A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont székhelyén Sarány István méltatja az írót. A délután 5 órától kezdődő könyvbemutatóra mindenkit szeretettel várnak.

Évtizedek óta kutatja Csíkszentdomokos népéletét, a domokosiak szokásait dr. Balázs Lajos. Számos írást közölt a lakodalomról, a lakodalmas szokásokról, a több száz órányi beszélgetés lejegyzése, a helyszínen szerzett tapasztalat rögzítése, a felgyűlt mérhetetlen tudásanyag szintetizálása, no meg a hasonló témájú kutatásokkal való összevetése nyomán született meg a szerző lakodalmas monográfiája, Az én első tisztességes napom. Párválasztás és lakodalom Csíkszentdomokoson. A mű alapmunka lett a magyar néprajzi irodalomban, referenciamű a szokáskutatásban.
Később ezt egészítette ki az emberi élet utolsó nagy fordulójához, a halálhoz kötődő szokások, hiedelmek bemutatásával. A Menj ki én lelkem a testből. Elmúlás és temetkezés Csíkszentdomokoson című kötet szintén nagy sikert aratott szakmai körökben.

Hogy a kép teljes legyen, bezáruljon a kör, dr. Balázs Lajos megírta az emberi élet kezdetéhez kapcsolódó domokosi szokásokat is. E könyve a Szeretet fogott el a gyermek iránt. A születés szokásvilága Csíkszentdomokoson címet viseli.
Aztán néprajzkutatói elfoglaltságai mellett új feladatot vállalt a tanár úr: egyetemi szakot szervezett a csíkszeredai Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. De Csíkszentdomokos, a domokosi emberek szokásvilága nem hagyta nyugton. A helyszínen szerzett tapasztalatai, tudása elmélyülésével egyidőben az előző három nagy témakör cselekményeinek mozgatórugóit próbálta megkeresni. Felismeréseit egy újabb monumentális munkában foglalta össze. Címe: A vágy rítusai – rítusstratégiák. A születés, házasság, halál szokásvilágának lélektani háttere.
Végül megírta az emberi élet egészét végigkísérő nemiséget bemutató hatalmas munkáját. Címe: Amikor az ember nincs es ezen a világon. Paraszti nemi kultúra és nemi erkölcs Csíkszentdomokoson.

Sokan felkapják a fejüket, amikor nemiségről hallanak. Az a gyanúm, valamennyiünket úgy neveltek, hogy vannak dolgok, amelyekről nem illik beszélni. Legalábbis bizonyos helyzetekben nem illik beszélni. A kötetből is kiderül, hogy a családban általában nem beszélnek a nemiségről, amint a gyermek növöget, elér bizonyos életkort és teste is fejlődik, egy-egy apró jelzést kap a családból, hogy mi történik vele, esetleg mire figyeljen, mire vigyázzon. Vagy mit ne tegyen. Tehát megtanulja a nemiséggel kapcsolatos szabályokat. S ezek a szabályok éppen olyanok, mint a közúti szabályok: ismeretük, betartásuk segítenek eligazodni, biztonságot adnak, megtartanak a helyes úton.

Az élet, akárcsak az ember személyisége, tudása nem egyszerű. Nagyon összetett, sokrétű, összefüggésekkel, kölcsönhatásokkal telített. Ez az összetettség, a kölcsönhatások és szabályok hálója, az ezek alapján való gondolkodásunk és viselkedésünk adja kulytúánkat. Kultúránk pedig meghatároz mimagunkat.
Hogy csak egy egyszerű, de kézenfekvő példát mondjak. Évszázadokig Csíkszentdomokost csak úgy emlegették, mint azt a helyet, ahol meggyilkolták Báthori Endre bíborost, erdélyi fejedelmet. Ma viszont úgy tartják számon, mint a boldog emlékű Márton Áron püspök szülőhelyét. Pedig mindkét esemény – az egyik tragikus, a másik örömteli esemény – egyaránt Csíkszentdomokoson történt.
Ilyen az emberi élet is: történnek örömteli dolgok – mint a születés, a lakodalom –, és történnek szomorú dolgok is, mint az elhalálozás. De ezek együttesen jelentik az emberi életet, nem lehet elszakítani őket egymástól.

Csak kell tudni, hogy minek hol a helye, mit mikor és hol szabad tenni. Ehhez pedig biztos tudás, helyes önismeret, a kultúránkból fakadó szabályok ismerete és betartása szükséges.

Csíkszentdomokos, ez az életerős felcsíki nagyközség büszke lehet arra, hogy a magyar kultúra, a keresztény kultúra és az általános emberi kultúra örzője. Őrzi azáltal, hogy ebben a kultúrában él, ezt a kultúrát éli meg mindennapjaiban.

Csíkszentdomokos szerencsés helyzetben van azért is, mert nem csupán e felbecsülhetetlen kultúra, tudás hordozója, hanem azért is, mert akadt egy olyan tudós férfiú, aki életét e kultúra megismerésének szentelte. Alázattal fordul adatközlőihez, szóra bírja őket, s akadémiai szintű tudását nem helyezi afölé a tudás fölé, amellyel a domokosiak rendelkeznek. E két fajta tudát egyenrangúnak tartja. S e kétfajta tudás birtokában tud beszélni, írni olyan témákról is, amelyről más környezetben, más helyzetben nem illik beszélni, írni.

Sarány István