Máté Mihály huszonhárom évesen lett a székelyudvarhelyi Merkúr Áruház boltgazdája. Pedig egyetlen porcikája sem akart az lenni. Azóta a csapatát építi. Mert egy boltgazda csak annyira lehet jó, amennyire jó a csapata.

Vásárlóként van valamilyen elképzelésünk arról, hogy milyennek kell lennie egy jó üzletnek. De milyen egy jó üzlet egy boltgazda számára?

Mi is arra törekszünk, hogy az üzlet elsősorban a vásárlók számára feleljen meg, nekik legyen jó.

Amikor döntéseket hozunk az üzlettel kapcsolatban, akkor mindig mérlegeljük azt is, hogy a vásárló számára annak a döntésnek az eredménye hogyan fog lecsapódni. Akkor érezzük úgy, hogy jól dolgozunk, ha az a vásárlónak is tetszik.

Persze emellett vannak más szempontok is, hogy könnyen lehessen áruval feltölteni az üzletet, hogy a kasszáknál minél akadálymentesebben lehessen kiszolgálni, fontos, hogy rend és tisztaság legyen, a vásárló komfortigénye ne sérüljön, tudja nyugodtan végignézni a polcokat anélkül, hogy a többi vásárló ebben zavarná.

Az üzlet kialakításakor arra is figyelnünk kell, hogy segítsünk a vásárlóknak abban, hogy tudjon döntést hozni. Legyen átlátható, hogy egy terméknek hol a helye, legyenek tiszták a kategóriák, és az, hogy az egyik termékcsalád hogyan kapcsolódik egy másik termékcsaládhoz.

Fontos az is, hogy a vásárló ne érezze magát diszkriminálva, a kihelyezéseket úgy kell megtervezni, hogy mindenki megtalálja az igényeinek és lehetőségeinek megfelelő terméket. És azokra a hétvégi vásárlókra is gondolnunk kell, akik olyan cetlivel érkeznek, amit nem biztos, hogy ők írtak, hiszen ők nem nagyon szeretnek keresgélni, körülbelül hét másodperc alatt elfogy a türelmük, és feladják.

Mi az üzletgazda legfontosabb feladata, amit ha nem végez el, megáll az élet a Merkúr Áruházban?

Mindig azt kérdezik, hogy mit is dolgozom, és ilyenkor azt szoktam válaszolni, hogy mindent.

Huszonhárom éves voltam, amikor felkértek a Merkúr Áruház vezetésére. Azóta eltelt lassan nyolc év. Amikor felkértek, azt mondtam, hogy nem. Ez nekem túl sok. Erre az akkori vezetőség azt mondta, hogy ha egyből azt válaszoltam volna a felkérésre, hogy hű de jó, csináljuk, mert sok pénz és státusz, akkor azt mondták volna, hogy nem tudom, mivel jár ez a munka. De minthogy tudtam, ezért kaptam egy lehetőséget, és kaptam hozzá segítséget is.

A következő kérdésem az volt, hogy rendben van, hogy ezt kell csinálni, de kikkel, milyen csapattal. Erre azt válaszolták, hogy minden jó vezető a csapatát saját magának építi. Azóta épülünk és alakulunk, mert a csapatépítés sajnos nem úgy működik, hogy megépítjük és kész, hanem egy boltgazda folyamatosan építi a csapatot, folyamatosan emlékezteti a csapat tagjait arra, hogy mi a cél, hol tartunk most, és hová megyünk.

Én úgy érzem, hogy igazából akkor végzem jól a dolgomat, ha a csapat nélkülem is tud működni. Legalábbis rövid távon. Mindenkinek tudnia kell, hogy hol a helye és mi a dolga, és ezt akkor is tudnia kell, ha én épp nem vagyok ott.

Persze arra is figyelni kell, hogy a csapatban elég ember legyen az elvégzendő munkára, és arra is, hogy olyan emberek legyenek a csapatban, akikre tényleg szükség van és meg tudják állni a helyüket.

A boltgazda szerepe kicsit olyan, hogy ha ott vagyunk, akkor a vevők nem is veszik észre, de ha nem vagyunk ott, akkor egy idő után elkezdünk hiányozni. Most úgy gondolom, hogy a jelenlegi csapat van annyira erős, hogy a vevők csak egy hónap múlva vennék észre, hogy a csapat kezd darabjaira esni, hogy nincs már, aki összefogja őket, nincs, aki irányt mutasson.

Mi kell ahhoz, hogy valaki jó eladó legyen? Egy jó boltgazda hány hét alatt tudja eldönteni, hogy ki tudja erősíteni a jelenlegi csapatot, és ki az, akit jobb elküldeni?

A legtöbb esetben a jelentkezők kapnak egy lehetőséget arra, hogy bizonyítsanak. Az első három hónap próbaidő mindenkinek, ezalatt igyekszünk húzni magunk után őket, ráállítani őket arra az irányra, amiben közösen hiszünk. Persze van, akinek sikerül, és van, akinek nem.

