Az idei év első udvarhelyi, Egyed Ákos történész professzor, akadémikus Erdély 1848-49 című második, bővített kiadását megért könyve bemutatójának a negyedik helyszíne volt hétfőn este a Haáz Rezső Múzeum Képtárának Barabás Miklós terme. Az est jeles vendégeit, Egyed Ákos professzort, és Sarány Istvánt, a Pallas Akadémia Könyvkiadó főszerkesztő-helyettesét, a könyvbemutatón megjelenteket az est házigazdája Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója üdvözölte. Az 1848-49-es forradalom erdélyi vonatkozásait tekintve igen jelentős, a felhasznált forrásmunkákat tekintve vízválasztónak számító történelmi könyvet dr. Hermann Gusztáv Mihály történész ismertette és méltatta. Az est fényét emelte és a könyv témájára, a 19. századi hangulatra való ráhangolódást stílusosan segítette az a  zenés produkció is, amelyet a dr. Palló Imre Zeneiskola növendékei, Egyed Ákos történész unokájának tanítványai adtak elő, méltán kiérdemelve az elismerő tapsot. A jó hangulatú könyvbemutató végén a szerző dedikálta a helyszínen is megvásárolható (a Pallas Akadémia kisebb könyvstandon kínálta kiadványait) könyvét.

Abbéli meggyőződéséből kiindulva, hogy egy könyvet bemutatni és beszélni róla leginkább a szerző tiszte, dr. Hermann Gusztáv Mihály történész röviden és tömören foglalta össze és osztotta meg a közönséggel a kötet olvasása közben született és a „könyv margójára" írt gondolatait. Véleménye szerint az Egyed Ákos történész által kutatott és minden kétséget kizáró tudományos alapossággal feltárt korszak kétségkívül  a Közép-kelet európai térség történelmének egyik legvitatottabb időszaka ma is, mert, mint mondta, a „ a térség etnikai és történelmi sérelmei e két évben sűrítve vannak jelen", az események, történések objektív értékelésének pedig mindmáig objektív gátjai vannak. Hermann szerint a szerző (egyik) irigylésre méltó érdeme, hogy „empátiával és szakértelemmel ásta bele magát (...) 1848-49 véres valóságába" és „nem kampány-és alkalomszerűen", de az 1970-es évek elejétől, négy évtizede, rendszeresen és más-más vonatkozásaiban kutatja a „népek tavaszának is nevezett időszakot" és publikál a témában. Kiemelte továbbá azt a tényt, hogy Egyed Ákos a történéseket nem egyoldalú szemszögből tálalja, de az érem mindkét oldalát bemutatja - rávilágítva ezáltal az ok-okozati összefüggésekre és ezzel a módszerrel is segítve az olvasót a következmények jobb megértésében. Hermann szerint a könyv megírásához felhasznált forrásanyagok „újszerű és differenciált felhasználása" szintén figyelemre méltó, hiszen Egyed Ákos – és ezt a szerző maga is kiemeli könyvében – az események bemutatásánál a korabeli sajtóban megjelent anyagokat szívesen, mint a többi forrást kiegészítő dokumentumot használja fel. A könyv stílusáról Hermann szintén elismerően szólt. Mint mondta, a szerző nem él semmiféle, az olvasót elkáprázató, lenyűgöző „stílus-trükkel", a szöveg spontán módon olvastatja magát". Zárógondolatként és  könyvajánlóként elhangzott: a kötet egyik legfőbb érdeme, hogy „nemcsak szakértőknek érdemes kézbe venni", laikusok számára is érdekes, izgalmas olvasmány.

A méltatást követően a szerző, Egyed Ákos beszélt érdekesen, színesen a könyvéről és annak témájáról.

„Az vitán felül áll, hogy az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc egységes és hatalmas esemény volt és az én koncepcióm is ennek megfelelően alakult" - szögezte le bevezetőként, majd a történelmi események jelentőségéről szólva kifejtette, hogy „ nem volt olyan programja a magyar történelem egyik időszakának sem, amelyet olyan gyorsan és olyan csekély ellenállással fogadott volna el a nemzet, mint az 1848-asnak." Egyed Ákos szerint ennek az egyöntetű elfogadásnak az oka a programban megfogalmazott jövőkép, és az, hogy az akkori eseményekhez való ragaszkodás ma is eleven, annak a nyilvánvaló következménye, hogy a '48-as forradalom a magyarság történelmének egyik legmeghatározóbb momentuma. A professzor szerint az 1848-49-es eseményeknek  rendszerváltó jellege volt és 1848. március 15. bátran nevezhető "a modern magyar nemzet születésnapjának".