„Hej, micsoda lyukak, horpadások! Csőtörések! Beroppant úttestek! Nagy szó ez manapság!" – így vall egy pocsolya Örkény István egyik egyperces novellájában. Az Egy pocsolya emlékiratai című írás "szereplője" azonban nemcsak Pesten, a Dráva utcában írhatta meg érzéseit, hanem Székelyudvarhelyen is. Annyi különbséggel, hogy itt a gépjárművek is igen erőteljesen hajtanak át rajtuk s ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a pocsolya el is tűnik. Sőt.

A minap kiválasztottunk egy jó, pocsolyás útszakaszt – ez a Függetlenség sugárút Bethlen-lakótelepi szakasza volt, szépen tele van „rakva" pocsolyákkal. Itt a tömbházak közel épültek egymáshoz, az út szűk, egyirányú, az egyik felén parkoló autók állnak sorban. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején, amikor épültek ezek a tömbházak, a hellyel is spórolni kellett, nemhogy az építőanyaggal. Egykor kétirányú volt, az autók megszaporodása után egyirányúsították.

Ez azonban azt is jelenti, hogy egyes sofőrök gyorsan hajtanak át a kb. százméteres szakaszon – nem számít az sem, hogy az autók közül gyerek is előléphet, az sem, hogy gödrös az út, s nem számít az sem, hogy esős időben pocsolyák alakulnak ki.

Tettünk egy próbát: hétfőn délután, nem túl nagy forgalomban, megálltunk a gödrök mellett – egyszer a parkoló autók felőli oldalon. Pár perc alatt elhaladt öt autó, közülük három lassított, kettő nem, meg is lett az eredménye, de ez az én bajom legyen (és a fényképezőgépé).

Átmentünk a másik felére, itt a járdaszegély mellett van a fenti pocsolya – éppen elkészült a fotó, jött három autó. Kettő lassított, egy nem – szerencsére csak a szélét érte a pocsolyának a kerék, így nem csapott fel a víz.

Városszerte vajon hányan lassítanak a pocsolyáknál? Hányan kímélik meg embertársaikat a hidegzuhanytól? Igaz, a pocsolyák mind a járdán, mind pedig az úttesten azoknak egyenetlenségei, gödrei miatt jöhetnek létre. A járdaszegélyek mellett talán természetes, hogy vannak, ez is arra vall, hogy az út vagy nem volt megfelelően tervezve és kivitelezve, vagy a csatornarendszer nem megfelelő – persze, minden nem lehet tökéletes, és itt jön képbe az ember. Az az ember, aki biciklist előzve esőben rátapos a gázpedálra.

„Gyorsan élünk, napjaink ki vannak számolva" – vallja Örkény pocsolyája, de ezt egy kerékpáros vagy egy gyalogos is elmondhatja magáról. S azt is leírhatjuk bátran, hogy egy romló városban a pocsolyák az emberek jóérzés-hiányától, illetve figyelmetlenségétől is lesznek tulajdonképpeni pocsolyák. Olyanok, amik ránk kerülnek.