáz pályamunka közül.

A most megjelent, Katonabogár című, kétszáz oldalas regénye az eltűnt gondolkodásmódú, hagyománytisztelő székely falu pusztulását mutatja be. Czegő felolvasta a mű első néhány oldalát - ezekből kafkai, illetve camusi képek bontakoznak ki - a katonabogarak megjelenése (akárcsak a patkányok Albert Camus A pestis című regényében) valami nagyon nagy bajt sejtet. A bemutatón Czegő több versét is felolvasta, a rendezvény köteteinek dedikálásával zárult.