A rossz időjárás negatívan befolyásolta az idei méztermelést – májustól augusztusig a méhészek közül csak néhányan mentek az ország déli részeibe vándoroltatni, mert ez is egyre költségesebb lesz. Hegyi Gézától, a Hargita Megyei Méhész Egyesület alelnökétől a fentieken kívül azt is megtudtuk, hogy a gazdasági válság miatt egyre többen fogtak neki idén is komolyabban a méhészkedésnek. Ennek a munkahelyek elvesztése az egyik fő oka – több fiatal méhésztanfolyamot végez és méztermelésbe kezdett, ám az időjárás sajnos idén nem kedvezett nekik.

Kevesebbet gyűjtöttek a méhek

A Hargita megyei méhészek (okleveles, az egyesület tanfolyamát elvégző szakember kb. 500 van a megyében) közül alig néhányan vannak olyanok, akik 2-3 ezer családdal vándoroltatnak is. Ez ma már szigorúan teherautóval és megfelelő utánfutóval, illetve felszereléssel történhet az ország azon részeire, ahol bizonyos virágok hamarabb kinyílnak. Az akác legelső virágzása a Duna mellett, a Calafat-Poiana Mare térségben már május közepén elkezdődik, ez kb. egy hétig tart.

A második ilyen terület a méhészek számára a Piteşti, Drăgăşani és Râmnicu Vâlcea melletti területek, az itt gyűjtött mézet már lehet pergetni. A harmadik akácvirágzási terület méhészeti szempontból Szeben és Medgyes környéke – idén ebben a térségben kaptáronként átlag 10-15 kilogramm akácméz lett, ez jóval kisebb mennyiség, mint egy átlagos évben, mert olyankor a 20-25, sőt 30 kilós „eresztés" sem ritka kaptáronként.

Ezt követően a vándoroltató méhészek az ún. havasi zónába (Gyergyó és a Gyilkos-tó vidéke, a Gyimesek, illetve Borszék és Maroshévíz térsége) viszik a méheket, majd június végén a hárs virágázása miatt a Bărăganra (nagyjából Ialomiţa és Brăila megyék területe), ahol július első napjaiban már a napraforgó is virágzik. A méheknél ez a periódus két-három hétig tart, nagyjából augusztusra már hazajönnek a vándoroltatók. Idén a hárs elfogadható volt, hiszen kaptáronként kb. 20-25 kg mézet gyűjthettek be a méhészek, ám a napraforgó „keveset adott", jóval az átlag alatt.

Kevés mézet eszünk

Kaptáronként átlagban 40-45 kilogramm méz lett, ez jelentős visszaesés egy jó évhez viszonyítva, hiszen a feléről vagy annál kevesebbről beszélhetünk – vonta le a következtetést Hegyi Géza. A nem vándoroltatott méhek kaptáronként a megszokott 10-15 kg helyett csak 5 kilónyi mézet tudtak előállítani. Mindez azt eredményezte, hogy a méz termelői ára 20-30%-ot emelkedett – a vegyesméz kilója 16 lej, az akácé pedig 20 lej volt tavaly, ezek a jelzett százalékokkal drágultak.

Hegyi adatai szerint megdöbbentően kevés mézet fogyaszt Románia lakossága, s ezért nem tűnik fel az árdrágulás – fejenként átlagosan alig 10 dekagramm mézet eszik egy évben egy romániai lakos. Ezzel szemben Németországban, Belgiumban és Franciaországban az egy főre eső mézfogyasztás évente meghaladja a két kilogrammot. Románia a hazai szükségletét tehát megtermeli, ám az igazi jövő az exportban lenne.

„A hazai termelők 13%-a rendelkezik bioméhészeti minőségtanúsítási bizonyítvánnyal, s Románia igencsak esélyes arra, hogy e területen piacvezető legyen akár Európa szinten is, kivált, ha figyelembe vesszük, hogy évente tízezer tonna mézet exportálunk" – ezt Tánczos Barna mezőgazdasági államtitkár jelentette ki még szeptemberben, az Országos Méhészeti Kiállításon.

Hargita megyében a legjelentősebb méhészetek Udvarhelyszéken vannak, ezen belül Oroszhegy község az első, majd Korond és a két Sófalva következnek a „mézrangsorban". Az itteni termelők, pl. az oroszhegyi Albert Géza vagy a korondi Szász Illyés és mások termékei jelen vannak az üzletláncok polcain is. Ezeken a polcokon többféle, olcsóbb importált mézet is találunk. Székelyudvarhelyen több kistermelő is van, a lakosság egy része tőlük szerzi be a mézet – az áremelkedés miatt azonban várható a kereslet visszaesése is.