Szép számú érdeklődő tisztelte meg jelenlétével a tegnap esti könyvbemutatót, amelynek a Haáz Rezső Múzeum Képtára adott otthont. A páratlan, hármas síkon futó Darkó-életművet elsőként művészeti albumba rendező fiatal szerző, Kovács Árpád művészettörténész, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársa és az őt faggató házigazda, Veres Péter muzeológus párbeszédéből egy rendkívüli tehetséggel megáldott ember portréja, tragikus élete és értékes munkássága rajzolódott ki.

A tordai születésű, Kolozsváron élő és alkotó, 1970-ben, mindössze 46 évesen elhunyt Darkó Lászlóról „méltatlanul megfeledkezett az utókor", holott egyedi jelenség az erdélyi képzőművészetben – fogalmazott bevezetőjében Veres Péter. Ezt a többsíkú, de egyformán kiváló kvalitású munkásságot nem volt egyszerű felkutatni. Tordától Kolozsvárig és Darkó életének utolsó állomásáig, Dániáig vezettek a szálak – derült ki a szerzői vallomásból. A Gloria Könyvkiadó gondozásában megjelent és az erdélyi művészettörténeti munkák sorában hiányt pótló kötet megszületése kapcsán elhangzott, hogy Kovács Árpád Murádin Jenő művészettörténész felkérésére (2009 tavaszán) látott hozzá az elfelejtett, de igen értékes Darkó-hagyaték felkutatásának.

„Akkor csupán egy mondatot tudtam Darkó Lászlóról" – vallotta be a szerző, aki alapos és kitartó, kiváló kutatói munkával, művészettörténeti feljegyzések hiányában göngyölítette fel a szálakat. Így állt össze egységes képpé és így kelt életre az erdélyi képzőművészet elitjeinek sorába megérdemelten beilleszthető, összetett Darkó-portré. Kovács munkájának köszönhetően az utókor először kap kimerítő, részletes választ arra a kérdésre, hogy „ki is volt Darkó László?". Tehetséges festő, a művészettörténet doktora vagy elismert festő-restaurátor? Mindez külön-külön és együttesen – adja meg a választ Kovács könyve. Az egykori Gáll Ferenc tanítvány kezében „jól állt" a festőecset. Bizonyítékai ennek a négy alkotói korszakról tanúskodó festmények, portrék.

A kezdeti neoklasszicista stílusból az impresszionizmusba áthajló, majd az első egyéni kiállítást követően, 1957 után kezdődő és korai, tragikus haláláig tartó korszak letisztult, szintetizáló hangulatot árasztó festmények hangulatából az esti bemutatón vetített képeken kapott ízelítőt a közönség. A kiváló festő-restaurátor Darkó munkásságáról szintén szó esett. E téren is bebizonyított szakmai kiválóságának kétségtelenül a kolozsvári gótikus Szent Mihály templom feltárt freskói a legismertebb tanúi, de Darkó keze nyomát őrzik a nagyváradi püspöki palota kápolnájának feltárt falfestményei is. A lenyűgöző, páratlan alkotói pályafutás hármas képe, a Darkó-triptichon kizárólag azzal a tudományos kutatómunkával teljesedik ki egésszé, amely a nagy tudású embernek, a művészettörténet doktorának (24 évesen, 1948-ban szerezte meg a művészettörténet doktora címet) értékes hagyatéka.