Én úgy érzem, hogy ahhoz, hogy valaki jó eladó legyen, az kell, hogy ismerje, amit el akar adni, és azt, akinek el akarja adni. És az sem árt, ha van benne egy jó adag talpraesettség. De ez nem csak az eladóknál van így.

Boltgazdaként nagyon sok eladási módszert tanulunk, sok mindennel megismerkedünk, és ezeket igyekszünk átadni az eladóinknak is. De az elméleti tudás nem elég, kell hozzá a talpraesettség is. Hiszen nincs két egyforma vásárló, és az eladónak az első szemkontaktusnál el kell tudnia dönteni, hogy ki az, aki vele szemben áll, és mire van szüksége, mire van igénye.

A hentespult, a kenyeres részleg és a pénztárak az a három zóna, ahol direkt kapcsolatban vagyunk a vásárlóinkkal. És ezeken a helyeken, ha nem tudjuk gyorsan eldönteni, hogy kivel állunk szemben, pillanatokon belül el is veszíthetjük a vásárlót.

Elméletileg minden vásárlót meg kell szólítani, kapcsolatot kell teremteni velük, fel kell ajánlani a segítséget. És ez gyakorlatilag is így van. Kivéve azoknál a vásárlóknál, akiket ez a közeledés elriaszt, akik ezt tolakodásnak, tukmálásnak érzik. És a székely emberek jelentős része irtózik a tukmálástól, ha mégis bepróbálkoznak náluk, akkor igyekeznek a legrövidebb idő alatt kimenekülni az üzletből.

Ahhoz, hogy el tudd dönteni, melyik vevőnek mire van igénye, kell a tapasztalat, kell az emberismeret, és kell egyfajta egészséges önbizalom is, hogy a vásárló szemébe tudjál nézni, és tudjál köszönni egy jó nagyot. Mert akkor a vásárló is elkezdi otthonosan érezni magát, benne is oldódik a feszültség.

A Merkúr Áruház vásárlói miért választják a Merkúr Áruházat?

Mindig volt a Merkúroknak és az egész üzletláncnak egy családi és helyi szellemisége. Egy kicsivel mindig bensőségesebbek voltunk, mint a nagyok.

Ha a vásárló a kenyérnek a barnább felét kéri, akkor mi a barnább felét fogjuk odaadni. És ezt semmilyen hatékonysági szempont nem írhatja felül. Én úgy érzem, hogy mi ettől vagyunk és ettől maradunk Merkúr.

A hatékonyság fontos szempont, hiszen mi is pénzből élünk és pénzért dolgozunk, de a hatékonyságot nem szabad a vásárlók fölé helyezni, nem szabad a vásárlók rovására hatékonynak lenni.

Mi az, amit mi, vásárlók nem látunk, de ami nélkül egy üzlet nem létezik? Mi történik a színfalak mögött?

Hatalmas munka. Először is meg kell rendelni az árut. A megrendelésnél oda kell figyelni arra, hogy nagyságrendileg azonosan terheljük meg az egyes napokat, még így is van egy keddi és egy pénteki napunk, ami árumozgatás szempontjából borzasztóan nehéz.

Fontos, hogy az áru időben kikerüljön a polcokra, hogy ne ragadjon be. Ennek az optimalizálása is egy hosszú folyamat eredménye volt. Régebb olyan időszak is volt, amikor hátul öt raktáros is dolgozott, most kettő dolgozik, és picivel nagyobb árumennyiséget mozgatnak.

Ehhez az kellett, hogy a csapat összecsiszolódjon, és büszkén mondhatom, hogy a jelenlegi csapat elég jól stabilizálódott.

Egy másik dolog, ami rengeteg energiába kerül, de a vásárlók nem is tudnak róla, sőt nagy részüknek nincs is rá szüksége, a magyarországi termékeknek a román törvényeknek megfelelő felcímkézése.

Amíg egy Magyarországról érkező termék a vásárló kosarába kerül, mi azt legalább háromszor „megsimogattuk", hiszen egyszer le kellett fordítani a címkét, azt az élelmiszermérnök leellenőrizte, és még fel is kellett ragasztani a termékekre.

Ha a jótündér azt mondaná, hogy kérhetsz egy dolgot a Merkúr Áruházzal kapcsolatban akkor, mi lenne az?

Egészséget kérnék. A kollégáimnak és nekem. Úgy gondolom, ha itt tudunk lenni ép testben és ép lélekkel, tudjuk végezni a dolgainkat és tisztán látjuk a céljainkat, akkor előbb-utóbb a szálak összeérnek. És akkor még büszkébbek leszünk arra, hogy az a kitűző, amelyiken azt írja a nevünk mellett, hogy Merkúr Áruház, rajtunk van.