Gondolkoztak már el azon, hogy mit eszünk meg? Mennyire lehetnek káros hatással a szervezetünkre bizonyos élelmiszerekben fellelhető anyagok? Sokan vannak, akik tudják, hogy mit kellene tenni, mivel javíthatnánk az étkeken és így életünkön is. Egyike ezeknek az embereknek Rózsa Péter, aki a mindennapokban is ezeket az elveket vallja, sőt ennek megfelelően is él.

A II. Udvarhelyszéki Szent Mihály Napi Hagyományőrző Vásár és Állatbörze második napján találkoztunk a biogazdával, aki szűrben, hagyományos népviseletben készségesen állt a rendelkezésünkre.

Mitől bio a biotermék?

Nagyon gyakori kérdés, rengetek meghatározás létezik róla. Két részre osztanám a dolgot: az egyik a hivatalos része, amire szükség van, hiszen kell ragaszkodni valamihez.

Eszerint az a bio, aminek tanúsítványa van. Az IFOAM-nak – melynek százvalahány ország a tagja, mint a NOB-nak, vagy az ENSZ-nek – van egy kritériumrendszere, ennek kell megfelelni. Néhány elemet ki lehet emelni: például szintetikus anyagot nem lehet használni a termesztésnél, a gyártásnál. Nem lehet monokultúrában gondolkodni, tehát nem lehet ugyanabba a földbe mondjuk kukoricát vetni, mint például Amerikában, ahol már több mint 100 éve kukorica van vetve ugyanoda, így felhalmozódnak annak ellenségei. Ez a vetésforgó vagy vetésváltás, ki minek nevezi.

Állatoknál kötelező állatságos körülményeket teremteni. Ez, jelentése szerint, magába foglal mindent, ami jó az állatnak. Egy csirkének, baromfinak nem lehet világítani 24 órát mint a mai modern világban, hanem legalább 8 óra pihenőre van szükség. Ezen kívül megfelelő ülőrúd kell, amiben az állat meg tud kapaszkodni. Rengeteg ilyen szabály van, az egész egy vastag könyv, amiben vannak követelmények a borászattól az erdőgazdálkodásig.

A másik sokkal egyszerűbb megközelítés szerint valamikor minden bio volt, mert ugye akkor nem használtak kémiai anyagokat. Akkor is eljutott például a rum, a bor a hajósok miatt az emberekhez, de nem abban a kereskedelmi forgalomban, mint ma. Nem volt az a világméretű áramlás, mint manapság, ennek köszönhetően a kártevők sem voltak annyira elterjedtek. Ha meggondoljuk, akkor az amit itt a falvakban csináltak, mondjuk 20 évvel ezelőtt, hogy a füvet levágták a tehénnek és odaadták, valamint nem használtak gyomirtót, akkor az is közel áll a biohoz.

Legcsodálatosabb az erdő növekvénye. Gyakorlatilag semmi nem hoz akkora növekedést szerves anyagokban, mint egy erdő, de ezt ugye 100 évben egyszer vesszük le, a gyors világ miatt pedig minden évben kell a produktum. Ebből is látszik, hogy az ember a mának él.

A hidrokultúrás holland paprika, amit minden nap számítógép adagol, akár egy nap többször is, az ezt nem tudja produkálni. Rengeteg mindent elvon más tájakról, hiszen azokat kibányásszák, vagy a kőolajból nyerik a szintetikus anyagokat, amivel a paprikát kezelik.

Miért fontos a biogazdálkodás?

Romániában kétszer annyi területtel bírnak a biogazdák, mint Magyarországon, de eleve az ország mérete is nagyobb. Ennek ellenére sajnos, ha valaki elmondja: én sem permetezem a szilvát, én sem adok tápot ennek a disznónak annak nincs egy szervezete. Ma az integrált gazdálkodásnak nincs egy feltételrendszere, ez egy nagyon törékeny dolog. Ha valaki tényleg jól csinál valamit, akkor az megfelel a biokövetelményeknek és ezért miért ne kaphatna tanúsítványt. Ezzel pedig tudja, hogy olyan terméket csinál, ami egészséges és jó.

Egyre több ember lesz, aki megbetegszik, például Magyarországon a lakosság 70-75 százaléka allergiás a legkülönfélébb dolgokra. Ott van például a tejallergia, ami teljes mértékben a táplálkozással függ össze. Mert a tej már nem tej, hanem adalékok, aromák és valami, vagy ezeknek a keveréke és erre allergiás az a városlakó. Rendes tejet inna, de már meg sem tudja inni. A legújabb kutatások szerint a tejet le sem szabad hűteni 10 Celsius fok alá, mert a fehérje egyik legfontosabb alkotóeleme sérül. Gondoljunk csak bele, hogy hűtötték a tejet régen? Leengedték a kútba, ahol 13 Celsius foknál hidegebb nincs.

Ezekből szinte semmi sem pénz kérdése. Igazából nem az a kérdés, hogy az erdélyi emberek meg akarják-e tanulni a biogazdálkodást, hanem az, hogy saját erőforrásaikra alapozzák-e a jövőjüket vagy külföldi erőforrásokat akarnak igénybe venni, aminek következménye ugyanúgy elszegényedés lesz, mint a globalizáció által.

Mitől jó gazda egy biogazda?

A biogazda attól jó, hogy szereti amit csinál, boldognak érzi magát. Az erdélyi gazdáknak is az lenne a legfontosabb, hogy élelmiszert állítsanak elő. Ha valaki búzát termel, az csak egy nyersanyag, abból még nem lesz liszt és nem lesz kenyér. Ha valaki disznót tenyészt, azt még nem lehet megenni. Ha kolbászt csinál, azt viszont igen. Terméket kell készíteni, így lesznek forgalomképesek.